Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

129.

Emily

- Kész vagy? -állt meg a lépcső aljánál Adam
- Igen.. - belémkarolt, majd az anyja is megjelent a hátam mögött
- Érezzétek jól magatokat! - mondta
- Köszönjük anya! Mary, a dada fent van Lucy-val. Ne zavard őket, majd szólnak, ha kell valami.. - adta ki az utasítást Adam. Mondjuk ezzel egyetértettem.. Nem kell a nyakukra járni.

A vacsora kezdetben nagyon egyhangúan indult. Hiába.. Nincs vele miről beszélnem. Egyetlen egy témánk lenne, az is Andy..

- Szótlan vagy, rosszul érzed magad még mindig?
- Nem, már annyira nem..
- Mégsem ettél egy falatot sem..
- Nincs étvágyam..
- Ne csináld! Csak egy harit..-nyújtott felém villával egy falatot a tányérjáról, mire erővel ellöktem a kezemmel.
- Nem kell! - emeltem fel a hangom, majd a körülöttem ülő emberek hirtelen különös arcot vágtak..
- Muszáj itt műsort adnod? - kérdezte dühösen, visszafogott hangon, majd lassan a helyére tette a villát.
- Te már elvitted a műsor nagy részét, amihez csak gratulálni tudok..
- Mit akarsz ezzel?
- Ne nevettess Adam.. Tudod, hogy miről beszélek! Elérted, amit akartál, most úgy táncolok, ahogy te fütyülsz, cserébe én nem kérhetek semmit sem..
- Mit akarsz? Mit tegyek érted?
- Mondjuk engedj be Andy-hez!
- Kizárt! Ne halljam ezt mégegyszer!
- Megint előjönnél valami fenyegetéssel.. Nem érdekelne, ha tudnám, hogy nem csinálnál valójában semmi őrültséget, de sajnos tőled minden kitelik..
- Nem azért csináltam ezt végig, hogy visszadobjalak Andy karjaiba. Nem! Értünk tettem, a közös jövőnkért!
- Ez csodás jövő lesz.. Tudsz majd  azzal a tudattal együtt élni velem, hogy soha nem foglak szeretni?
- Legyél velem! Megelégszem ennyivel. Előbb-utóbb megszeretsz, hiszen egykor sikerült.
- Mindegy.. Mehetünk? - álltam fel az asztaltól
- Menjünk, ha annyira akarsz..

- Ilyen hamar végeztetek is? - kérdezte Grace, fülig érő mosollyal.
- Igen.. Minden rendben ment?
- Persze fiam, mindenki jól van..
- Megyek, megnézem.. - indultam felfelé a lépcsőn, mire Grace is csatlakozott
- Veled tartok.. - karolt belém. Furcsa volt ez a helyzet, különösen viselkedett.

- Állj csak meg! - megállított, majd sarokba szorított
- Eressze a karom, ez fáj!
- Mit gondoltál lányom?
- Mégis miről beszél? - elővett a hátamögül valamit
- Meddig akartad titkolni? - a terhességi tesztem volt
- Ezt meg hol találta? - elakartam venni, de elhúzta a kezét
- A szemét közt, mikor Mary kidobta.
- Most már a szemetemben is turkál?
- Véletlen találtam, bár nem nagyon hiszek a véletlenekben.
- Ha nem haragszik, ezt elkérném.. - nyújtottam a kezem érte
- Nemnem! Előbb meghallgatsz! De nem itt.. Gyere a szobámba!

Szó nélkül követtem őt.
Vajon mit akarhat?

- Ülj le! - bezárta az ajtót, majd megállt előttem
- Nos?
- Holnapra kértem időpontot az orvosnál, hogy biztosak legyünk abban, hogy terhes vagy.
- Mért érzem azt, hogy itt még nincs vége a történetnek?
- Mert nincs.. Megvárjuk a megfelelő pillanatot, amikor is elmondod Adam-nek, hogy a gyermekét várod!
- Mi? - ledöbbenten ültem az ágyon
- Adam gyermekét hordod a szíved alatt! Boldog lesz, ha megtudja.. - teljes álomvilágban élt..
- Nem az ő gyereke! Mégis, hogy gondolta ezt?
- Na idefigyelj! Az én házamban élsz, azt teszed, amit mondok.. Amúgy meg, ha elmondanád a fiamnak, hogy más gyerekét várod, szerinted, hogy reagálná rá? Biztos lehetsz benne, hogy ebben a házban nem lenne helye!
- De Lucy is itt él velem.. Őt is kirakja innen, csak mert nem Adam-é?
- Lucy teljesen más! A mostani helyzeten lehet segíteni..
- Mekkora segítség! Köszönöm szépen nem kérek belőle!
- Abortuszra is kérhetek időpontot..
- Maga egy... - düh forrt bennem
- Mondd csak.. Nem számít!
- Olyan őrült, akárcsak a drága fia! Zsarnok, gonosz!
- Köszönöm drágám a szép szavakat! Szóval, abortusz vagy maradunk az én tervemnél? - szemét sem rebbentette, azok hallatán, amiket mondtam. Érzéketlen is ráadásként.
Nem tudtam megszólalni.. Ültem egy helyben, lefagyva. Ennyi erővel nekem kellene börtönben ülnöm. Ugyan olyan lenne, vagy lehet még jobb..
- Ahogy sejtettem.. Reggel indulunk, miután Adam elmegy dolgozni. - kinyitotta az ajtót, jelezve, hogy végeztünk a beszélgetéssel.
- Szedd össze magad, ne lássanak ilyen letörten! - sétáltam el mellette, majd a szemébe néztem
- Ahogy óhajtja asszonyom! Parancsára.. - mosolyt erőltettem az arcomra egy pillanatra, majd otthagytam.

Mégis milyen emberek az ilyenek? Milyen helyre csöppentem?
Előbb-utóbb az őrületbe kergetnek.

Sziasztok!
Elhoztam nektek a folytatást. Remélem tetszik!😊
Most reagálnék arra a kérdésre, amit korábban kitettem.
Folytassam vagy zárjam le?
Sokan kértétek, hogy folytassam, így is lesz. Ezt nagyon köszönöm! Azt is javasoltátok, hogy legyen ugrás az időben, nyílvan ez tervben is volt, csak nem akarok mindent hirtelen csinálni. Szép sorjában minden.
Úgy döntöttem, hogy a sztori folyik tovább a saját medrében. Nem tudom mikor lesz vége, majd amikor már kifogyok az ötletekből😄 aki szereti a sztorit és követi, az ezután is követni és szeretni fogja. Minden történetben vagy mélypont, vagy hogy egy ideig sokak számára unalmas, és dühítő tud lenni, de mégis olvassuk vagy nézzük tovább, ha sorozatról van szó, mert várunk valami jót a végétől.
Remélem azért elviselitek, ha hozok még jó pár részt! 😁🥰

Mégegyszer köszönöm azoknak, akik leírták a véleményüket!

Maradunk tovább!❤️