Vágyak ösztöne

7.FEJEZET: Rózsaszín mámor

"-Ti ismeritek egymást?,,

-Hát lehet, hogy esetleg, találkoztunk pénteken, azon az uncsi bulin,amire elrángatattok!- nevetett kínosan Liam.

Ekkor anyukám arckifejezése átalakult. Rájött. Valahogy összeállt neki a kép. Valószínű, hogy eszébe juthatott Olivia fecsegése és innen már magától is kitalálhatta, hogy itt egy kicsit több volt, mint egy találkozás. Ezt nem fogja szó nélkül hagyni, úgy hogy már kezdhetek is valami frappáns hazugságot kiötleni a fejecskémben. De ezt most nem értem? Liam mit keres itt??

-Na, hát Tina, Matt,Madi ő itt a nagyobbik fiam, Liam akit már úgy látszik,hogy Madi, te ismersz.- mondta Emily kicsit zavartan, felém fordulva. A szüleim illedelmesen kezet fogtak Liammal, akin amúgy szerencsétlenségemre még mindig nem volt póló. Azok az izmok, uram isten. Vegyél már fel pólót, könyörgöm!! Na, de most én is kezet fogjak vele? Vagy mit csináljak?

Végül a nagy kézfogásból nem lett semmi, mert Liam egyet intett a fejével és ő ezt a találkozásdit ennyivel meg is oldotta.
Na, de akkor most ha jól értelmeztem akkor, Liam szülei az enyémekkel fognak üzletet kötni? Ez egyáltalán lehetséges? Hisz anyáék nem is voltak ott a bulin, akkor esetleg egy barátjuk ajánlhatta őket, én már nem tudom, de ez akkor is egy katasztrófa!

-Madiii, hol vagy?- futott be nagy energiával Lincoln a konyhába, amikor meglátott látszólag megnyugodott és oda állt mellém.- Lemajadtam valamijől?- nézett fel a társaságra a kisfiú, olyan csokibarna boci szemekkel, hogy azt hittem, hogy ott helyben vízzé változom.

-Nyugi szívem nem sokról. Képzeld Madi és Liam ismerik egymást.-válaszolt Emily, közben ránk mutatott.

- Jujj de jó, akkor Madi öjökje itt maradhat. Igaz Madi?- a kisfiú rám nézett, mindanyian megmosolyogták ezt a kijelentést, kivéve én és Liam.

-Jajj, Lincoln de butus vagy.- reagált először kínos nevetéssel Liam miközben játékosan előre nyúlt és összekócolta az öccse fényes, hajkoronáját.

-De most miéjt? Ha Madi a barátnőd lesz akkoj sokat fog jönni nem?- éreztem hogy a fejem pirosodott, a hasam liftezni kezdett, a pupillám egyre csak tágult.
Hirtelen olyan por lepte csönd lett, hogy még a legyek zümmögését is hallani lehetett. Szegény Lincoln, nem tudta, hogy mit beszél. Ennek az esélye 1 a 100-hoz.

- Na jó, Madi te már láttad a szobádat, ugye?- próbálta a helyzetet menteni George.

-Igen, nagyon szép, köszönöm.

- Igazán nincs mit, akkor Tina,Matt gyertek pakoljatok le a tiéteket is megmutatom. -ezzel George elindult egy irányba, a szüleim követték őt. Emily, Lincolnnak készített egy kis szendvicset, meg az összetört pohár darabkáit szedte fel a földről , Liam meg hirtelen kiviharzott a szemközti ajtón.
Édes Istenem, hogy fogok egy hetet itt tölteni?

Tényleg jut eszembe. Az én cuccom a nappaliban maradt, akkor jobb lesz,ha beviszem a szobámba. Amúgy a szobám baromi jól néz ki. A falai barack színűek, középen egy rendezetten, hangjegyes húzattal bevetett ágy, vele szemben egy jó nagy tévé ,mellette ruhásszekrény, egy szép íróasztal, az ágyam mellett éjjeliszekrények. Szóval egyszerű, de nagyszerű.

A nappaliba érve a csomagjaimat összeszedtem és már indultam volna a szobámba, de amikor megfordultam Liam mellkasába ütköztem. Na, de most már egy pólót is magára rángatott. Az baj, ha most meg úgy érzem, bárcsak a ruhadarab nélkül maradt volna?? Na jó ez már beteges!

-Öömm..szia.- nem igazán tudtam, mit is kéne mondanom.

-Szia. Hogy tetszik a ház?- kérdezte közben csakis engem nézve.