The Lost NCT Unit (NCT Dream (not really) crack)

Huszonnegyedik fejezet, avagy csillagok

Haechan nagyon nem akart ma felkelni, de tudta, hogy nincs más választása, mint iskolába menni. Csak fél év, ennyi van hátra a középiskolából, ezt ki kell bírnia. Érettségi nélkül nem sok mindenhez tudott volna kezdeni az életben, na nem mintha olyan nagy tervei lettek volna a jövőre nézve. Fogalma sem volt, hogy hova szeretne menni egyetemre, ha menni fog egyáltalán, a zenehallgatáson kívül ugyanis nem nagyon érdekelte semmi. Kedvetlenül vonszolta magát el valahogy az iskoláig, ott pedig a korlátra támaszkodva köszöntötte a barátait, akiken az övéhez hasonló mértékű lelkesedést látott a mai nap iránt.

- Miért szenvedünk itt minden egyes nap? Ennek semmi értelme - jelentette ki Chenle, pedig ő általában jókedvében volt még reggelente is.
- Nem tudom, de igazad van - felelt erre Haechan sóhajtva. Ha legalább Mark is itt lenne! Vagy Dzsé, ő mindig fel tudja dobni a közhangulatot.
- Képzeljétek azt, hogy ez csak egy álom - tanácsolta Junie. - Én mindig ezt szoktam csinálni.
- Nem tudjátok hol van Yuna? Minél előbb le akarom ezt rendezni vele - érkezett meg ekkor Jisung.
- Ma még nem láttam megjönni - adott választ Bella. - De figyelj, ami tegnap történt, az maradjon köztünk.
- Rendben, nem is terveztem megosztani senkivel. Azt hiszem nem voltam teljesen magamnál.
- Én sem. De ahh! Annyival könnyebb lenne, ha ittunk volna és nem emlékeznénk rá!
- Azért annyira talán nem voltam rossz, hogy örökre el akard felejteni - lépett közelebb a fiúhoz Jisung.
- De nem volt helyes, amit csináltunk. Én eddig hűségesnek tartottam magam - lökte el magától a fiatalabbat Chenle.
- Az is vagy, mert megbántad. Én viszont nem mondhatom el ugyanezt magamról - sóhajtott, megfordulva pedig hirtelen a barátnőjével találta szembe magát. - Yuna! Beszélnünk kell. Négyszemközt - fogta meg a lány karját, és az Álom csapattól hallótávolságon kívülre vezette.
- Ne már, én kíváncsi vagyok rá - nyafogott Chenle a párocska irányába nézve, amivel Haechan is egyetértett. Ő is szívesen meghallgatta volna a legjobb barátja szakítós szövegét.
- Maradjatok kussban, akkor majd fordítok - morogta Ren Jun, miközben minden idegszálával Jisung-ékra koncentrált. Feri szerint úgy nézett ki, mintha telepatikusan akarná megszerezni az információkat, amit róla simán el is tudott képzelni, hogy megy neki.
- Yuna, sajnálom, de nekem ez nem megy, nem tudok továbbra is a barátod lenni. Rájöttem, hogy nem vagyok szerelmes beléd, és semmit sem érzek irántad - Junie hangja hihetetlenül hasonlított Jisung-éhoz, ahogy leutánozta a maknae előbb elhangzott mondatát. - Nem miattad van, és én tényleg sajnálom, de nem tudnálak boldoggá tenni téged - folytatta. - Ú, eléggé kiborult a csaj, ezt nem fordítanám le, szerintem hallatszik - Yuna valóban nem túl halkan fejezte ki érzéseit a szakítással kapcsolatban, Feri nem szívesen lett volna most Jisung helyében. - Jaj, hagyd már ott, ennek semmi értelme - csattant fel idegesen Ren Jun, Jisung pedig mintha csak hallotta volna, eltolta magától a síró lányt, és visszajött hozzájuk.
- Hát ez nem ment éppen simán - sóhajtott fáradtan. - Mi a francnak lett szerelmes belém egyáltalán?
- Ezt én sem tudom, de most szerintem megyek megnyugtatni egy kicsit - mondta Chenle, és a szerencsétlenül járt barátnője után szaladt.

