Vágyak ösztöne

5.FEJEZET: Felmerülhetetlen komplikációk

13 ÓRA MÚLVA

-Ez biztos?, - Igen az., -Ez komoly?, -Igen az., -Ez tuti?, -Igen az., -És tényleg csak ennyi volt?, -IGEN OLIVIA, ebben mit nem lehet érteni????

Ilyen és ehhez hasonló kérdések és válaszok hangzottak el, miközben meséltem Olivianak a tegnap este történteket.

-És most mit fogsz csinálni?- kérdezte a barátnőm aggódva.

-Hát, mondjuk kiélvezem a nyár utolsó heteit.

-Csak ennyi? Esetleg megkereshetnénk a közösségin!!- lelkesedett Oliv.

-Attól még kurva messze lesz, úgyhogy nem.- lomboztam le azonnal a kedvét.

- De...- próbálkozott.

-Komolyan mondom, felejtsd el az FBI- os képszüleményeidet, abban a cuki kis agyacskádban. Nem lesz olyan hogy ,,keresem az interneten a barátnőm egyéjszakás pasiját, akibe azóta is bele van zúgva" hadművelet. Oké?

-Most miért vagy ilyen? Jó, oké leállok...és ha csak...

- Olivia...- néztem rá szúrós szemmel.

- Jól van na.

Oliv nem rég érkezett és nagyon jót tesz, hogy itt van. Nem sokat találkoztunk a nyáron, mivel ő rengeteget ment nyaralni, kirándulni a szüleivel, viszont az én szüleim soha nem mennek sehova, vagyis így én sem megyek semmerre. Néha elszomorít, hogy én nem jutok még el azokra a helyekre ahová mások nyaranta járnak. Na jó, azért nincs okom szényenre, mert szoktak hívogatni az osztálytársak ilyen 1-2 napos programokra, de azért az még sem olyan, mintha a legjobb barimmal lógnék vagy a szüleimmel utaznék valahova. Örülnék neki, ha egyszer legalább elutazhatnék anyuékkal, mielőtt még betöltött a 18- at. Na, mindegy!

-Csajok...- hallottam anyu hangját a konyhából-...Gyertek, egyetek palacsintát.

Gyorsan kisiettem a konyhába Oliviaval a nyomomban. A finom illatok megcsiklandozták az orromat, hirtelen éhes lettem. Leültünk az asztalhoz, majd falatozni kezdtünk.

-Miről beszélgettetek?- kíváncsiskodott anyu. Eszem ágában sem volt elárulni, de persze volt, aki megtette helyettem.

- Madison tegnapi ,,kaladjáról".- válaszolta a kotnyeles barátnőm. Abban a pillanatban félrenyeltem a palacsintát. Anyu mit sem törődött azzal, hogy kis híján fulladoztam mellette.

- Tényleg kicsim, mi volt tegnap? Apukád úgy megijedt, hogy egy parkhoz küldted, nem pedig oda, ahova megbeszéltük!- mesélte rémült arccal anyu.

-Jaj, anya nem vagyok már kislány, meguntam a partit, ezért eljöttem.- mondtam egy kicsit flegmán.

- Képzelje Mrs. Miller, a lányának szerelmi bánata van!!- tálalt ki mindent, az állítólagos legjobb barátnőm, az anyámnak.

-Nincs is! Olivia, mi ütött beléd?- néztem hunyorogva az érintett személyre.

- Szerelmi bánatod van?- hát persze hogy a saját szülőm nem nekem hisz.- Kiről van szó? Hogy hívják a fiút? Ugye fiú?- vette elő a nőstény nemű szülőm azt a ,, megöllek ha bántod a lányom" nézését. Ekkor, egyben megszólalt az idegesítő csengőhangja is.

- Ezt majd később megbeszéljük.- ezt a mondatot, az anyám egyenesen felém intézte. Felállt, elővette a telefonját és nagy artikulálásba kezdett, miközben beszélt és beszélt és besz... Ezt a tulajdonságomat tőle örököltem. Nem tudom, hogy mit hallhatott a készülékben, de bementek apuval a hálóba és úgy körülbelül fél óráig ki sem jöttek onnan. Addig én és a mellettem ülő lány, átbeszéltük a 13 reasons why 2. évadának az utolsó részét.

-Nagyon durvára sikeredett! Én volt, hogy valamelyik jelenetnél megijedtem!!- mesélte elszörnyedve Oliv.

-Édesem...-hallottam anyum egyre hangosodó lépteit.- ...Elutazunk.- Hogy mi? Biztos csak rosszul értettem.

-Tessék?- bámultam értetlenül.

-Jól hallottad, Madi. Nyaralni megyünk, 1 hétig leszünk ott és 2 nap múlva indulunk.- jelentette ki anyu kedves hangnemben.

Nem, ez nem lehet. Én azt az említett kiruccanást nem mostanra értettem. Esetleg téli vagy tavaszi szünet is megtette volna! Amúgy is itt valami bűzlik. A szüleim nem szoktak úgy egyik napról, a másikra elutazni, úgyhogy ez biztos csak egy vicc.

-Rendben, ismerlek titeket, mi a trükk?- erre a mondatra már apu is megjelent anyu mögött. A szüleim kínosan néztek egymásra, aztán rám.

-Hát tudod, drágám, mi dolgozni mennénk oda, vagyis üzletet kötni, de te nyugodtan mehetsz várost nézni, meg ilyenek.- Ajj, de tudtam! Kizárt, hogy velük menjek tolonckodni!

-Naaa, de jó Picúr!- szólalt meg KEDVES barátném, vidáman, akinek csak most esett le, hogy én egyedül bojongok majd, egy hétig valahol az Atlanti óceánon túl, egy idegen városban! Tényleg szupi!! Dehogy is, csak viccelek. Ez egy borzalom.- Segítek majd pakolni.

- Nem kell segítened, mert nem megyek és ne hívj már így!!-förmedtem rá.

-Pedig olyan jó név.- nevetett ki. Ja, amúgy Olivia ezt, azért tartotta viccesnek, mert ő is egy égi meszelő hozzám képest. Haha, mindjárt meghalok a röhögéstől.
A szüleimnek tágra nyílt a szemük a kijelentésem hallatán. Talán, mégis be kéne vállalnom az utazást. Nem akarok nekik csalódást okozni!Végül is, miért ne?

-Szóval hova is megyünk 2 nap múlva?- szólaltam meg unottan.

- Na hát az titok.- mondta apu izgatottan.

- Mi?Miért?- kérdeztem kétségbeesésemben.

-Úgy gondoltuk anyáddal, mivel nem szoktunk világot látni, ezért azt szeretnénk, hogy élvezd, így az lenne a jó ha meglepetés lenne neked, hogy hova is indulunk, de nyugi szép hely.-Ne már! Ennél rosszabb ötletet még nem hallottam. Mindegy, valahogy kibírom.

Hát akkor megyek ,,nem tudom hova".

Sziasztok! Nahát kövi rész megérkezett, remélem tetszik! 😘Igaz ez most egy kicsit uncsibb rész de az ezutáni részt imádni fogjátok ígérem😍 és arra nem is kell majd ennyit várni!😊 Remélem várjátok már!!😉