két hold között | hyunchanglix

17

Felix belemerülve gondolatainak fenekelten kútjába, ezer wattos görbülettel ajkán figyelte a fiúkat, ahogy azok újfent a konyhában sertepertéltek és minden kívánságát, rezzenését úgy lesték, mintha csak és kizárólag érte élnének. Teljesen más hangulat uralkodott a kicsiny helyiségben, mint néhány órával ezelőtt, mégsem bánták, hogy minden a feje tetejére állt. Sőt, ha lehet mondani, egyenesen rajongtak a nem megszokott, régen tapasztalt, rettenetesen nyugodt légkörért. Apró, semmis dolgokról folytattak diskurálásokat, rengetegszer tértek el egy-egy tárgytól, s a világon létező összes témát kivesézték. Úgy viselkedtek, mintha ezer éve tartana a mostani felállás, s nem csak percekkel ezelőtt beszéltek volna meg mindent; bármikor, amikor az idősebbek elsétáltak a rózsaszín piciny alakja mellett, szinte észrevétlenül értek hozzá, kósza, finom csókokat szórtak parfümtől illatozó hajkoronájába; és nem nagy meglepetésre egymással is így cselekedtek. Az ausztrál rengetegszer jött zavarba, mikor a pár a szeme láttára forrt össze, s kisebb kacajokat is kicsalt a fiatalokból, ahogy rajtakapták ezen tetten. Ilyenkor mindig előjött félős énje, így szégyenlősen bújt pulóverének ujjai mögé, s néha-néha meg is dorgálta magát fejben, hiába tudta, erre semmi szükség nincsen. Ahogy végigkövette az ismerős mozdulatsorokat, s realizálta, mégis mi történik körülötte, igazi, megmásíthatatlan boldogság járta át. Boldog volt, hisz ő is részese lehetett ennek a mindent felperzselő szerelemnek; boldog volt, hisz nem kellett egy busz ülése mögé vagy éppen az osztályterem sarkába rejtőznie; végre igazi, félelmek nélküli önmaga lehetett.

- Szedhetek, hercegnő? - kérdezte aranyosan Hyunjin, s meg sem várva a választ vette el a rózsaszín elől a Changbin által előkészített mélytányért, hogy még véletlenül se tudjon nemet mondani a kérdésbe burkolt kijelentésre. Hiába nem szeretett enni, nem érzett rá hajlandóságot, hozzászokott már a srácok folyamatos gondoskodásához és odafigyeléséhez, így görcsösen vigyorogva fogadta el a levest. Nem akart nekiállni addig, amíg a másik kettő sertepertélt, hisz az tiszteletlenség lett volna, ezért össze-vissza forgolódva, lábát lóbálva ütötte el idejét. Alaposabban pillantott végig a lakás szegletein, mint amikor az alacsonnyal járták körbe, az biztos, ám miközben megfigyelte a tárgyakat, szabályosan megijedt, amint egy ismerős s kellemes orgánum csendült fel mellette.

- Alig várom, hogy megkóstoljam - mondta Bin kifulladva, amint helyet foglalt az elveszett pasztell mellett, s egy puszit nyomva homlokára törte el pálcáját, majd meg sem várva a magast, éhségtől kopogó szemekkel kezdett neki az ínycsiklandónak tűnő ebédnek.

- Na de Binnie! - nyafogott a pici, s lekonyult ajkakkal, karba tett kezekkel vizslatta a tésztától dagadó pofit; hiába akart keménynek hangozni, édessége egy lusta félmosolyt csalt ki az idősből. - Meg sem vártad Hyunjinnie-t. Ez így nem fair! - az alacsony ezen reakció láttán egy pillanat alatt tette le pálcáját, s kacagva pillantott mosogató előtt ténfergő kedvesére.

- Hallod, bébi? - szólította meg a fiatalt, aki még mindig az egyik lábossal szórakozott.

- Hallom, csak éppen nem érek rá. Ha nem látnád dolgozok, drágám - gúnyosan emelte ki a drágám szót, miközben próbálta elmosni a makacsul bepiszkolódott edényt. - Legalább valaki odafigyel rám, ebben a társaságban... Nem úgy, mint egyesek - pufogta tetetett felháborodással, majd amint látta, hogy semmire nem megy művészetével, mérgében a tűzhelyre száműzte az eszközt, s lihegve huppant ő is a konyhasziget melletti helyek egyikére; nem volt hozzászokva a folyamatos főzéshez.

- Jó étvágyat, kincseim - zárta rövidre a kérdést az alacsony fekete, s ezernyi ideával elméjében állt neki másodjára az étkezésnek.

Felix lassan, de biztosan haladt saját adagjával, s szinte észre sem vette, mennyi idő elment szerencsétlenkedésével; a többiek már rég befejezték, s el is mosogattak, míg ő még csak a felénél sem tartott. Tudta, hogy nem bánják a fiatalok, ha ennyi időt tölt az étkezéssel - hisz ez azt jelenti, hogy egy jó ideig nem lesz üres a gyomra -, mégis bűntudatot érzett, hogy hiába jött át, hiába készültek ennyire a srácok, mégsem tölthetnek annyi időt együtt, amennyit akarnak. Ezen indíttatásból fakadóan kezdte gyorsabban eltüntetni a tésztahalmot maga elől, melyet az időközben mellé ülő magas azonnal észrevett, s furcsa pillantásokkal illetett.

