Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XVIII. Fejezet

Elismerem, elsőre talán furcsa és érthetetlen az a szerelmi hullámvölgy, ami történik velem. Én sem értem mindig saját magam, el kell hinnetek nekem. Ha így lenne, akkor már régen eldöntöttem volna, hogy mit akarok. De hogy kicsit könnyebb legyen, leírom, hogy hogyan állok most:

Charles: az a vonzalom, amit már az első nap is éreztem, csak még erősebb lett. Volt ugyan pár összezördülésünk, de nem tudok rá haragudni. Tényleg szeretném, ha tudnánk normális, felnőtt ember módjára együtt dolgozni, aztán majd meglátjuk mit hoz még a szezon. Amikor megölel, mindig gyorsabban ver a szívem, és nem akarom, hogy elszakadjon tőlem.

Nico: Most olyan érzésem van, mintha Ő játszaná a gaz csábító szerepét. Tudja, hogy nem vagyok iránta közömbös, de néha azt gondolom, hogy pusztán brahiból rángatja a cica bajszát. Most, hogy nem dolgozunk együtt, kevesebbet beszélünk és találkozunk, ám amikor ez megtörténik, valahogy mindig mögém lopózik, és megölel, vagy a derekamat simogatja. Már tudja, hogy ekkor én már meg vagyok hódítva.

A spanyol nagydíjra mindenki úgy gondol, mint egy igazi mérföldkőre minden F1-es szezon alatt. Hogy miért? Azért, mert a téli tesztek miatt ezt a pályát ismeri minden csapat a legjobban, innen van a legtöbb mért adat.

Már senki előtt nem volt titok, és kár is lett volna tagadni, hogy nem vagyunk a Mercedes szintjén, de megkockáztatom, hogy még a Red Bullén sem. Apa emészti is magágát miatta, mondván, ez a kocsi az Ő gyereke. Hiába szeretném meggyőzni, hogy ez nem igaz, mert ha valami félremegy, az nem egy ember hibája, nem hisz nekem.

Most a csütörtöki média napon a Liberty Media és az FIA közös újítása miatt, nemcsak a pilótáknak van sajtótájékoztatója, hanem egy második körben meghívnak csapatvezetőket, stratégákat, technikai igazgatókat, tervezőket stb. Az első körbe bekerült Zak Brown, a McLaren Racing Vezérigazgatója, James Vowles a Mercedes Stratégiai Vezetője és Cyril Abiteboul a Renault csapatfőnöke melléjük az én drága Apukám is. Mivel minden PR-osnak volt valami dolga, ezért Sylvia engem kért meg, hogy kísérjem el, természetesen egy kamerával a kezemben.

-Szerintem ez az első alkalom, hogy csak ketten megyünk valahová-elmélkedik.

-Igazad lehet. A Costa család megtámadja az FIA média részlegét.

-Aztán tudod mit ígértél-emlékeztet mosolyogva-nem csinálsz rólam olyan képet, amin ráncos vagyok.

-Nem felejtettem el. Anya majd újra hozzád akar menni, ha meglát a fotókon-ugratom. Egyértelműen hiúbb, mint én.

Odaérve Apa mindenkivel illedelmesen kezet fog, Cyrilt még jól hátha is veregeti.

-Hiányoztok ám a garázsból-ezt nem tudom, hogy komolyan mondja-e vagy csak illedelmességből, és mit akar vele elérni?

-Nekem a kaja hiányzik a legjobban, őszinte leszek. És Camille. Meg Nico.-micsoda barát vagyok, ugyanannyira szeretem a kaját, mint a legjobb barátnőmet.

-Nico sokkal nehezebben viseli, hogy nem vagy ott. Lehet, nem mondja, de így van.

Már épp rákérdeztem volna, hogy ezt miből gondolja, amikor elindultunk befelé, majd mindenki elfoglalta a helyét. Mint a sajtótájékoztatók többségét, ezt is Will Buxton moderálja. Általános kérdések, semmi extra, néha egy-egy csípősebb azért akad, de már senki sem újonc, tudják, hogyan kell válaszolni az ilyenekre. Évek alatt sem sikerült megszoknom Zak rágózós amerikai akcentusát: akárhányszor hallom huzamosabb ideig beszélni, mindig megmosolyogtat. Összesen 35 képet készítettem az 1 óra alatt, jelentem Aldo Costa egyiken sem ráncos.

Már az utolsó kérdéseknél tartottunk, amikor jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett.

Még tartozol nekem egy vacsorával. Ma este ráérsz? Behajtanám az adósságot. N.