Stay Away - Charles Leclerc Fanfiction ( Befejezett )

XXII. Fejezet

Miután hazaérkeztem Monce Carlo-ból a szobámat egyértelműen és visszavonhatatlanul háborús övezetnek nyilvánítottam. Ki kell takarítanom, mert ez így nem mehet tovább. Szinte már hallom, ahogy a porcicák éjszaka nyávognak az ágyam alatt.

Eddig akárhányszor takarítottam, a háttérben mindig szólt a zene, vagy elindítottam egy filmet, pusztán azért,, hogy ne legyek csöndben. Ez most is megtörtént, azonban kb 10 perc után ki kellett kapcsolnom a tv-t, ugyanis most kivételesen csendre vágytam.

Magamban felvázoltam minden lehetséges forgatókönyvet Charles-al kapcsolatban. Őszintén szólva, ha megpróbálom magunkat elképzelni egy párként, csak hogy egy kicsit előre rohanjak az időben, több kérdés vetődik fel bennem, mint amennyire megvan a válasz. Mit szólna hozzá a Ferrari, engednék egyáltalán? És Leclerc családja? Apáék? Hogyan dolgoznánk együtt, lenne ebből bármilyen problémánk? Felvállalna a sajtó előtt? Bírnám a média fokozott figyelmét?

Hagyjuk is inkább, már megint nagyon előre szaladtam. Ezekkel ráérnék akkor foglalkozni, ha történne köztünk valami? De mi van akkor, ha Charles csak játszik velem, és nem akar semmit?

Jójó, befejezem, még mielőtt túlzásba vinném, bár ez szerintem ezzel már régen elkéstem.

Már végeztem a szobámmal, a konyhával és a fürdővel is, így már csak a nappali maradt. Miközben a kanapén pakolásztam, biztosan benyomtam valamit a tv távirányítóján, ugyanis a Youtube-on keresztül elindult egy videó. Semmilyen figyelmet nem tulajdonítottam neki, mindaddig, ameddig a következő mondat meg nem csapta a fülemet: „Luca Ghiotto elfékezi, és Charles Leclerc átveszi a vezetést!". Azonnal a képernyőre irányítottam minden tekintetem, amin vágóképek jelentek meg a barcelonai pályáról és Leclercről. A téli tesztek. Ez biztosan Jean videója. A szó ismét Charlesé.

„2019 egy nagyon fontos év a karrieremben. Ez az első évem a Scuderia Ferrarival, egy álmom vált valóra. Gyermekkorom óta néztem az F1-et, és arról álmodoztam, hogy egyszer én is a részese lehetek, de soha nem gondoltam volna, hogy lehetőséget kapok a legrangosabb csapatnál. Ez nem más, mint a Ferrari."

A videó egyszerűen zseniális, minőségi munka. A kameraváltások nagyon jók, és van 1-2 igazán különleges felvétel Charlesról, ezeken akaratlanul is elmosolyodom.

„Már nagyon vártam ezt az új kihívást, megpróbáltam amennyire csak lehet felkészülni a téli szünet alatt, fizikálisan és mentálisan is. Amennyire csak lehet, felkészültnek érzem magam, persze még sokat kell tanulnom, de elégedett vagyok a felkészülésemmel."

A zeneválasztás tökéletes, nagyon jól illik a videó hangulatához. Meg kell kérdeznem Jean-tól a címét, hátha esetleg a jövőben mi is fel tudjuk használni.

„Már nagyon várom Ausztráliát, ami biztosan egy érzelmekkel teli hétvége lesz, az első a Ferrarival. Ez egy teljesen új fejezet a karrieremben, már nagyon várom, hogy ott legyünk és versenyezzünk."

Legnagyobb meglepetésemre a videó végén az én nevem is megjelenik a felvételek készítői között. Ez egy nagyon szép gesztus, igazán jól esik.

Ezek után még vagy tucatszor megnéztem az egészet, és sikerült egyszer pont olyan pillanatban megállítanom, amikor Charles bukósisakban pont Jean kamerájába néz. Még soha nem láttam senki szemében ekkora elszántságot.

(A videót egyébként megtaláljátok Youtube-on, Charles csatornáján, BARCELONA PRE SEASON TESTING 2019 néven) ;)

-Ki ez a fiú, és miért néz ilyen csúnyán?-az ajtóban Lucie áll Anyával.

-Ő az egyik pilóta, amivel dolgozunk,és nem csúnyán néz, csak nagyon gondolkodik valamin.