- Ugye tudod, hogy nem hajt a tatár, baba? - húzta fel tökéletesen ívelt szemöldökét, ahogy a megszeppent fiúra vetette pillantását; nem akarta, hogy rosszul érezze magát, így viccesre véve a figurát kezdte oldani az időközben kialakult feszültséget. - Changbin még úgyis szerencsétlenkedik a filmmel, úgyhogy időd, mint a tenger... Ha szeretnéd, napestig ülhetsz itt, mi meg mozit varázsolunk a hűtőből is. Ne aggódj, ezen. Okés? - borzolta össze szeretetteljesen a puha tincseket miután felpattant, s szokásához híven válaszra se méltatva hagyta ott az alacsonyabbat.

Hitetlenkedő sóhajjal, megemberelve magát emelt újabb falatot ajkához Lix, de ahogy egyedül, sebezhetően szemezett a ramennel, mely gúnyosan kacagva hívta fel figyelmét, hogy így is milyen ijesztően sokat evett, elfogta a jeges, torokszorító pánik, s azonnal hátra tolva székét pattant talpra, majd a nemrég bemutatott mosdó felé sietett. Bő vízzel mosta meg arcát, s a tükörbe nézve próbálta megállítani végtagjait, hogy ne remegjenek ilyen átkozott módon, de csak annyit ért el a kagyló markolásával, hogy hangtalanul adták fel izmai a szolgálatot, s a pillanat tört része alatt csúszott végig a csempén, majd zihálva temette tenyereibe arcát, miközben légzését próbálta normalizálni. Elmosódó, homályos képeket látott, s fújtatva észlelte, hogy hagyja el minden ereje, hogyan zuhan abba a nem létező gödörbe úgy, hogy lába sem érinti a földet. Tompán hallotta,keresik barátai, de nem tudott válaszolni a kiáltásokra, így az ajtón való kopogással jelezte, mégis hol tartózkodik.

Nem is próbálkozott azzal, hogy két lábra szenvedje magát, hisz szánalmasan gyenge volt testileg-lelkileg; csak arra várt, hogy betoppanjanak szerelmei és megnyugtassák úgy, ahogy mindig is tették. Arra várt, hogy elmondják neki, mennyire szeretik, s suttogják fülébe azt, hogy nincs semmi baj.Mert hiába volt tisztában azzal, hogy milyen törött és defektes, a fiúk éreztették vele, hogy ez rendben van; talán nincs minden veszve.

- Hercegnő - suttogta Hyunjin, ahogy az alacsony fekete kezére fogott, majd az összekuporodott fiú mellé guggolva simogatták meg könnyektől nedves arcát. - Ugye tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz?

- Szeretünk, baba. Nem baj, ha nem érzed jól magad, csak mondd el nekünk. Így is – úgy is szeretünk. - biztosította Changbin Lixet, aki könnyes szemekkel vezette tekintetét végig a fiúkon, s halkan motyogva próbált kinyögni valamit; nem akarta, hogy ennél is jobban aggódjanak miatta, így a téma terelése mellett döntött; abban mindig is profi volt.

- Filmezhetünk? - sutyorogta fáradtan, miközben pilláit rendre lecsukta; lelki fájdalma fizikumára is erősen kihatott.

- Azonnal, baba - bólogatott Bin, s elengedve a magas kezét kapta ölébe a kisebbet, majd gyengéd mosolyt villantva, édes puszikkal elárasztva arcát fogta menyasszony pózba, mely meleg érzéseket csalogatott ki az előttük sétáló fiatalból és pasztellből egyaránt; dorombolva bújt az időshöz, aki Hyu mögött haladt, s büszkén dagadó mellel cipelte a karjai között tartott angyalt.

Amikor beléptek a hálóba, akkor sem engedte el a picit, így mint egy hímes tojást helyezett a frissen mosott paplanokba. Felix kihasználva a helyzetet kúszott feljebb, s karolta át az időközben elhelyezkedett feketét, majd mellkasára hajtotta fejét, megkönnyebbült sóhajt hallatott. Binnie sem maradt ki a jóból, hisz a rózsaszín mögé feküdve találta meg tökéletes pozícióját, majd a magas kezét fogva, megcsókolva azt, szerelemtől csillogó szemekkel adták egymás tudtára, hogy minden rendben van.

Ez az igaz szerelem, mely most már sokkal erősebben perzseli fel szíveiket; hárman osztozkodnak ezen csodálatos érzéseken.

Hello, Guys.
Megjöttem az új résszel, yey
Még mindig nem döntöttem el, hogy mit kezdek ezzel a sztorival, hisz be kéne fejezni, hogy ne legyen ilyen összecsapott rétestészta feeling, de meh - egyszerűen beleszerettem.
Anyways, remélem tetszett, hogy ilyen fluffy volt mindenki.
Véleménynek nagyon örülök, mint mindig, szóval ne kíméljetek!
Csók, majd tala.