két hold között | hyunchanglix

09

Elég sok kényelmetlen és zavarba ejtő dolgot élt már meg Lee Felix életében, ám össze nem tudta hasonlítani a régi érzéseket ahhoz, ahogy az előtte álló két fiú a nappaliban kő-papír-ollóval próbálja eldönteni, mégis ki aludjon a kicsi szobájában elhelyezett kanapén, s ki aludjon a földön. Hiába dobta fel korábban azt az ötletet, hogy a páros pihenjen az ágyon, ő pedig összekuporodik majd a másik rettentően kemény heverőn, nem éltek a lehetőséggel - sőt, még egy kisebb vita is kerekedett közöttük, ahogy ezt megemlítette.

- Mondtam már, hogy alszok én a földön, hát nem igaz! - fújta fel magát a kicsi, ahogy a srácok még mindig azon dolgoztak, hogy mit fognak kezdeni magukkal.

- Ne szórakozz, Felix - szólt rá Changbin rosszallóan, s Hyunjin is követte.

- Te engedted meg, hogy itt legyünk. Már elmondtam. Nem fogsz a földön aludni vagy azon a beton cuccon - mondta a magas, s vissza is tértek a bugyuta játékhoz. Az ausztrál csak hitetlenkedve rázta meg fejét, s már vagy ezer menet lement. De amint hosszas gondolkodás után eszébe jutott a végleges megoldás, úgy csillantak fel szemei, s a szerencsétlenkedők közé állt.

- Mit szólnátok hozzá, ha mindhárman az ágyon aludnánk? - kérdezte izgatottan, mire a másikak azonnal lefagytak, s próbálták felfogni a szavak lényegét.

- He? - bukott ki nem éppen illendően Binnie-ből, mire Hyu finoman megcsapta a karját, majd a pasztellre szentelték minden figyelmüket.

- Úgy is nagy az az ágy. Szerintem kényelmesen elférnénk. És nem lenne az, hogy itt veszekedtek nem tudom meddig ezen a hülyeségen, aztán utána bevágjátok a durcit egymásra - magyarázta, s ahogy belelendült, egyre kezdett elszabadulni a szerelmesek fantáziája; de próbáltak nem annyira kimutatni érzelmeiket egymás előtt, így az alacsony kételkedve pillantott párjára.

- Na? - biccentett. - Ha neked jó, nekem is - ejtette ki a szavakat gyengéden, mire a fiatalabb azonnal mosolyogni kezdett, s ezer wattos vigyorral bólintott a rózsaszínnek.

- Ha tényleg nem zavar, legyen. Ám ha kényelmetlen a dolog, azonnal szólsz, és lemegyünk a padlóra - szúrta oda nevetve a magas, miközben összekulcsolt kézzel siettek Lix után, aki néhány párnát felkapva indult el az emeletre.

Torkában dobogott szíve, s már ezerszer megbánta, hogy ilyen kedves természettel áldotta meg a sors; hisz ha a két fiú vele fog nyugovóra térni, akkor semmit nem fog tudni aludni. Ez pedig elég rettenetes jövőképnek bizonyult abból a szempontból, hogy másnap jön családja, s minden energiáját le fogják szívni a tagok. Dehát ilyen az élet...

Changbin párja mögött lépkedett, s Felixszel ellentétben izgatottság járta át porcikáit. Nem akarta bevallani magának, de titkon abban reménykedett, hogy ő fog a kicsi mellett aludni, s ő élvezheti a két szépség szeretetét; igen. Seo Changbinnak kétségtelenül kétfelé húzott hatalmas ketyegője. Most pedig, hogy itt volt a markában a lehetőség, nem akarta, hogy kicsússzon onnan, s semmissé váljon. Ám ahogy párjára gondolt, rettenetes bűntudat jelent meg elméjében. Szerette a fiút, teljes szívéből; úgy, ahogy embernek képtelenség lenne szeretni egy másik embert. Akkor mégis miért vágyott más után is?

Hyunjin azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel - hiszen már rég felértek a szobába, s már vagy ezerszer csettintett szerelme arca előtt -, így egy édes csókot adott párnácskáira, melytől azonnal visszatért a valóságba Bin, s finoman kezdte mozgatni ajkait, mely rögtön lángra lobbantotta egész valóját. Majd elveszett a gyengéd érzelmekben, s rendre azt gondolta, ezért megéri élni; ez az igaz szerelem.

- Szeretlek, bébi - suttogta a magas cseresznye ajkaira, mire az csak bágyadt görbületet villantott, s magához húzta az alacsonyt.

- Én is téged, gyönyörűm - motyogta puha tincseibe, melyekre apró puszikat szórt, majd úgy figyelte, hogy s mint dolgozik a legfiatalabb.