Vágyak ösztöne

10.FEJEZET: Komor napsütés

,,-Megakarlak csókolni.-mondta halkan, a szemembe majd a számra pillantva.

-Mi tart vissza?- suttogtam vissza neki.

-Csak 2 napja ismerlek.-arcáról semmit sem tudtam leolvasni.

-Az nem számít. Ha megakarod tenni, akkor tedd is meg.- kezemet lassan a nyakára engedtem, az ő keze leengedte a még mindig tartott kosárlabdát, majd egyszerűen a csípőmre vándorolt. Érintése perzselte a bőrömet. Hirtelen az ajkát a számra tapasztotta, heves csókolózásba kezdtünk. Testemből előtört a mai napi elfolytott összes vágy. Liam erősen húzva magával lassan hátrálni kezdett. Nem tudtam hova megy de nem akartam abba hagyni a csókot. Végül Liam lazán, csókunkat egy percre sem abbahagyva, átfordítot és odaszorított a kosárpályát szegélyező falhoz. Erős volt még sem nehezedett rám. Az egész testem felforrósodott.
Szenvedélyes csókunk végeztével éreztem ahogy Liam eltűnik, ahogy egy nagyobb erő elszakítja tőlem. Liam helyén egy pillanat alatt már csak a fekete füstöt lehetett tapintani."

-Nyugi csak álom volt.- láttam még hirtelen újra Liam arcát, ahogy hirtelen felém fordítja majd újra a vezetésre koncentrál. Beletelt pár percbe hogy feléledjek a kábulatból és az előbbi ,, rossz álom" által felgyorsult légzés és szívverés következtében normalizálódjanak az életfunkcióim. A gondolataim sűrűjébe méllyedve, eszembe jutott hogy mi is történt. Igen, már emlékszem.

{,,Emlékszem hogy oldalra fordítottam a fejem az ismeretlen női hang irányába.

A szemem előtt, a korábban már, Liam által mutatott fotón szereplő lányt véltem felfedezni, de az öltözködése a bizonyos fotón kevésbé takarta testrészeit mint most. Tehát Liam barátnője az a lány, akit a telefonján láttam. Hát az biztos, hogy élőben takarosabb mint a fotón.
Audreynak hívták, azt hiszem, bár nem nagyon érdekelt, inkább az volt a célom hogy a leggyorsabban eltűnjek arról a helyről, és a lány lenéző tekintete elől. El sem hiszem hogy, hogy lehettem ilyen idióta, hogy nem gondoltam bele hogy egy ilyen srácnak, tuti hogy van valakilye. Szégyenemben miután bemutatkoztam a lánynak és bocsánatot kértem, elindultam gyalog a haza vezető úton. Az sem zavart hogy ez a távolság kb.20 km hosszú. Hallottam még a hátam mögött Liam kiáltását, de nem törődtem vele.

Sétálás közben, a zene nyugtató hatására hagyatkoztam, hogy megpróbáljam feldolgozni, mi is történt. Már azt hiszem 4 km-nél járhattam, bár már minden bajom elért. Szomjas, éhes voltam, na meg hát a túrázás sem volt soha a kedvencem elfoglaltságom. Nagy kínlódásaim közepette, elhatároztam hogy keresek egy helyet ahol megpihenek, de ekkor Liam autója gurult el mellettem, majd bevárva engem, az út szélén megállt. Eszem ágában sem volt beszálni, azt már nem.

-Madiii...-kiáltott át a kocsiból Liam, ekkor egy pillanatra oda kukkantottam.-..van nálam meggyes muffin.- mutatta felém az említett édességet, ami mellesleg pont az én kedvencem is. Véletlen egybe esés, meg egy fenét.

-Oké, akkor edd meg, bár az lehet hogy előnyösebb lenne ha inkább feld*gnád magadnak.-fröcsögtem dühvel telve, a szakavak. Éppen ekkor egy kocsival száguldozó, kopasz ürge előzte meg az út szélén parkoló autót, és nem vennék mérget arra, hogy nem hallotta amit éppen kijelentettem. Ezt abból spekuláltam ki, hogy meglepődöttségében kihajolt az ablakon, hogy jobban lásson, csak közben a kormány állási szögét nem jól számította ki, ezért a kocsi gőzerővel hajtott az árok felé. Az utolsó pillanatban a fickó feleszmélt, majd a katasztrófát megelőzve, elrántotta a kormányt. Most már azt is beleírhatom az önéletrajzomba, hogy csúnya beszéd miatt majdnem közúti balesetet okoztam Portlandben. Bár lehet hogy ezt inkább kihagyom belőle.

