Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

102.

Andy

- Szivem, ma én viszem Lucy-t az oviba. - mondta Emily, miközben öltöztette
- Biztos? Ha sietsz, én is bevihetem!
- Nem kell, ma van egy kis időm délelőtt.
- Ahogy szeretnéd, akkor én bemegyek korábban a stúdióba.
- Jólvan! - kijöttek hozzám a konyhába

- De csini vagy hercegnőm! - kaptam fel a karomba

Egyik kezemmel magamhoz húztam Emily-t, aki egy testhez simuló fehér ruhát vett fel.

- Te is csini vagy! - megcsókoltuk egymást
- Köszönöm drágám! - mosolygott rám tündérien, folyton elolvadok tőle - Tudod mire gondoltam, egyébként meglep, hogy ez sose került szóba..
- Mi jár a fejedben?
- A szüleid. Tudják egyátalán, hogy van egy családod? Csak, mert nem beszélsz róluk..

Ez az a téma, amiről nem szívesen beszélek.

- Szivem, ezt megbeszéljük később..
- Miért? Három év eltelt, és még a nevüket sem tudom.

- Anya, megyünk? - kérdezte Lucy, aki már nyújtotta a kezét Emily felé
- Megyünk kincsem, egy pillanat! - átvette tőlem - Szóval?
- Hosszú történet. Majd, ha hazajössz beszélünk róla!
- Igéred?
- Megígérem! - pusziltam meg a homlokát, majd Lucy-nak is nyomtam egy csókot az arcára. - Vigyázz magadra hercegnőm!

Emily

- Most itt hagy anyu, de ma én jövök érted rendben? - köszöntünk el egymástól az óvi öltözőjében
- És Mary néni?
- Mary néni ma nem jön. Nem örülsz, hogy én jövök érted? - vágtam szomorú arcot, mire megölelt.
- De, nagyon anyuci! Siess jó? - puszit nyomott az arcomra
- Sietek szivem! Most menj, várnak rád!

Néztem, ahogy apró lábacskáival tipeg-topog be a terembe.

Integettünk egymásnak, majd egy telefonhívást kaptam.

- Igen, Barb?
- Emily, mikor érsz be?
- Negyed óra múlva bent vagyok Barb, miért baj van?
- A DarkBlue cégtől keresnek.
- Mrs. Johnson?
- Nem, egy pasas..
- Jólvan, tartsd fel addig, amíg odaérek.

Mit akarhatnak megint?
Az e-mail, amit Barb átküldött csupa csöpögős, nyalizós bocsánatkerés. Nem kérek belőle.

- Üdv, elnézést, hogy megváradtam! - nyújtottam kezet az úrnak. Számomra ismeretlen volt, magas, sötét bőrű, kigyúrt fickó.
- Semmiség. Benjamin Fair. Tudunk beszélni?
- Persze, jöjjön az irodámba!

- Nézze, nem akartam feltűnést az aulában, de ha együttműködést szeretnének, abban nem vagyok benne!
- Nézze, Mrs. Johnson-t elbocsátották, helyére én kerültem.
- És?
- Emily, igaz? - bólintottam - Emily, mint tudomásomra jutott a múltja miatt bocsátották el a cégtől.
- Lényeg?
- A lényeg, hogy ez engem nem érdekel. A munkája érdekel. A két évvel ezelőtti tervei taroltak a piacunkon!
- Mit akar ezzel? Csak nem kuncsorogni jött?
- Dolgozzon velem!
- Mi lesz a többi céggel, amelyek az önével kapcsolatban vannak? Csak mert úgy tudom, ők is úgy akarták, hogy ne dolgozzak magukkal..
- Most más a helyzet. Nem gondolom, hogy más véleményére kellene adnia Mrs. Rogers. Engem a múlt történései hidegen hagynak. Csak a tehetsége ami érdekel. Egy esélyt adjon nekem! - Átnyújtott egy névjegykártyát
- Nagyobb sikereket is elérhetünk együtt. Gondolja meg! - magabiztos léptekkel elhagyta az irodám

Ha elfogadom, ezzel úgymond.."nem köpöm szembe magam?" Ellentmond, annak, mit kitűztem a fejemben.
Ezen még gondolkodnom kell.