Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

45.

Adam

Ott állt mellettem az a nő, akire egész életemben vártam.
Ahogy végignéztem a csodálatos testén, a szexi bevágást a szoknyáján, mely megmutatta pompás lábait, elfogott a vágy, magamnak akartam őt.
Úgy éreztem, ha én nem teszek semmit, ő nem fog értem küzdeni.

A bemutató után elvittem őt bemutatni a divatcégek elnökeinek.

- Emily, gyere be mutatlak akkor nekik.. - fogtam meg a derekát. Olyan apró, egy tenyeremen elfér.

- Mr. Becket és Mrs. Johanson, szeretném személyesen is bemutatni önöknek Emily Rogerst. - álltam meg Emily mellett.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem önöket! Úgy tudom, már korábban is látni szerettek volna.. - kezdett el társalogni velük.

Néztem, ahogy arcán megjelennek azok a bájgödrök, amik akkor bújnak elő, amikor mosolyogni látom. Magabiztosan beszélt velük, csak úgy sugárzott.

Kell nekem ez a lány, csak őt akarom!

A társalgás után, elment mellőlem, és Hannah-hoz tipegett.

Hogy férkőzhetnék úgy a közelébe, hogy ne vágjon pofon, ne nézzen rám gúnyosan.

Eddig minden nőt megszereztem, akit csak akartam, nem akarom elfogadni, hogy ő kivétel lenne.

Eszembe jutottak a régi idők, amikor annyi csajozás után végre megtaláltam az igazi nőt.
A neve Bella volt, gyönyörű vörös hajú bombázó volt. Benne volt egy kis kihívás, de szerencsére mindketten éreztük azt, hogy egymásnak valók vagyunk.

Ő egy ápolónő volt, sokat dolgozott, jól végezte a munkáját.

Fél év elteltével megkértem a kezét. Ő igent mondott. Mind a kettőnket rózsaszín felhő vett körül.

Egyik nap panaszkodva jött haza a munkahelyéről. Elmondása szerint egy szakállas, középkorú férfi minden munkanap a kocsija előtt állt, és őt bámulta. Egy-két alkalommal elsiklott a dolog mellett, de többszöri esetre, már őt is megijesztette a dolog.
Már odáig is elfajult a dolog, hogy hazáig követte, sőt egyszer még meg is akarta támadni, szerencsére én is ott voltam, hogy megvédjem.

Ekkor döntöttem úgy, hogy innentől kezembe veszem az ügyet. A fickót feljelentettük, majd, én vittem el, és hoztam is haza a munkahelyéről.

1 hónapja, hogy megszűnt ez a "probléma". Úgy határoztunk, ideje mielőbb összeházasodni.

Mindent el is terveztünk, nagy szabású esküvőt szerettünk volna, sok - sok vendéggel, baráttal.

Viszont azzal nem számoltam, hogy az esküvőm napja lesz egyben a legboldogabb és életem legrosszabb napja is.

Az oltárnál állva, a gyönyörű menyasszonyom mellett, kezében fehér virágcsokor.
Körülöttünk a sok ember, akik tiszta szívből örültek a mi boldogságunknak.

Már kimondtuk az igent mind a ketten, legbelül kicsit fellélegeztem, hogy túl vagyunk ezen is, nem kell izgulni. Innentől boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Ekkor jött el az a pillnat, ami bár soha ne történt volna meg, vagy inkább velem történt volna meg.

Pont a fogadalmunkat megpecsételő csóknál, amikor már az ajkunk egymásba forrt, egy durranás törte meg a csendet.

Ekkor a feleségem keze, ami a vállamon csüngött, egyszercsak elernyedt, ahogy a lábai is egyszercsak összerogytak.

Nem tudtam megszólalni hirtelen, azt sem tudtam mi történt. Néztem az embereket körülöttem, akik hálálra rémülve bámulnak.

Lerogytam a földre, karjaimban a feleségemmel. A kezem csupa vér, a feleségemet eltalálta egy golyó.. Nem! Valaki megölte a feleségem!
Elköszönni sem tudtam tőle, mert azonnal meghalt. A golyó szíven találta.

Ordítottam, Bella testére borultam, imádkoztam, hogy ez csak álom legyen, és valaki ébresszen fel, de nem. Nem volt álom.

Sokkos állapotban voltam, így nem nagyon emlékszem az utána történtekre, csak a fájdalomra emlékszem.

Arra, hogy a feleségem fekete zsákba rakják, és elviszik tőlem, én pedig megmozdulni sem tudok a fájdalomtól.

Később kiderült, hogy az a férfi követte el a gyilkosságot, aki Bellát zaklatta.

Letartóztatták, és megkapta a méltő bűntetést. Az az ember egy őrült volt. Beleesett a kedvesembe, képeket tartott a lakása falain róla, és több fegyvert is találtak az otthonában.

Megkapta a bűntetését, de bennem ez örökre nyomot hagyott.

Azóta nem fogott meg úgy egy nő sem, ahogy Emily. Ezért most lépnem kell.