Vágyak ösztöne

8.FEJEZET: Közelgő csillagzápor

NAPFÉNYYYYY!!!!

VALAMI UNDORÍTÓÓÓ RICSAJ A TELEFONBÓL!!!!

Ez csak egyet jelenthet!!! A nekünk ,hőt, fényt, életet, meg mittom én még mit sugárzó, vörösesen izzó, drága égitestünk, megkísérelte felhurcolni, a kis picsáját, a csodálatos égboltunk tetejére. Magyarul: REGGEL VAN!

Na, de most komolyan, mi a jó szagú Isten nyávog a telefonomból, mi ez a borzadály?

Postás Józsi- Hozom a postát csilingelő dallama, az én kedves Olivia barátném búcsú ajándéka otthonról. Ez a mondat mindent megmagyaráz, szóval nem is firtatom tovább.

Gyorsan lekapcsoltam az ébresztőt, merthát ugyan kit érdekel, hogy Postás Józsi viszi a gáz díjat? Ez a mozzanat rögtön utat engedett a gondolataimnak és a tegnap esti emlékeknek. A tegnap estét, inkább nem kommentálom, mindenki azt gondol amit akar. De a gondolataimat nem fogom békén hagyni. Szóval először is ma megyek Liammal várost nézni. Másodszor, pedig nincs más programom. Akkor ezt meg is beszéltük.

Eléggé lomhán, kicsit sem sietve, szokásomhoz hűen, magamra rángattam a napi textília darabot, majd a hajamat is egy laza coffba kötöttem,majd tisztálkodás stb. Azt hiszem nem vagytok kíváncsiak a reggeli rutinomra ,úgyhogy nem írom le ,de a youtube- on van elég, ilyenfajta vidi.

REGGELIII. Ja, nem szoktam reggelizni, de azért ezt Brownéknak nem mondhattam, szóval büszkén felvállalhatom, hogy még egy tetűnél is kevesebbet ettem, de ettem és ez valójában a lényeg.

----------

-Madi, akkor 5 perc és mehetünk, jó?- kérdezett Liam az indulással kapcsolatban. Most komolyan, ő hogy nincs zavarban azután, ami történt?

-Aha, de ha te kész vagy menj előre nyugodtan.

Beszaladtam a szobámba, felkaptam a táskám, a háttérben hallottam az ajtó csapódását, majd pillanatok alatt kint találtam magam Portland utcáin. Friss levegő áramlott át az orromon és a számon keresztül.

- Tudom, hogy azt mondtam, hogy oda megyünk ahova szeretnél, de ha gondolod akkor inkább elviszlek a kedvenc helyeimre.- karolt át lazán hosszú karjával, Liam.

- Hááát...-néztem fel rá mosolyogva-...nekem megfelel.- jajj, már is jobb kedvem lett.

------------------

Uhh, ez de király!- néztem körbe elképedve a teremben.

-Ugye? Ide szoktunk jönni a haverokkal.

Ground Kontrol. Ez a hely neve ahol, álltam. Belülről elképesztően stílusosan lett berendezve, ahhoz képest hogy csak egy egyszerű kis utcában van. Az óceán kék falak előtt, mindenütt játékgépek, egyik oldalon egy bárpult, felette lapos tévé helyezkedett el. Mint egy kisgyerek szaladtam egyik játéktól a másikig. Szerintem ma üres tárcával megyek haza, meg még a Liamét is kiürítem.

-Kérsz inni?- kocogtatta meg a vállam, mert annyira elvarázsolt a hely, hogy nem is hallottam, hogy szólongat.

-Ja, bocsi. Igen, köszi. - válaszoltam egy pillanatra odanézve.

Már vagy 3 perce játszhattam a Pack Mannal, de Liam csak nem akart visszaérni. Hátra néztem és kerestem a szememmel izmos hátát, melyen ma csak egy sima fekete pulcsi virított, de neki ez is jól állt.
Amikor megláttam a kék pultnál támaszkodni, éppen a telefonján mutatott egy képet feltételezhető barátjának. Feléjük vettem az irányt, majd már olyan távolságra voltam, hogy hallottam miről csevegnek, észrevenni viszont nem vettek észre.

Én esküszöm nektek nem akartam hallgatózni, de hát emberből vagyok könyörgöm.

-Jézus, honnan szedted azt a csajt? Dögös!!- mondta izgatottan Liamnak a vele egyidős fiú, akit majdnem kopasz, tüsis haj és farmerdzseki jellemzett.