Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

99.

Emily

2 hónappal később

Az üzlet beindult. Sorra tervezem a szebbnél szebb ruhákat, amit az emberek örömmel vesznek meg, és jó érzéssel tölt el, hogy viszont látod azokat az utcán.

A Rogers hivatalosan is márka lett. Ez még több önbizalmat ad nekem.

Andy-vel már az esküvőnkön gondolkodunk. Ki kell gondolnunk, milyen helyen legyen. Én nem tartom fontosnak a nagy, és feltűnő esküvőt, mégis Andy ragaszkodik hozzá. Azt akarja, hogy ez nem csak nekünk, de mindenki számára felejthetetlen legyen.

Hamarosan itt a karácsony, addig még van két hét.
Folyton azon kattog az agyam, hogy mi lenne a megfelelő ajándék Andy számára.

Már mindenkinek megtaláltam az ideális ajándékot, de neki még nem sikerült.

A mai tervem, az hogy meglátogatom a kis családom.
Régen láttam őket, és Andy-nek is biztos örülnek majd.

- Ah, Andy! Hozd kérlek a plüss macit! Elfelejtettem! - kiabáltam Andy-nek a garázsból

- Ez az? - mutatta a barna kis medvét
- Igen, köszönöm! - megpusziltam az arcát

- Oké anya, intézem! - tettem le a telefont. - Szivem, be kell ugranunk egy boltba gyümölcsért. Anyu elfelejtette.
- Keresünk valami helyet. - mosolygott

Megvettük, majd pár percen belül már a házhoz is értünk.

- Nem lesz kicsit fura, azután, hogy mi szakítottunk? - nézett rám Andy, kicsit megszeppenve
- Ne izgulj! Tudnak mindent, elfogadták. Nem lesz baj, csak gyere!

Előkapott egy csokor virágot, aztán csengettünk az ajtón.

- Sziasztok! Gyertek beljebb! - nyitott ajtót apa, Noel babával a kezében, akit egyből kivettem a kezéből.

- Hát ki jött meg? - puszilgattak meg apró, duci kis arcát - Hiányoztál!

Egy cuki mosollyal viszonozta a hiányomat.
Megzabálom.

- Üdv Sara! - nyújtotta át a virágokat Andy - Remélem tetszenek!
- Igen, nagyon! Micsoda úriember! - megpuszilták egymást.

A nap további részében apa egyfolytában lefoglalta a szerelmem. Mindenféle halakról, szerszámokról beszélt, amit Andy figyelmesen végighallgatott, sőt, nagyon is egy hullámhosszon vannak.

A konyhában addig csináltam fincsi koktélokat, amit ki is vittem nekik a nappaliba.

- Parancsoljatok! - nyújtottam feléjük a poharakkal teli tálcát
- De jó színe van! Mi van benne? - kérdezte Andy
- A kivitől van ilyen színe.
- Isteni! - mondta apa, akinek látszólag tényleg ízlett

Visszamentem a konyhába, majd Andy utánam jött.

- Hey! Arra gondoltam illene a szülőktől is elkérnem téged!
- Most? - kérdeztem
- Igen, mikor máskor lenne a legalkalmasabb?
- Ahogy szeretnéd.. Szerinted hogy fogadják? - kezdtem félni egy kicsit
- Egy módon tudhatjuk meg.. - fogta meg a kezem, majd a nappali felé húzott.

- Szeretnénk bejelenteni valamit! - kezdte el a beszédét

Anya és apa figyelme rá szegeződőtt.

- Fontos döntést hoztunk meg közösen, aminek én személy szerint borzasztóan örülök.
Megkértem a lányotok kezét, aki igent mondott. De mindenek előtt, a ti beleegyezésetek is szükséges. Mit szóltok? Nekem adjátok a világ leggyönyörűbb, legodaadóbb nőjét? Úgy érzem csak vele teljes az életem!
Nem akarok emlékezni arra az időre, amikor még nem ismertelek! - nézett a szemembe, melyek már könnyben úsztak. - Onnantól élek, amióta megláttalak!

