két hold között | hyunchanglix

12

Changbin éktelen zokogásban tört ki, amint megkapta kérdésére a választ; ahogy realizálta a kisebb mondatának értelmét, úgy érte el a megkönnyebbülés édes hulláma, s úgy döntött, nem rejti el többé a lelke mélyén lappangó érzelmeket. Sírva ölelte át barátját, aki ugyanolyan hevesen emelkedő mellkassal bújt még közelebb hozzá. Ölébe ülve simogatta gyengéd mozdulatokkal az alacsony begörnyedő hátát, aki kicsiny semmiségeket suttogott bőrére. Fogalma sem volt, hogy tudná összeszedni kesze-kusza gondolatait, így mindent rázúdított lapockáját cirógató szerelmére.

- Úgy sajnálom - sutyorogta összekuporodva, ahogy a fiatalt pizsamája nyakánál fogva szorította magához; rendre nyakszirtjébe szipogott. - Úgy sajnálom, hogy nem voltam elég erős. Úgy sajnálom, hogy ilyen vagyok... ilyen elbaszott - folytatta volna, ám Hyu azonnal elcsitította, s arcát tenyerébe fogta, majd szemeiket egy vonalba vezette; el tudott volna veszni azon nyomban a barna galaxisokban, melyek a fiú íriszeiben csillogtak.

- Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, Changbin? - kérdezte lágyan, majd a reszketeg, gyenge bólintás után folytatta. - Szeretlek. Még ha valami orbitális baromságot is csináltál... Ez sosem fog megváltozni. És tudom, ezzel te is így vagy, egyetlenem - kulcsolta össze ujjaikat, majd megpuszilta az idősebb kézfejét.

- Nem akartam, hogy ez legyen - mondta homályos tekintettel Bin, s könnyeit visszanyelve kezdett újabb remegésbe. - Én akartam az lenni, aki mindent megold... Aki megment mindenkitől. De elbuktam... Ó, de milyen csúfosan buktam el! Még szeretni sem úgy szeretlek, ahogy azt megérdemelnéd, bassza meg! Annyira sajnálom, Hyunjin. Annyira sajnálok mindent... - ismételte újra fejét rázva, mire a kisebb érdekesen húzta fel szemöldökét; nem akarta kimutatni, hogy rájött mindenre, beigazolódott összes gondolata.

- Felix az oka annak, hogy ilyen vagy, ugye? Miatta vagy ilyen bizonytalan mindenben? - tudakolta furcsa éllel hangjában, miközben végigsimított a másik nyakán, majd egy érzelemtől túlfűtött, kedveskedő csókot nyomott a kivörösödött, megtépázott párnácskákra. - Tudom, hogy mit tettél - ezzel a mondattal megrekesztette a levegőt is Binben, s a fiú azt is elfelejtette, mégis hogy hívják; nem akart hinni saját füleinek.

- Honnan? - lehelte legyőzötten, ahogy pilláit lecsukva várta a megsemmisitő szavakat; ám minden rossz s káros gondolat kiszállt elméjéből, amint párja kiegészítette előző mondatát.

- Nem haragszok rád - súgta a véresre harapott ajkakra, s csillogó szemekkel nézett a kiborult fiatalra. - Cigaretta ízű volt a csókja. Olyan, mint a tied - búgta, majd nem foglalkozva kedvese meglepettségtől lefagyott arckifejezésével rántotta magához, s újra egy heves, érzéki csatában találták magukat.

Amint felocsúdott Changbin, agresszívan kapott a kicsi után, s derekánál fogva szorította még jobban magához, erőszakosan mart félgömbjeibe; az sem érdekelte abban a pillanatban, hogy a legkisebb az ágyon alussza az igazak álmát. Túl hihetetlen s mesebeli volt az a tudat, hogy Hyu is azt érzi, amit ő; percek elteltével sem hitte el, hogy valóra vált legnagyobb álma.

Amint elváltak egymástól, Bin azonnal fel akarta tenni az elméjében kavargó kérdéseket, de az ölében csücsülő szépség ezt nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyva tapadt tejfehér bőrére. Részegítő volt az a tudat, hogy nem undorodtak ezek után egymástól, hanem még inkább vágytak a másik durva, szerelemtől heves érintéseire.

- Mikor mondjuk el neki? - kérdezte a magas két puszi között, mire a fenekét szorító csak egy halvány mosolyt villantott.

- Minél előbb - válaszolta, ahogy párja nyakára tapadt. - Retteg attól, hogy valamelyikünk megutálja emiatt. Retteg attól, hogy nem szeretjük... - sóhajtotta Binnie, amint felemelkedett a pacákkal tarkított felületről.

