Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XIII. Fejezet

Még soha nem jártam Spanyolországban. Ez az utazásaimból valahogy mindig kimaradt. Vagy a csapat nem vitt magával, vagy vizsgára kellett készülnöm. Nagyon vártam már a tesztet, de egyben féltem is: most lesz az első alkalom, hogy vannak olyan feladatok, amiben teljesen az én szavam dönt, úgy, és azt csinálják az emberek, amit mondok. Saját magamnak is egy jó teszt lesz ez a pár nap azzal kapcsolatban, hogy mit kell még magamon fejlesztenem az évadnyitó ausztrál nagydíj előtt.

A tesztre jóval kisebb létszámmal utazunk, mint egy normál hétvégére. Nem kell akkora kiszolgáló személyzet, annyi szerelő, közel sincs annyi média megjelenés, mint normál esetben.

Minden versenyen a Paddockba csak a beléptető kapukon át tudsz bejutni, amit a névre szóló kártyáddal tudsz kinyitni. Mindenkinek úgy kell rá vigyázni, mint a szeme fényére, és nagyon meg kell becsülnie, ugyanis minden csapatnak csak korlátozott számú áll rendelkezésére.

A vonalkódot a leolvasóhoz érintem, majd a kicsi kijelzőn megjelenik a nevem, a beosztásom, és a csapat neve, akikhez tartozom.

A Ferrari motorhome-ja a Paddock másik végében van. Miközben sétálok, spanyol szavakat hallok a hátam mögül:

-Ni siquiera me conoces?-hátrafordulok, majd Carlost pillantom meg, aki mellett egy, még nála is fiatalabb fiú áll. Az életemet merném rátenni, hogy még nem nagykorú.

-Hogy kérdezhetsz ilyet-közben odaértek elém, én pedig egy nagy öleléssel üdvözlöm a volt csapattársamat-már hogyne ismernélek meg. De nézzenek oda, nagyon jól áll a fehér. Tapadnak majd rád a lányok.

-Ettől jobban? Nem hiszem-válaszol tettetett magabiztossággal. –Bocsánat, szeretném bemutatni ezt az ovis fiút mellettem, Lando Norris, az új csapattársam.. Lando, a gyönyörű hölgy pedig Victoria Costa.

-Nagyon örülök- kezet rázunk.-Én vagyok minden idők legfiatalabb brit Forma-1-es versenyzője.-Kihúzza magát, látszik, hogy büszke erre a titulusra.

Brit, hát persze. Ha nem mondta volna, akkor is rájövök. Bár, ha jobban belegondolok, hiányzik belőle a britekre általában jellemző távolságtartás, bár ez lehet a korának köszönhető.

-Befejeznéd végre-korholja viccesen Carlos-mindenkinek elmondod ezt, kezd már egy kicsit unalmas lenni.

-Ne haragudjatok, de nekem mennem kell, remélem, találkozunk még-Sainztól egy öleléssel, Landotól egy integetéssel búcsúztam.

Mivel a tesztekre a csapatok csak egy autót építenek, ezért az első 2 nap Vettelé, a második kettőn pedig Charles-é a gép. Úgy döntöttem, nem kísértem a sorsomat, és magamat a négyszeres világbajnokhoz, Pietrot pedig az újonchoz osztom be. Így mindenkinek könnyebb lesz.

Nem először dolgoztam Sebel és Brittaval, így nagyon gördülékenyen ment minden. Segítettünk egymásnak Brivel, ha a szükség így hozta. Tudtam, hogy Vettel nem szereti nagyon a kamerát maga mellett, de profi, és belátja, hogy ez is hozzátartozik az F1-hez.

A forgatáson a vártnál több és jobb felvételt tudtam csinálni. Igaz, volt egy pillanat, amikor megkértek udvariasan, hogy kapcsoljam ki a kamerát, nem szeretnék, ha idő előtt bármi nyilvánosságra kerülne.

Ameddig én dolgoztam, addig Pietro az anyagokat válogatta, vágta össze, vagy éppen Sylvianak segített.

Hiába beszéltük meg Cam-el, hogy az első este összefutunk, egyszerűen annyi feladatunk volt, hogy képtelenek voltunk ezt összehozni. De még a Paddock-ban sem találkoztunk. Tudom, nehéz ezt elképzelni, de el kell hinnetek, így volt. A harmadik napon jutottunk el arra a pontra, hogy eldöntöttük, ha törik, ha szakad, akkor is találkozunk, mert ez így nem mehet tovább.