Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

VI. Fejezet

A pár másodperccel ezelőtti pirosság azonnal eltűnt az arcomról. Helyét felváltotta a falfehérség. Szükségem volt pár pillanatra, amikorra felfogtam a kérdés tartalmát. Charlesból a gúnyos hangsúlyon kívül mást akkor sem lehetett volna kihallani, ha nagyon szerettük volna.

-Hogy, mi?-természetesen az én sem voltam kedvesebb.

-Csak arra céloztam az előbb, ha nem lenne nyilvánvaló, hogy ekkora hátszéllel nem lehetett nehéz a csapathoz bekerülni.

Nyilvánvalóan elsőre is tökéletesen értettem, hogy mire céloz. A visszakérdezéssel igazából csak az esélyt szerettem volna megadni neki, hogy bocsánatot kérjen.

-Charles, ezt nem...

-Na ide figyelj apukám-Mattia és én egyszerre szólaltunk meg, azzal a különbséggel, hogy én nem hagytam abba a mondókámat-nem én voltam az egyetlen pályázó. Szakmai, hozzáértő emberek döntötték el, hogy kié legyen az állás.-kezdtem nagyon begurulni, nem sok hiányzott hozzá, hogy franciául küldjem el melegebb éghajlatra az olasz helyett. Tudom, hogy az az anyanyelve.-Nem mintha neked vagy bárkinek köze lenne hozzá, de Victoria Russeau néven pályáztam, éppen az ilyen dolgok elkerülése miatt. Nem kívánok a történethez mást hozzáfűzni.

Egy nyugtató sóhaj után a szemem Mia-ra tévedt, aki egy hangtalan „bocsi"-t küldött felém. Aprót bólintottam, de tudtam, sőt reméltem is, hogy ennek még lesz folytatása.

-Szerintem-vette át a szót Vettel-ezeket a dolgokat nem most, és nem velünk kell megbeszélnetek. Mi már dolgoztunk egy rövid időt Vic-el, és biztosíthatok mindenkit róla, hogy ért ahhoz, amit csinál, akár Aldo az apja, akár nem.

Egy alig hallható „köszönöm"-el fejeztem ki a hálámat Sebastiannak.

-Nem akartam ebből ekkora ügyet csinálni, csak feltettem egy egyszerű kérdést, amire egy szerű választ vártam-ugyanaz az önelégült vigyor volt Charles fején, mint eddig.

-Azt javaslom-folytatta a csapatfőnök-hogy zárjuk le ezt a témát. Inkább azzal foglalkozzunk, amiért itt vagyunk. Biztosíthatok mindenkit, hogy a Ferrari dolgozók közöl mindenki a saját szakmája legjobbja, másképpen nem is lehetnének itt.- Leclerc-re vándorolt a szeme az utolsó mondatnál.

A megbeszélés további része békésen telt, mindenféle összezörrenés nélkül. Ahhoz képest, hogy csak a főbb feladatokról beszéltünk, már 4 órája itt ülünk. Csak nagyvonalakban érintettük azokat a dolgokat, amiket majd szeretnénk csinálni az év közben. A részletes infók ugyanis Sylvia-nál voltak. Lesz majd még egy külön megbeszélés, ahol a két sajtóson és rajtam kívül részt vesz a vezető PR managger, az Ő személye azonban egyenlőre ismeretlen.

Amit már biztosan tudunk:

1: Ferrari Youtube csatorna indítása, és minden futamon tartalomgyártás erre a platformra

2: Nyíltabb és lazább kommunikáció a média és a rajongók felé

3: Ezzel párhuzamosan megtalálni azt az irányt, amivel kicsit közelebb hozhatnánk a szurkolókat a csapathoz

4. A saját, belső munkánkat úgy párhuzamba hozni, hogy segítsük egymást

Miután végeztünk mindenki ment a saját dolgára, a végén már csak jómagam, és Mia maradtunk a szobában.

-Nézd, én sajnálom, ahogyan Charles viselkedet-láttam rajta, hogy tényleg bántja a történtek, a személy okozóját azonban valószínűleg nem. –Azonban szeretnélek felkészíteni, hogy a helyzet nem fog változni. A stílusa általában ilyen, vannak néha jobb napjai, de elég ritka. Én már több, mint 1 éve dolgozom vele, és még élek, mint láthatod.

Mindketten kínosan felnevettünk. Hálás vagyok a lánynak, amiért őszintén megosztja ezt velem.

-Köszi Mia, majd idővel megtanulom kezelni.

Muszáj egy kis friss levegőt szívnom, ezért a parkoló felé veszem az irányt. Nem foglalkozom vele, hogy már elmúlt délután 2, és még egy falatot sem ettem, a kajára még gondolni sem tudok.

A telefonom rezeg a zsebemben, Apa írt, hogy 10 perc múlva végez, és már nincs is feladata mára, így akár együtt is hazamehetünk.

Még pont van időm rágyújtani. Nem vagyok láncdohányos, és nem is cigizek rendszeresen, de egy ilyen délelőtt után igazán megengedek magamnak 1 szálat. Miközben érzem, hogy füst járja át a tüdőmet, hátamat Apa fekete Alfa Steviojának döntöm. Még mindig alig hittem el, ahogy nekem jött ez a Leclerc gyerek. De nem mindig lesz ez így, most már tudom, hogy mire számíthatok.

-Ugye tudod, hogy a dohányzás károsítja az egészséged!

Na, már csak ez hiányzott. A hang irányába fordultam, bár teljesen felesleges volt. Mr. Nagyképű éppen szapora léptekkel közeledett felém. Azonnal hátat fordítottam neki, látni sem akartam.

-Igen, köszönöm, tisztában vagyok vele.-fújtam egy nagyot. –De mint az életem és a munkám többi részéhez, úgy ahhoz sincs semmi közöd, hogy mit csinálok a testemmel.

-Hát-ekkor éreztem csak meg a testéből áradó meleget, és leheletét a nyakamon. Nagyon...nagyon közel állt hozzám.-Még akkor sem, ha ÉN csinálnék a testeddel valamit?

Közben kezét végighúzta a meztelen karomon, ereimben pedig száguldott az adrenalin.

-Már alig várom ezt a pillanatot-közben elindult a saját tűzpiros Ferrarija felé-még találkozunk.