- És mi lesz velünk ezek után? - terelte komolyabb vizekre a beszélgetést Hyunjin, ahogy légzését próbálta normalizálni.

- Szeretsz, bébi? - simította ujjait az idős a kicsi arcélére.

- Sosem tudnálak nem szeretni - vallotta be, ahogy az alacsonyabb vállára hajtotta fejét. - Csak még jobban...

- Nem jössz le elszívni egy cigarettát? - tudakolta ravasz fél mosollyal ajkán Changbin, s a fiatalabb bőrébe csípett. Hyu csak felkuncogott a kérdés hallatán, s megnyugodva fújta ki benn rekedt levegőjét; minden "veszekedést" ezzel a káros szokással zártak, ha úgy érezték, eleget beszéltek róla s dűlőre jutottak.

Nevetve fogadta párja kezeit az alacsony, segítséggel tápászkodott fel a földről; semelyikük sem aludt sokat, így kómás arckifejezéssel libbentek ki a szobából, s lázasan dolgoztak azon, nehogy felkeltsék a paplanok között pihenő angyalkát. Egymás kezét fogva, összekulcsolt ujjakkal haladtak le a lépcsőn, s ahogy egymás szemeibe pillantottak, szégyenlősen kapták el tekintetüket, majd halk kacagásban törtek ki.

Bin finom mozdulatokkal adta rá Hyunjinra pulóverét, melyet az említett élesen sípoló tüdővel, reszketeg sóhajokkal fogadott; az őszinte beszélgetés után minden kedves gesztus teljesen máshogyan hatott. Changbin észrevette a reakciót, így észrevétlenül érintette meg a kelleténél is többször párját, ki amire mondhatott volna valamit, az alacsonyabb már el is sietett.

Cigarettásdobozát kezében szorongatva, párja előtt rázogatva hívta ki az erkélyre, melyre az csak halovány vigyorral ballagott ki a balkonra. Hátát az ablaknak döntötte, s ahogy a csípős hideg felkúszott gerincén, dideregve húzta magát össze. Lehunyt pillákkal érzékelte, ahogy ajkai köze csusszan egy szál, s bólogatva adta kedvese tudtára, hogy meg is gyújthatja azt. Beharapott ajkakkal nézte végig Bin a jelentet, s türtőztetnie kellett magát, nehogy neki essen a magasnak; hiába voltak a kisebbnél, nem tudott elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy milyen gyönyörű és mesteri vonásokkal rendelkezik párja. Ahogy megszívta a rudat, s még karakteresebb lett arca, úgy gyulladt meg az alacsony szíve is.

Fekete tincseit megrázva, hitetlenkedve pillantott fel az égre, s ahogy a Hold megvilágította arcát, lázas gondolkodásba kezdett. Nem tudta volna megfogalmazni, mégis mi játszódik le benne, de az elméjében túlcsorduló érzelmek olyanok voltak, mintha beszippantották volna lelkét, s béklyóba zárták volna testét; ám ő ezt egyáltalán nem bánta - hiszen ezen emóciók a szerelem jegyében születtek meg.

- Min gondolkozol? - törte meg a csendet a magas, s barátja mögé sétálva ölelte át szabad végtagjával; lágyan cirógatta meg fedetlen alhasát.

- Gyönyörű az ég. Olyan varázslatos - jelentette ki megbabonázva. - Szeretek esténként az ablakban ülni és lerajzolni, amit látok. Ezek a legszebb képek... A tieid után, persze - udvarolt, mire Hyu ajkán egy lehelet finom görbület jelent meg.

- Nem is te lennél, ha nem akarnál még itt is lenyűgözni - mondta tettetett rosszallással.

- Mindig sikerül - vont vállat nagyképűen Bin, ahogy a füstöt párja érzékszervére fújta, majd ezzel párhuzamosan hívta egy nyelvvel vívott táncba. Még a javában parázsló cigarettát is leejtették, oly hevesen és érzékien simultak egymáshoz; de abban a pillanatban még ezen dolgok is jelentéktelennek hatottak.

Szerelmük csak még erősebb lett ezen éjszakán, s új ajtókat, kapukat nyitott ki nekik az élet; hisz akinek elég nagy a szíve, több ember is elfér benne.

Hello, Guys
Néhány napja már szerettem volna írni, de mindenki tudja, miért nem tudtam rávenni magamat, sajnos.
Nem akartam, hogy itt hiány legyen, ezért jottem egy fluffy résszel.
Remélem tetszett, véleményt szívesen fogadok - mint mindig.
Tudom, hogy nem itt van a self promo helye haha, de indítottam egy új banginho könyvet, akinek van kedve, lesse meg!
Csókollak titeket, majd tala!