Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XXIX. Fejezet

Még vasárnap késő este kaptam egy üzenetet Charles-tól, miszerint 8 után már mehetek, akkora már biztosan felébred. Én kb egész éjszaka alig aludtam. Nem is tudom mikor izgultam utoljára ennyire, talán a gála előtt, de ez a mostani lehet még rosszabb.

Mia 7-kor már el is hagyta a szobát, a kora géppel indulnak vissza Európába. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy én is maradok. Én nem mondtam, Ő nem kérdezte.

8 után pár perccel elindulok a recepcióra, hogy leadjam a kártyát. A biztonság kedvéért tájékoztatom a hölgyet a pult másik oldalán, hogy én magam nem hagyom el a szállodást, csak másik szobába költözöm. Nem várt választ kaptam, miszerint „Igen, Mr. Leclerc már mindent elintézett ezzel kapcsolatban." Meglepődtem, mik eszébe nem jutnak?

Ezután fogtam a kis bőröndömet, és a hátizsákomat, majd a 30. emelet felé vettem az irányt. Előtte azért írtam Charles-nak egy üzenetet, miszerint, megyek, ha most már alkalmas. „Várlak". Mindössze ennyi volt a válasz. 961-es szoba. Csak megtalálom.

A lift olyan gyorsan felért, mintha kb 5 emeletet mentem volna csak. Nyílik az ajtó, én pedig a Red Bull hollandjával találom szembe magam.

-Nahát, itt az elveszett. Egész hétvégén nem láttalak. Várjunk csak, Te most érkeztél?

-Nem, Max, itt voltam, és dolgoztam, most csak...

-Mindegy is, csak akartam kérdezni, hogy mire jutottál? Tudod, amit beszéltünk. –őszintén, azt hittem, elfelejti ezt az egész tartozik nekem valamivel dolgot, de nem így lett. Gondolkodtam, és semmi olyan nem jutott eszembe, aminek valami értelme is lenne. Kivéve egy valamit.

-Igen, és ki is találtam, feltéve, ha rábólintasz. Egy fotózás. Ne leszel az alany, én a fotós. Persze, ha ez ellen nincs kifogása sem a csapatodnak, sem neked. –félek, hogy az ilyenekbe nem mehet bele, még a magánéletében sem.

-Ez egy nagyon jó ötlet, tetszik. A csapat miatt ne aggódj, majd intézem. Lehetne, mondjuk valamikor a nyári szünetben, nálam Monacoban? Elhozhatnád a húgod, Jaye hiányolja a versenyekről. Ne haragudj, de most mennem kell, de majd még beszéljük meg az időpontot.-már be is szállt a liftbe, még int egyet, mielőtt becsukódna az ajtó.

Őszintén meglepődtem, hogy tetszett neki az ötletem. Nem értem, hogy Charles-al mire ez nagy rivalizálás. De majd megkérdezem, remélem lesz rá idő a 2 nap alatt.

Leclerc szobájának ajtaja félig nyitva, félve indulok el befelé, remélem nincs semmi gond.

Ez a szoba vagy 4-szer akkora mint a miénk volt Mia-val. Plafontól padlóig érő ablakok, minimál bútorok, minden szürke vagy fehér. Hogy fogok itt én bármit is csinálni? És ha összetörök valamit?

-Végre, hogy itt vagy, már azt hittem eltévedtél. –Charles az, aki pólóban és rövidnadrágban sétál ki, gondolom a fürdőszobából.

-Az ég szerelmére, ne ijesztgess, kérlek!

-Ejnye, baj van a lelkiismereteddel?- kapok egy puszit az arcomra, majd a bőröndömet kiveszi a kezemből, és egy másik helység felé veszi az irányt.

-Gyere nyugodtan, érezd otthon magad!-a hálószoba talán még lenyűgözőbb, mint a nappali. Óriási francia ágy, az ablak előtt hófehér kanapé, előtte üveg dohányzóasztal. Ebből a szobából is nyílik egy fürdő.

-Hol fogok aludni?-félig komolyan kérdezem.

-Hogyhogy hol? Hát ott, mellettem-rámutat a hatalmas ágyra. Na, ebben aztán tényleg szépre tudja magát aludni az ember-nyugi, nem horkolok.