Apa felállt, majd a kezét nyújtotta felé.

- Áldásom rátok fiam! Hiszem, hogy veled jó kezekben lesz az én kicsi lányom!

Anyára néztem, aki az arcáról törölgette a könnyeit.

- Anya? Mit mondasz?
- Tudom, hogy boldogok lesztek! Kívánom, hogy minden álmotok váljon valóra! - ölelt magához.

Egész jól fogadták, kifejezetten jól.

Kis időt kettesben töltöttünk később a régi szobámban.

- Tudod, hogy mit érzek most? - ültünk az ágyon
- Mit?
- Büszkeséget! Mérhetetlen büszkeséget. Ahogy rád nézek, és a tudat, hogy velem vagy, semmivel nem ér fel..
- Életem! - fogta meg a kezem - én is ugyanígy érzem. A mindenem vagy, ennél több nem is kell!
- Szeretlek! - közel hajoltam hozzá, majd megcsókoltam

Este, mikor mindenki elaludt, kimentem a konyhába, és meglepett, hogy anyut ott találtam.

- Mit csinálsz itt ilyenkor? - néztem rá, miközben egy tál makarónit evett
- Mostanság ilyenkor jön rám az éhség! Csatlakozz!
- Rendi. - leültem mellé egy tányérral a kezemben, majd szedtem a tányéromra.
- Isteni igaz? - kérdezte anya teli szájjal
- Igen, imádom! Ebből kérsz? - mutattam az asztalon lévől savanyú csalamádéra.
- Nem, ennyi elég volt belőle! - megállt egy pillanatra, majd végignézte, ahogy a tányéromra raktam - Te mióta szereted a csalamádét?
- Mi? - néztem rá - Ja, nem tudom, megkívántam.. - habzsoltam is magamba
- Lányom, te soha nem szeretted. Az illatától is írtóztál..
- Most már nem, mi van ebben?
- Nem vagy terhes?

Az étel mintha megakadt volna.

- Nehülyéskedj! Nem.. - nevettem
- Biztos vagy benne?

Letettem a villát, megtöröltem a szám a szalvétával. Elgondolkodtam.

Egy ideje nem volt időm magammal foglalkozni.

- Volt menzeszed? - kérdezte anya

Ebben sem voltam olyan biztos. A napok az utóbbi pár hónapban összefolytak.

Előkaptam a telefonom, majd megnéztem a dátumot, mikor volt utoljára.

- Anya, másfél hete meg kellett volna jönnie.. Ez akkor most?
- Nagy valószínűséggel baba van a dologban.. - nézett rám anyu csillogó szemekkel, lelkesen
- Úgy gondolod? - én is kezdtem a felhők felett járni
- Úgy! De ezt biztosan kell tudnunk! Gyere elmegyünk! - húzott fel a székről
- Ilyenkor hová anya? Mi lesz Noellel?
- Alszik, mint a bunda. Ha meg felébred, ott van mellette Peter. Keresünk egy éjjel-nappalit, biztosan találunk tesztet.
- Oké, csak magamra kapok valamit!

Felrohantam a lépcsőn, majd halkan nyitottam be a szobába, ahol Andy aludt.

Átöltöztem gyorsan, majd siettem anya után.

- Itt az idő! Mire vársz? - suttogta anya, miközben ültünk az asztalnál - Meg kell csinálnod! Én is kíváncsi vagyok!! - türelmetlenkedett
- Jól van anya, nyugi! - mély levegőt vettem, majd a mosdó felé sétáltam.

Az ajtónál megfordultam.

- Anya, mi lesz ha nem vagyok az? - kérdeztem kicsit kétségbeesve
- Ne gondolj ilyenre szivem.. Tudom, hogy mennyire szeretnéd, hogy igaz legyen. Higyj benne!
- Jól van, akkor megyek..

15 perccel később