két hold között | hyunchanglix

18

Hyunjin lihegve, összezavarodva, hevesen dobogó szívvel kapta fel mázsás súlyként vissza-visszahanyatló fejét a puha paplanról, miközben egy ismeretlennek ható, rettenetesen vékony és pici test nyomódott tökéletesen kidolgozott mellkasának. Rég nem volt ilyen különös, furcsa élményben része, hogy valaki így helyezkedett el rajta alvás közben - az őszintét megmondva nem is tudta hova tenni ezt -, mégis titkon valami megmagyarázhatatlan megnyugvást érzett.

A reggeli rémálmok után való lenyugvással kezdődő, fáradtsággal keveredő órákban legtöbbször azt sem tudta, mégis kicsoda s hol van, így nem volt meglepetés, hogy most is megzavarodott össze-vissza csapongó gondolatai miatt; ám amint lejjebb vezette tekintetét, s a résnyire felhúzott roló félhomályában megpillantotta a rózsaszín kobakú fiú álomtól megrészegült, édesen hortyogó valóját, megkönnyebbülten fújta ki bent rekedt levegőjét, s realizálta, hogy a tegnapi nap mégsem valami csalfa, hamis reményeket tápláló álom volt - a kisebb tényleg náluk aludt; tényleg velük töltötte az estét.

Nagy mosoly kúszott ajkára, ahogy visszagondolt a filmnézésre, s az azutáni csókokkal, édes semmiségekkel tarkított beszélgetésekre. Megrázva tincseit nyomott puszit a szuszogó srác homlokára, végül halkan, észrevétlenül surrant ki az ágyból s a hálószobából - egyedül hagyta a még javában pihenő fiatalokat. Amint látóterébe került a sütő falán villogó ketyegő, s meglátta a számokat, nagy, súlyos sóhajt hallatott, hisz jóval azelőtt kelt fel, minthogy ébresztője megszólalhatott volna. Alapjáraton véve sem volt jó alvó, mostanában pedig egyre nehezebbek lettek napjai - az iskolai elvárások és depressziója miatt egyaránt -, ezért már eljutott odáig, hogy nem is foglalkozik ilyen apróságokkal; felesleges ostoroznia magát.

Ösztönösen lépett be a konyhába, s reflexszerűen kezdte keresni a feketét, mely oxigénként tartotta életben. Rengeteg kávét fogyasztott, mely szerelmének sosem tetszett - hiába ivott ő is nagy rendszerességgel -, de nem foglalkozva ezzel dobta fel a tűzhelyre a jó öreg kotyogóst, s csontjait megropogtatva vette számba, előreláthatólag milyen kínzásokat kell a mai napon elviselnie; felelés töriből, dolgozat kémiából; a legfontosabb pedig az előadás, melyet Felix fog megtartani a biológia laborban - rettenetes várta, mégis mi fog kisülni ebből az egészből.

Annyira belefeledkezett az elmélkedésbe, hogy kifutott az éltető nedű, így bosszúsan öntötte ki a megmaradt a cseppeket, majd ingerülten csapta le a pultra a bögrét, s a fürdőbe sietett. Hosszú, égetően forró zuhanyt vett - hisz hajnalban már nem volt rá ideje, úgy elszaladtak a röpke órák -, s miközben nyakába zúdult a víztömeg, úgy jutott el tudatáig, mégis milyen szerencsés helyzetbe került egyetlen hét leforgása alatt. Sosem hitte volna, hogy Changbin is benne lenne abban, hogy egy új, szinte ismeretlen fiút engedjenek életükbe, s egymás szerelmét megosztva tengessék idejüket, így hatalmas kő esett le szívéről, amint megtudta, hogy az alacsony fekete is ugyanúgy érez, mint ő - rengeteg teher nyomta vállát, ezért megkönnyebbülve realizálta, hogy végre nem kell ezen ügyek miatt aggódnia.

Hosszú, örökkévalóságnak tűnő percek óta állt a kabinban, s semmit sem érzékelt környezetéből a folyamatos vízfolyás miatt, így észre sem vehette, hogy valaki a mosdóban császkál; törölközőjét hanyagul tekerte csípőjére, majd hajába túrva, jóformán feltépve a fülke ajtaját indult volna ki a helyiségből, ám azonnal nekicsapódott Lixnek, aki aprót sikkantva, elvesztve egyensúlyát esett neki a falnak, s meglepetten ejtette ki kezéből fogkeféjét.

- Jézusom. Jól vagy? - tudakolta Hyu lágyan, amint Felix elé lépett, s gyermeki vonásait pásztázta szemeivel. - Nem ütötted meg magad? - simított végig a fiú arcán, kinek almácskái azonnal vörössé varázsolódtak, s majdhogynem dadogva válaszolt; kétségkívül zavarba ejtette a másik festői, szoborszerű lényének közelsége.

- Semmi baj - biztosította a pasztell hebegve-habogva, s lesütött pillákkal próbált ellépni, ám a magas hirtelen nyomta vissza a csempének, s vágytól csillogva akasztotta össze tekintetüket. Megbolondította, ahogy a kisebb ártatlanul simult hozzá öntudatlanul úgy, hogy egy papírlap sem fért volna el közöttük.

