Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

92.

Emily

Másnap reggel csak azért is korán kelltem, hogy megnézzem az üzeneteim listáját.

Egy üzenet sem érkezett Andy-től, csak az az idióta Adam írt, hogy beszéljünk.
Erre a reakcióm a tíltás gomb volt. Nem kérek belőle..
Gondoltam, hogy benézek Andy-hez, de aztán megijedtem a gondolattól, hogy együtt találom azzal a csajjal..

Felhívtam Liz-t, gondoltam átmehetnék hozzá. Bele is ment.

- Szia Em! - öleltük meg egymást az ajtóban
- Szia, miúsjág?
- Semmi, éppen főzök. Kérsz te is? - kötény a derekára kötve, sose volt háziasszony típus.
- Mintha kicseréltek volna.. - néztem rajta végig - Illik hozzád ez a szerep.
- Hiába, bele kell szoknom miatta is.. - simogatta meg a pocakját.
- Igazad van. - mosolyodtam el.

- Adam-mel mi van? - szedett ételt a tányéromra
- Ne is említsd! Ki akarom törölni az életemből. Felmondtam a cégnél is. Visszamegyek az egyetemre.
- Jól döntöttél!
- Igen, már csak Andy-vel akarok beszélni. Nem érem el semmilyen úton, ha nem is hozhatjuk ezt helyre, legalább beszélnék vele..
- Te nem hallottad?
- Mit? - kezdtem megrémülni
- Elmegy Emily..azt hittem tudod.
- Tessék? Nem, honnan tudtam volna?
- Tegnap az újságok lehozták a hírt miszerint lőttek a műsorának is, és a bandának is Andy miatt, majd az esti műsorban meg is erősítette a hírt. Bár azt nem mondta, hogy a Black Veil Brides-nak annyi..
- De.. - megakadtak a szavak a torkomon és egyből a telefonomért nyúltam a táskámba. Rákerestem a hírekre, ahol egy videóbejegyzés is csatolva volt a műsorról.

Valóban igaz a hír.
Már ma elmegy.

- Most mit csináljak? - kérdeztem kétségbeesetten
- Em, talán még nem ment el.. Mi lenne, ha elmennél a reptérre?
- És, ha már elment?
- Nem tudod meg, ha nem mész oda, és itt ülsz helyette..
- Igazad van Liz, én megyek! - felkaptam a holmim, és azonnal autóba szálltam.

A reptérre érve rengeteg ember vett körül, képtelenség lett volna megtalálni, ezért körbe kérdezősködtem a jegykezelőknél. Senki nem látta még. Valószinüleg még nem ment el.
Egy dolog maradt, reménykedve várni.

Helyet foglaltam az egyik széken, ahol jól látni lehetett mindent.

Pár óra elteltével egy fekete dzsekis, félhosszú hajú srác, napszemüvegben gurította be a bőröndjét. Andy volt az.
A szívem egyből kalapálni kezdett. Mi van, ha nem akar látni?

Felálltam, majd közelítettem felé.
Biztos vagyok benne, hogy észrevett.

Ő is közelebb sétált.
Egymással szemben megálltunk, majd levette a szemüvegét.

Egyikünk sem szólalt meg, csak bámultuk egymást.

Majd megtörtem a csendet.

- Tényleg elmész? - kérdeztem
- Úgynézki igen. Van ok, amiért maradnom kéne?
- Mondd meg te!
- Lenne, de nem vagyok benne biztos.
- Mi lenne az-az ok?
- Mi. De gondolom a ficsúr miatt erre nincs lehetőség. Jól megvagytok együtt. - elkapott a kényszernevetés. Nevetségesnek találtam. Nem kellett volna nevetnem. Hátatfordított nekem, és elindult.
- Várj! - szóltam utána, ő hátra nézett - Nem vagyunk együtt. Ez az amiért ide jöttem. Beszélnünk kell!

Leültünk egymás mellé.

- Sajnálok mindent! - mondtam
- Hogy érted? Én voltam a hülye. Nem beszéltem neked arról estéről. Végülis, nem sokra emlékszem, de azt tudom, hogy nem önszántamból feküdtem le Ashley-vel, ha egyálán megtörtént. Szólnom kellett volna.
- Tudom, hogy nem szándékosan tetted.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy Adam műve volt az egész.
- Hogyan? - lepődött meg
- Összedolgoztak ezek hárman. Adam, Lora meg Costello, azért, hogy szétválasszanak. Követtem Adam-et a minap, akkor tudtam meg.
- Adam is benne volt..-gondolkodott el - Sejthettem volna.
- Ezen ne bánkódj többé!
- De, hagytam, hogy vele légy, közben meg mind ketten tudjuk, hogy hozzám tartozol! - fogta meg a kezem
- Nem tudhattad, én sem. Ilyen a sors.. Még idejében rájöttünk mindenre.
- Em, annyira sajnálom! A baba..a babánk. Én.. - könnybe lábadt szemmel nézett rám
- Shh.! Nem a te hibád! - érintettem a homlokom az övéhez. - Én sem szóltam neked róla, részben én vagyok a felelős.
- Ugyanmár,nem így van!
- Nézz rám! - emeltem fel a fejét. Szomorú tekintete dühössé változott.
- Ezt még megkeserüli az a rohadék!
- Nyugodj meg kérlek! Már lezártam vele a dolgot.
- Én még nem zártam le vele! Minden egyes külön töltött percért szenvedni fog!
- Legyünk okosabbak! Hagyjuk őt a fenébe. - sikerült kicsit lenyugtatnom. Rám nézett apró mosollyal az arcán.
- Gyere ide! - ölelt szorosan magához
- Szóval elmész? - kérdeztem
- Hova mennék? - a kezébe vette az arcom - Az otthonom te vagy! - megcsókoltuk egymást.

- Szeretlek Andy, sosem szerettem mást! - könny szökött a szemembe, ami lassan le is folyt az arcomon.
- Csak te létezel számomra! Mostantól csakis boldogságkönnyeket szeretnék letörölni az arcodról! Rendben?
- Rendben. - szipogtam
- Szeretlek! - szemei csillogtak, szavai meghatottak. Végre újabb esély csillant fel a boldogságra.

Hamarosan vége lesz a sztorinknak😔 hogy tetszett ez a rész? ❤️
Ne csüggedjetek azért! Igyekszem izgalmas történeteket gyártani nektek, ami biztos tetszeni fog!
Kezdetnek csekkoljátok le a Szerelemben Jeles című sztorit! 😉
Hamarosan abból is lesz folytatás!