-Ne már Madi, szállj be. Haza viszlek. Gondolom nem akarsz még 15 km-t gyalogolni.

-Csábító az ajánlat, de nem. Inkább még sétálok 2-szer 20 km- t mint, hogy beüljek melléd abba a kocsiba. Nincs az az Isten.

-Na jó, én nem akartam gonosz lenni de te akartad. Szerinted a szüleid mit szólnának, ha megtudnák hogy nem vagy hajlandó beülni a kocsiba és inkább gyalogolsz?- nézett rám olyan gúnyos tekintettel, hogy azt hittem hogy azon nyomban átfutok az úton és beverem azt a csinos kis vigyorát.
Jajj, Istenem, de jól esett volna.

Persze, hogy rögtön a szüleimet hozta említésre. Ezzel csak az a baj hogy eléggé jól csinálta, merthogy az agyam, egyenes utat engedett Liam támadó mechanizmusának bejutására. Éppen ezért történt az, hogy elindultam az autó irányába.

-Utállak, hallod, utállak.- nyitottam ki keserűen a jármű ajtaját és utánna teljes erőből be is csaptam.

-Hé, hé, Picúr, csak finoman.- szólított meg nyugodt hangnemben Liam.

-Azt lesheted. Most meg add ide azt a rohadt muffint és ne szólj hozzám soha többet."}

Tehát így történt, hogy most itt ülök a világ legszemetebb és kimondhatatlanul legundorítóbb személy társaságában. Egyszerűen erre nincsenek szavak.

-Cuki volt, ahogy aludtál.- szólalt meg hirtelen Liam. Nem nézett rám, a vezetés lekötötte a figyelmét.

-Tartsd meg a véleményed.-mutattam felé a középső ujjam, majd az anyósülésen mocorogva hátat fordítottam neki.

-------

A maradék út békességben és csendben telt. Na jó, csak csendben. Békesség nem várható köztünk egy darabig.

Mikor megérkeztünk, mintha ágyuból lőttek volna ki, lépteimet megszaporázva siettem a szobámba.
Liam meg ugyanilyen gyorsasággal loholt utánnam.

- Picúr, várj! Hagy magyarázzam meg.-beszéde közben (sajnos) utólért és a két vállamat megfogva, maga elé fordított.

-Engedj el, Liam!- kiabáltam rá, de mintha a falnak beszéltem volna.

-Csak hagy magyarázzam meg.- hangában már egy csöppnyi könyörgést is felismertem.

-Téged az nem zavar, hogy nem vagyok rá kíváncsi??- néztem rá jelentőségtelesen.

-Kérlek, Picúr.- ebből a szavaiból az eddigi összes él eltűnt.

-Engedj el, Liam.- a szavak alig jöttek ki a számon, és eléggé halkra is sikeredett az előző mondataimhoz képest, de egyszerűen kikellett mondanom. Muszáj volt. Nem hagyhatom, hogy hülyének nézzen.

Liam engedett karjai szoritásából és én abban a szent minutumban le is ráztam magamról a kezeit,majd azonnal elindultam a szobámba.

A folyosó közepénél járhattam, amikor Liam újra megszólalt:

-Legyünk barátok!

Sziasztok! Ez egy kicsit intenzívebb és dramatikusabb rész mint a többi. Remélem hogy attól még ezt a részt is lehetett élvezni.😉
Ja és még valami. Szeretném megköszönni azoknak akik kitartanak ez mellett az iromány mellett, akik várják ezt a sztorit. Az osztálytársaimnak köszönöm, hogy követik folyamatosan a történetet, és a bolond barátaimnak pedig köszönöm hogy amikor nincs ichletem, akkor megpróbálnak ők is segíteni,hozzáadni valamit ehhez a sztorihoz.❤❤❤