Egyet sem gondolva, mindenféle kétely nélkül hajolt rá az ausztrál ajkaira, ki először tiltakozni akart - hisz nem szokta meg, hogy bűntudat nélkül tegyen ilyeneket -, de amint realizálta, hogy ebben semmi rossz sincs, s szabadon cselekedhet, már nyíltan, boldogan fogadhatja ezen érintéseket, belemosolyogva a csókba fonta kezeit a fekete nyaka köré, majd ahogy megérezte az apró harapásokat ajkán, készségesen engedte be nyelvét is, s a hirtelen jött ingerek hatására nyöszörgni kezdett. Azonnal elvált a fiútól, s szégyenlősen hajtotta le fejét, ám a másik kérdezés nélkül túrt hajába, s újra érzékszervére mart; sokkal követelőzőbb, akaratosabb és szenvedélyesebb volt, mint előzőleg, így váratlanul markolta meg a kicsi csípőjét, s a kézmosóra ültetve kúszott lábai közé, majd nyakát szívva simogatta végtagjait rendre. Felix remegve próbálta tartani magát, s viszonozni akarta a gesztusokat, így egy csiga lassúságával csúsztatta le Hyu oldalán vékony kezeit, majd alhasát cirógatva, az ölét tartó textíliába kapaszkodva próbált nem felrobbanni a nem mindennapi élmény hatására. Levegő hiányában el kellett válniuk, s egymás kipirosodott arcát, vörösen duzzadó párnácskáit mustrálták; valami ismeretlen, mindent felperzselő emóció kebelezte be az alacsony szívét, így minden előjel nélkül húzta magára a javában pihegő fiút. Kintről hangos csörömpölés, káromkodások egyvelege hangzott fel, így kelletlenül ugyan, de megint elengedték egymást, majd a rózsaszín volt az, aki zavarba jőve, ezer wattos vigyorral menekült el a tett színhelyéről.

Eközben Changbin a reggelivel szerencsétlenkedett, s szerelméhez hasonlóan ő sem figyelt magán kívül másra; meglepődve vett észre két kezet, melyek derekára fonódtak, s meztelen hátának dörgölőzve köszöntötte a testrészek gazdája.

- Jó reggelt - hangzott fel Lixie rekedtes hangja, melyre Bin azonnal hátra fordult, de le is fagyott, amint meglátta a feketés-lilák foltokat; megbabonázva vezette végig csontos ujjait a pacákon, melyre kirázta a fiatalabbat a hideg. Nem tudott betelni az elé táruló időssel, ahogy annak kócos haja homlokát fedetlenül hagyta, s úgy nézett ki, mint azok a tipikus, végzős srácok, akik egy csettintésre megkaphatnak bárkit; ám az alacsonynak nem kellett akárki, s hogy ezt be is bizonyítsa, tenyereit a pici arcára vezette, majd nyálas csókokkal érintette füle tövétől egészen nyakszirtjéig az így is megtépázott felületet.

- Neked is - morogta harapásai között, miközben érezte, a büszkeség arroganciával keveredett emóciója szemtelenül kúszik fel gerincén, így elégedetten konstatálta, hogy valóságos katyvasszá változtatta a másikat. Hiába voltak hasonlóan szeretők, mégis teljesen másnak hatottak a Hyunjin által végzett mozdulatok, ezért teljesen más érzelmek keletkeztek a pici szívében, ám egy dolog azonban közös maradt; mindkét fiú elvarázsolta és végérvényesen magába bolondította.

- Csak nem kihagyunk engem valamiből? - tettetett felháborodással pattintotta be ingjének utolsó gombját Hyunin, melyre Bin hangos kacajt hallatott, s megforgatta barna szembogarait, majd mindkét szerelmét egy gyengéd, rövid csókra húzta; Lixnek kétségkívül új volt a helyzet, így miután elváltak egymástól, rögtön nyúlcipőt ragadott, s öltözésre hivatkozva hagyta ott az időseket, akik egymásra mosolyogva kezdtek bele újabb tevékenységükbe.

Mikor mindhárman kész lettek, s haptákban állva vártak arra, hogy megjöjjön kedvük az iskolába menetelhez, Felix megelégelve az egy helyben toporgást, egyszerűen karon ragadta kedveseit, majd se szó, se beszéd indult meg a buszmegálló felé. Kétségkívül tetszett az időseknek, hogy a kisebb ilyen temperamentumos, így csendben maradva követték; ám amint elértek a diákokkal tömött helyre, a rózsaszín kihúzta magát, elengedte kezeiket, s rögtön megváltozott kinézete is. Kemény, sérthetetlen arckifejezést öltött magára, majd magabiztosan vizslatta a fiatalokat, akik lenéző pillantásokkal illették őt; a pasztell tökéletesen adta elő a nem megbántható tinédzser szerepet, így magában mosolyogva, belül meghalva pillantott szeme sarkából a másik kettőre, kiknek arcára őszinte aggódás ült ki.

Bánatosan vette észre a hangulat fagyossá válását; teljes szívéből szerette Changbint és Hyunjint, ám félt; félt, hogy tönkre fogja tenni őket - azt pedig nem engedhette meg magának. Egyáltalán nem.

Hello, Guys!
Megjöttem a kövi résszel, hihi
Remélem tetszett és szívesen olvassátok. A végéről még nem teljesen döntöttem el, mi legyen, de ne számítson senki semmire lol
Véleményre nagyon kíváncsi vagyok, szívesen fogadok mindent!
Legyetek jók, majd tala.