Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

181.

Emily

Reggel a szoba padlóján ébredtem arra, ahogy Adam elfordítja a kulcsot a zárban.
A fejem zakatolt a sok sírástól, olyan volt, mintha egy szemhunyásnyit sem aludtam volna. Igazából fura, hogy eltudtam aludni a padlón.. Nem emlékszem hogy történt..

- Hát felébredtél.. - mondta. Elegánsan volt felöltözve, fél szemmel ezt láttam.

Nem szóltam egy szót sem. A falhoz kucorodtam.

- Neheztelsz rám, tudom. - nézett rám, majd a fiókban matatott az órájáért

- Bébi, ne csináld ezt.. Gyere! - fel akart segíteni, de csak elhúzódtam tőle
- Ezt akarod? Hm..

A tükör elé sétált, beletúrt a hajába, jól megnézegette magát benne, majd az ajtó felé vette az irányt.

- Dolgozni megyek, gondolom jól elleszel idebent.. - sejtettem, hogy megint be akar zárni
- Fogva tartasz? - szólaltam meg
- A te érdekedben. Mire visszajövök változtass a modorodon és a hozzáállásodon.
- Dögölj meg! - mondtam

Összeszorította a fogait és az öklét, de láttam rajta, hogy igyekszik magát visszafogni.

Zsebre rakta a telefonomat is.. Szuper.

Becsapta az ajtót, majd újra a négy fal közé lettem zárva.

A táskámra néztem. Egyből Andy ugrott be, és a telefon, amit tőle kaptam.

" A hívott szám jelenleg nem elérhető.." - mégis miért?

Aggódtam miatta is, de bízni akartam abban, hogy nem esett baja..
Nem tehettem semmit, vártam..

Adam

Emily.. Hagynom kell, hogy lenyugodjon. Helyre kellett tennem tegnap, amiatt nincs bűntudatom. Tudnia kell, hogy ki irányít kettőnk közül.. Én.

A saját cégemhez mentem. Akarok egy kisebb üzletet kötni a bejött pénzből, így még nagyobb lesz a nyereség. Sok reményt fűzök hozzá.

Ha minden összejön, elvihetem Emily-t egy olyan helyre, ahol senki nem talál ránk.
A gyerekek nehezítő körülmény.. Nem is tudom, talán az őseire hagyhatnám őket, így Emily csak is az enyém lesz!

Kayden.. Noha elég nagy csalódás ért vele kapcsolatban, mégis, azért valljuk be jobb ez így.. Csak útban lenne ő is és a kislány is.. Nekem csak Emily kell!

Le akarok lépni vele, ha kell a világ végéig is elmegyek.

- A könyvelőm megérkezett Sara? Délelőttre beszéltük meg az időpontot.. - kerdeztem az asszisztensem
- Uram, azthiszem megjött. Az irodájába ment egyből.
- Igazán? Pedig mondtam, hogy adjon le neked egy dokumentumot..
- Nekem nem adott semmit Mr. Jones. Önt kereste, aztán mondta, hogy az irodájában várja önt.
- Rendben, köszönöm Sara.. Folytassa a munkáját!

Az irodámon a redőnyök le voltak húzva. Érdekes. Pontosan emlékszem, hogy nem nyúltam hozzájuk.. Biztos a takarítók engedték le..

Benyitottam az irodámba.

- Remélem mindent elintéztél, azért nem adtad le a papírokat... - zártam be közben az ajtót.
- Hogyne. Minden sínen van.. - felelte egy ismerős hang, amitől a szőr is felállt a hátamon
- Nem is örülsz nekem? - kérdezte. Ettől csak még jobban elgurult az agyam, és, ha nem lett volna előttem az asztal, megfolytottam volna azonnal.

- Biersaaack.. Kicsinállak!
- Ezt sokszor hallottam már, mégis itt ülök. - felelte. Azt a mosolyt az arcáról szívesen letöröltem volna az öklömmel.
- Miért nem ülsz le? - kérdezte
- Mi a francért vagy az irodámban, és miért ülsz a székemben?!
- Ohoo, nyugalom! - csitítgatott. - Lassan. Elmondom, de ahhoz mondjuk jobb lenne, ha leülnél. Kultúrált emberek vagyunk Jones, nem akarod, hogy felvigyeljenek az emberek arra, hogy felemeled a hangod? Igaz?
- Te csak ne mondd meg nekem mit csináljak! Inkább beszélj már, vagy a biztonságiakkal dobatlak ki!
- Biztonságiak? Szerinted követik a parancsodat?
- Igen! Mivel, ez az Én cégem!

Felállt, eljátszotta a laza fiút, zsebretett kézzel megállt előttem.

- Mától nem. - mondta. Nevetségesnek találtam ezt a helyzetet, ezért nem is tehettem mást,mint kacagtam a helyzeten.
- Humoristának ne menj, mert ahhoz béna vagy, ahogy az énekléshez is..
- Hát nem tagadom, biztos vannak a szakmában nálam jobban Jones fiú, de most ebben a pillanatban te vagy a béna.. - az orrom elé tolt egy szerződést
- Hát ez?
- A tulajdoni lap a neveddel ellátva. Ahogy látod át van húzva, ugyanis semmit nem ér.
- Ez meg mit jelentsen??
- Látom tanulni vágysz.. Elmagyarázom akkor, figyelj.. - ült az asztal szélére, közben értetlenül, dühtől izzadva álltam mellette.

- Tudod, egy-kettő nagykutyának a fülébe jutott a te kis múltad, még pedig az, hogy gyogyóba kezeltetted magad.
Így közös nevezőre jutottak, miszerint egy elmebeteg nem lehet igazgató. Sőt mi több, köze nem lehet semmiféle vállalati ügyekhez. Megértetted Jones, vagy még egyszer rágjam a szádba?
- Na de..
- Oh, hogy anyukád.. Hát tudod, mivel édesanyád eltitkolta a kezeltetésed, és hazudott a honlétedről, így nyílván ő is ki lett az üzletből zárva. Erről és a DarkBlue cégről is lemondhatsz...

Szószerint leültem a döbbenettől.

- Mi az pajti? Csak nem visszanyalt a blöki? - nevetett a képembe, mire öklöm az arcában landolt
- Ezt még megkeserülöd! - mondtam
- Ennyit tudsz? - törölte le a vérfoltot a szemöldökéről. Kiprovokálta az újabb ütést.
- Hallgass!! Hallgass!! - hajoltam közel hozzá
- Viseld a vereséget, legyen eszed végre, és húzz vissza a gyogyóba..

Eszembe jutott, ha most engem kicsinált, Emily-t el fogja venni tőlem, nála pedig nincs fontosabb az életemben. El kell vinnem őt, mielőtt túl késő..

Veszettül rohanni kezdtem ki az épületből, majd elindúltam Emily-ért.