𝙅✰𝙁𝘼𝙆𝙏𝙊𝙍 - Mi a zsűri!✓(END)

II. kör - Janka28

lisanneblack*/

Olyan könnyedén, és érzékiesen írsz, hogy teljesen magával ragadott az egész történet hangulata. Imádom a stílusod, és ahogyan bánsz a szavakkal. A költői képeket remekül alkalmazod, és nagyon szépen fejezed ki a mondanivalód. Szinte úgy éreztem, hogy a sztori olvas engem és nem pedig én őt. A történetet annyira nem tudtam követni, és egyes helyeken nem igazán értettem, mi miért történik. Persze a végére nagyjából összeálltak a dolgok úgy ahogy, de bennem még maradtak kérdések. Mint például, ki is volt akkor Florence, miért pont Ő rajta akadt meg Rafael szeme, mi köze volt hozzájuk Annie-nek? Viszont olyan jól volt megírva az egész, hogy elsőre fel sem tűntek ezek.

Zserbó

Kicsit confused vagyok. Magyarul nem is tudom pontosan, talán zavarodott. Mikor olvastam az elején, totálisan elborzadtam az embertelen bánásmódon, amiben szegény alakot részesítették. Ahogy aztán haladtunk tovább a történetben, úgy esett le, hogy a főszereplő egy kutya, és az ő szemszöszégből van megírva. Voltak benne logikai hibák, például, hogy nem értette az ember nyelvét, akkor honnan tudott olyan szavakat, hogy diverzáns. A mondatok túl rövidek voltak, használj több összetett mondatot. De a legnagyobb hiba az volt, hogy teljesen hiányzott belőle a megadott téma, azaz a romantika. Egyszerűen hiányzott belőle. Az, hogy szereti az új gazdáját, az nem romantikus. Sajnálom, mert az ötlet pedig egyedi volt.

Lizard

Egy kicsit nekem a Rómeó és Júliára hasonlított. Tiltott szerelem, két ellentétes oldal, de ennek szerencsére nem lett halál a vége. Viszont az ex-barátos rész, szerintem kihagyható lett volna. Nem nyomott sokat a történetben, inkább csak töltelékként szolgált, véleményem szerint. Helyette rá lehetett volna menni szerintem a két szerelmes történetére, és annak lelki részére. Persze így se volt rossz, sőt, kifejezetten kellemes volt. Nem volt az arcunkba tolva, de azért érződött a szerelmesek összetartó ereje. Tetszettek az újságírós bevágások, hanem annyi tanácsom lenne, hogy legközelebb nagybetű helyett inkább más betűstílust használj, vagy dőlt betűvel emeld ki a szövegkörnyezetből. Sokkal esztétikusabb lenne, mint a nagybetű, mert az olyan durva.

Vladimir

Gyulában totálisan magamra ismertem, mondjuk csak a "coop-ba járok piát venni" részben. #coopgang. Bár kicsit szomorú lettem, mert majdnem minden nap oda járok, mégse találkoztam még a jövőbeli szerelmemmel. Őszintén megmondva én fenntartásokkal kezelem a fiúxfiú történeteket. Nem vagyok homofób, elfogadom a másságot, de ha lehet, kerülöm az ilyenfajta történeteket. Ettől eltekintve nagyon tetszett a történet, aranyosan ábrázoltad őket. A stílusod letaglózó, lebilincselő, és magával ragadó. Nagyon szépen fejezed ki magad, és teljesen feltölti az embert. Ügyesen ábrázoltad a lírai ént, nem találtam az írásodban semmi kivetni valót. Talán Endre és Gyula viselkedése nekem kicsit esetlennek hatott, ezzel nem adva olyan folytonosságot a történetnek, de ettől eltekintve nem voltak hibák.

Idős hölgy

Azta! Ezzel a krimis, nyomozós romantikus sztorival megvettél kilóra! Ez az egyik gyengém, és most eltaláltál, mint Cupido nyila. Az elsőre unszimpatikus szereplőt megszeretetted velem, és az a csavar a végén! Meg se fordult a fejemben, ami nagy szó, mert általában előre lelövöm magamnak a poént. Nincs is szó arra mennyire, lekötött az olvasása, és együtt éreztem a szereplőkkel és kíváncsi lennék a folytatására is. Esetleg leírnád nekem privátba, hogy mi lett a sorsuk? Őszintén még meg is nézném filmen.

GarnetPhoenix

Érdekes, hogy az előző történetedet folytattad, vagyis annak gyerekével. Aranyos történet volt, csak olyan gyorsan történtek a dolgok, és sok párbeszéd volt benne, kevés leírás. Jó lett volna többet megtudni Nabu érzéseiről, meg úgy általánosságban a többi szereplő gondolatairól. Annyira nem lehetett érteni, hogy pontosan ki kicsoda és kinek kije. A stílus nem változott ugyanolyan volt, mint előzőleg. Nem tudom, hogy jó vagy rossz dolog-e, hogy ugyanazt a világot használtad. Lehet jobb lett volna egy külön álló történet, de ez csak az én véleményem.