-Elmondhatom neki Anya, légysziii?

-Mit kell nekem elmondani? –közben amennyire még a súlya engedi, a karomba vettem a húgomat. De szerintem ez volt az utolsó ilyen megmozdulásom, még mielőtt 27 évesen sérvem lesz.

-Megyünk Mi is Franciaországba Veled és Apával!

-Komolyan? Jöttök a futamra is?-ezt inkább már Anyától kérdezem. Évente 1-2 futamra ellátogattak, amennyire Anya idejéből engedte.

-Egész hétvégén Veletek leszünk. De csak akkor megyünk, ha Luc megígéri, hogy szót fogad nekünk.

Péntek van, 1 héttel később, én pedig Lucie-vel kézen fogva sétálok a Paul Ricard-i pálya paddockjában. Anyáék valahol mögöttünk lehetnek, a kicsi hajthatatlan volt, hogy menjünk valahová, így most a Ferrari home-ba tartunk. Erősen szorítja a kezem, furcsa neki ez a sok ember, mindenki siet, kamerákkal a kezükben rohannak 1-1 pilóta vagy híresség után.

-Camille-hirtelen elengedi a kezem, és gyors, de apró léptekkel megindul a legjobb barátnőm felé, aki Daniel-el és Michael-el beszélget éppen. Már az első futamokon is jó kapcsolat alakult ki közöttük, ennek biztos nincs semmi köze ahhoz, hogy Cam állandóan sütikkel és fagyival kenyerezte le a húgomat.

-Lucie, hát te hogy kerülsz ide?-közben odaértem hozzájuk, és boldogan nézem, ahogy a legjobb barátnőm leguggol hozzá, és hosszú ölelés keretében a karjaiba zárja.

-Mi is itt leszünk Apáékkal. Vicky gyere, menjünk nézzük meg az autókat.-közben már el is indult, szegény Cam-et is húzná magával,és akkora lendületet vesz, hogy ha Michael nem fogja meg a derekát, akkor biztos elesik. A feje szempillantás alatt olyan vörös lesz, mint az egyenruhám. Szép volt Lucie, ezt nem is csinálhattad volna jobban.

-Nem Szívem, most nem Camille-ékhez megyünk. Most már máshol dolgozunk Apával, emlékszel.-elmondtuk neki, hogy változott a helyzet tavalyhoz képest, de szerintem a nagy izgalomban teljesen elfelejtette.

-Akkor hogyan fogok fagyit enni?- a kijelentésre mindannyian felnevetünk.

-Most menj a tesóddal, de amikor mentek hazafelé, nyugodtam gyertek be hozzánk, és annyi fagyit adok, amennyi csak beléd fér.

-Induljunk, a fagyi megvár, de nekünk szedni kell a lábunkat. Délután találkozunk. –ezt nem is tudom Camille hogy gondolta. A home-okba még hátulról sem lehet csak úgy bejutni. Volt csapattárs ide vagy oda. De nem lombozom le Lucie hangulatát, majd megoldjuk valahogy,

A számára új, piros fekete garázs teljesen lenyűgözte. Apró, de az izgalomtól csillogó szemeivel próbált minden apró részletet felfedezni, nagyon sokat kérdezett, mindent IS meg akart érinteni. Igazi gyermek. Charles garázsa előtt állunk, már mindenki az első szabadedzésre készül. Anya láthatóan megtalálta a közös hangot Sylvia-val, amióta megérkeztünk, csak vele beszélget.

-Nézd, ott ül Apa, látod?-tekintetét a boxutca fal elé irányítom.

-Oda szabad menni?

-Most nem kicsikém, de este szerintem megengedik. Menjünk vissza anyához, jó?-emlékeztetnem kell magam, hogy nekem dolgoznom kell attól függetlenül, hogy Luc és Anya is itt vannak.

-Sziasztok, nem is tudtam, hogy már gyermekkorban elkezdjük keresni az utánpótlást-éppen akkor emelkedtem fel, és nem álltam valami stabilan, még szerencse, hogy Charles megtartott, hogy ne dobjak egy hátast a garázs közepén. –Tartalak, nyugi, semmi baj.-persze hogy semmi baj, látom a szemén, hogy jól mulat rajtam. Természetesen jól esik az érintése, és nem kerülte el a figyelmem, hogy tenyerét még mindig a derekamon pihenteti.

-Ő egyébként a húgom, Lucie. Luc, Ő Charles az egyik pil...

Hol van a húgom?