The Lost NCT Unit (NCT Dream (not really) crack)

Huszonkettedik fejezet, avagy Yestoday

Haechan-nak nem igazán volt elég ez a pár nap ahhoz, hogy kipihenje a mostanában történteket. Meglehetősen fáradtan indult el reggel suliba, és elindított véletlenszerűen egy dalt, ami valahogy végül pont passzolt a hangulatához. Ráérősen sétált az utcán, miközben halkan dúdolta a dallamot, amit szinte észre sem vett, annyira belemerült a gondolataiba. Amióta volt az az összekülönbözésük Jisung-gal, nagyon figyelt arra, hogy mi jön ki a száján, ugyanis rettenetesen félt attól, hogy újra megtörténhet az, vagy akár csak egy ahhoz hasonló eset. Túlzott óvatossága a legjobb barátjának is feltűnt, mert Jisung sokkal kedvesebb volt vele, és gyakrabban is ölelte át őt. Ezek az ölelések pedig jól is estek Haechan-nak, a mellett, hogy egy kicsit mindig szerencsétlenebbnek érezte magát miattuk, viszont ezekkel kapcsolatban legalább tudta, mit gondoljon. Mark-kal azóta nem találkoztak személyesen, hogy elzarándokoltak a régi sulijukhoz, de majdnem minden este írtak egymásnak, és Haechan-t folyton összezavarták a fiú kedvesnek szánt mondatai. Hiába mantrázta magának ilyenkor, hogy Mark csak barátként tekint rá, néha már a nevük mögött lévő szívecskéktől is gyorsabban kezdett verni a szíve, nem is beszélve azokról a dolgokról, amiket a fiú meggondolatlanul írt neki. Természetesen nem beszélt róluk Jisung-nak, inkább magában tartotta őket, így szép lassan kezdték belülről felőrölni az elnyomott érzései és gondolatai. Szóval nem. Nagyon nem volt jól.

Nem is vette észre, hogy időközben odaért a korlátnál ácsorgó Álom csapathoz, csak amikor Jisung legújabb szokásához híven átölelte őt.
- Hogy vagy ma haver? - kérdezte, miközben Haechan esetlenül megütögette a barátja hátát.
- Ahogy szoktam, szóval rosszul.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld, ez nem rajtad múlik.
- De.
- Nem.
- De.
- Nem.
- De.
- Nem hagynátok abba? Ez kezd idegesítő lenni - szólt közbe Junie, mire a két fiú elengedte egymást, Feri pedig csöndben is maradt.
- A többiek hol vannak már? - kérdezte körbekémlelve Jisung, azonban az Álom csapat hiányzó tagjait sehol se látta.
- Itt vagyok! - bukkant fel hirtelen a maknae háta mögött Chenle, aki erre akkorát ugrott ijedtében, hogy az még az utca túloldaláról is könnyen észrevehető volt.
- Ne ijesztgess már! - szólt rá a röhögő fiúra Jisung.
- De olyan vicces fejet vágtál!
- Mindjárt a te fejed fog viccesen kinézni, ha nem hallgatsz el.
- Jó, ne legyél már mérges, délután úgyis táncolni fogunk - nyugtatta le őt Chenle, mire Jisung már el is térült a témától.
- Írok Jenőnek, hogy attól, hogy nem jön suliba, még nála fogunk gyakorolni.
- Ez felettébb okos ötlet. Ha beteg, legalább mind elkapjuk, és egyikünknek sem kell holnap suliba mennie - jelentette ki Junie, amivel Haechan is egyetértett. Egy-két nap szabadság neki se ártott volna.

Dzsé és Jeno végül tényleg nem jöttek suliba, így a szünetek se voltak annyira izgalmasak, Haechan többnyire Ren Jun-t nézte, ahogy valamilyen telefonos játékkal játszik, vagy Jisung-gal beszélgetett lényegtelen dolgokról. Aztán az órák után megvárták a suli előtt Mark-ot, vele együtt pedig elindultak Jeno lakása felé. Útközben nem sok érdekes dologról esett szó, Mark elmesélte a szörnyűséges napját az egyetemen, ezután pedig Chenle panaszkodott egy sort arról, hogy a pasija tegnap délután óta nem ír vissza neki. Amikor odaértek a keresett házhoz, Mark becsöngetett, aztán Jisung lelkére kötötte, hogy legyen csöndben a lépcsőházban, mert nem akarja, hogy rájuk hívják a rendőrséget, amit a legfiatalabb be is tartott, azonban egyikük se számolt Chenle-vel, aki csak úgy megszokásból ordított egyet, így aztán Jeno már az ajtócsengő megnyomása előtt beengedte őket, ugyanis nem volt szüksége újabb figyelmeztetésre.
- Sziasztok - köszöntötte az ajtón beeső öt tagot.
- Helló. Jaemin is itt van? - kérdezte Mark.
- Persze - mondta az említett, aki ekkor jelent meg a barátja háta mögött. - El nem mozdulok a kis beteg mellől - karolta át Jenő derekát, aki viszont sértetten ellökte őt.
- Csak azért vagy itt, mert szerinted holnap amúgy is beteg leszel. Nem kell vigyáznod rám.
- És ha én szeretnék vigyázni rád? Honap meg tuti, hogy beteg leszek, csókkal jól terjed a megfázás.
- Akkor ezért voltál ma ilyen tapadós, igaz? Te kis lógós - sétált vissza a nappaliba Jeno, a barátai pedig követték őt.
- Nem, egyáltalán nem ezért - vigyorgott Havanana, és még egy csókot lopott a fiújától.
- Na jó, inkább táncoljunk - zárta volna le ezt a beszélgetést Jenő, azonban Dzsé azonnal ellenkezni kezdett.
- Nem, te nem táncolhatsz betegen.
- Nana, ez csak egy kis megfázás.
- De akkor sem. Inkább nézz engem, ahogy táncolok. Csak neked.
- Ne viselkedj úgy, mintha valami híres idol lennél, tudom, hogy mindig nekem táncolsz - ült le végül a kanapéra Jeno, Dzsé pedig mosolyogva vette le a pulóverét, mert tánc közben túlságosan melege lett volna benne.