Napközben Yuna és a barátai beszélgetésétől volt hangos az osztályterem, így Jisung és Haechan, hogy elkerüljék a további konfliktusokat, Ren Jun-hoz csatlakozva csöveltek valahol a folyosón. A téma továbbra is a mindannyiukat megviselő iskolai szenvedés volt, de legalább így már tudták, hogy nincsenek egyedül ezzel az érzéssel. Chenle-vel aznap már nem találkoztak, de szerencsére úgy tűnt, hogy a tegnap történtek ellenére, vagy éppen amiatt újra béke van köztük Jisung-gal, így Ferinek legalább emiatt nem kellett aggódnia. Így is van éppen elég gondja Mark-kal. Órák után aztán a hármas úgy döntött, hogy Junie-hoz mennek fel táncolni, aztán meg ha lesz még energiájuk, akkor videójátékozni is maradnak estig. Ren Jun sem lakott nagyon messze az iskolától, de azért többet kellett hozzá gyalogolni, mint mondjuk Haechan-hoz, útközben pedig beugrottak még boltba is, hogy elegendő nassolnivalót vegyenek ahhoz, hogy a távolmaradó Dreamyket féltékennyé tegyék vele. Amikor felértek a lakásba, rögtön egy fotóval kezdték a programot, amin mindannyian úgy vigyorogtak, mintha a sok kaja megoldaná minden problémájukat, a messenger csoportba pedig hamarosan meg is érkeztek az irigykedő üzenetek, Jisung nagy örömére. A táncpróbát ezúttal is ő vezette le, jól megdolgoztatva Haechan-t és Ren Jun-t, de a végén mindhárman úgy érezték, hogy sokat tanultak. Ferinek egyre jobban mentek a koreográfiák, ami büszkeséggel töltötte el őt, és szinte fülig érő mosollyal ült le az Xbox elé Junie másodlagos kontrollerével a kezében a játékfüggő barátja mellé, Jisung pedig szintén melléjük telepedett a kaja nagy részének társaságában, és kitalálta, hogy amíg a másik kettő játszik, addig ő szurkolni fog. A baj ezzel csak az volt, hogy a Lego Star Wars alapvetően nem egymás ellen harcolós játék volt, Jisung pedig folyton Ren Jun karakterének halálát akarta, Haechan keze által. Ugyan ez nem sokszor következett be a délután folyamán, ha meg igen, akkor is csak véletlenül, a legfiatalabb talán még jobban szórakozott, mint a két barátja, akik ténylegesen játszottak, amikor pedig az összes felvásárolt enni és innivaló elfogyott, elérkezettnek látták az időt, hogy a két vendég fiú hazainduljon.

Haechan és Jisung kellemesen elfáradva séltáltak az esti utcákon, miközben mindketten a gondolataikba merültek. Olyan szép volt az égen felettük elhúzó repülők fénye, hogy Feri szinte már nem is bánta annyira, hogy a zajos városban nem láthat csillagokat. Egyszer már látta a csodásan fénylő pontokat, még gyerekkorában egy nyaraláson, és azóta időről időre hiányoztak neki. Olyan varázslatosnak találta őket, mint semmi mást az életben, és magányos estéin az ablakon át az égre felnézve gyakran vágyakozva gondolt vissza rájuk, mert a csillagokkal a feje felett nem érezte olyan egyedül magát. Akkor valahogy minden teljesnek tűnt, és gyönyörűnek, itt, a hétköznapok szürkeségében viszont egy kicsit sem érzett így. Talán csak most tapasztalt valami halvány ahhoz hasonló derengést, hogy Jisung oldalán lépkedett, nem is figyelve az útra, de ez azért még eléggé messze volt az igazitól. Fényévekre.

Egy messenger értesítés hangja zökkentette vissza őt a valóságba, így elővette a telefonját, hogy megnézze ki keresi.

Markie❤️
Szertelek

- Na én mondtam! - kiáltott fel Jisung mellette, ahogy a barátja válla felett ő is elolvasta az üzenetet.
- Részeg. Soha nem rontja el az üzeneteit - ellenkezett Haechan, ekkor azonban Mark újra írt.

Markie❤️
Bocsi, szeretlek.
Hülye autokorrekt

- De akkor is, tudod, hogy részegen őszintébbek az emberek.
- Majd akkor fogom elhinni neki, hogy tényleg szeret, ha szakít a barátnőjével, és a szemembe mondja. Elegem van a hülyeségeiből - lépett ki az üzenetekből Haechan eltökélten, majd elbúcsúzott döbbent barátjától, és a saját háza felé vette az irányt. Nem tudta, honnan jött ez a hirtelen határozottsága, de örült neki. Tényleg elege volt már Mark-ból.