The Lost NCT Unit (NCT Dream (not really) crack)

Ötvenkettedik fejezet, avagy Jisung új hajszíne

Haechan tettrekészen ébredt reggel, és miután leállította az ébresztőjét, kisétált a fürdőszobába. Ahogy a tükörben magára nézett, elgondolkodott, hogy milyen színűre kéne befesteni a haját. Még tegnap este gondolta, hogyha már amúgyis megy Jisung-gal, akkor az ő hajával is lehetne csinálni valamit, de konkrét ötlete még nem volt. Ez a jelenlegi sötétbarna nem állt rajta rosszul, de jól jött volna neki minimum egy frissítés, bár nem volt biztos benne, hogy ezt a színt akarja. Milyen lehetne még? Szőke az nem, barna most volt, világosabbat nem szeretne, a vörös se tetszene neki már annyira... legyen fekete. A fekete egyszerű szín, nem kell hozzá kiszívni a haját, és régen is olyan volt neki. Az jó lesz.

Miután ezt megbeszélte magával, elment felöltözni, majd evett egy zsömlét reggelire. A táskáját a hátára véve indult el otthonról az iskolába, útközben pedig a Touch-t hallgatta az NCT-től. A vidám hangzású dal aztán őt is jó hangulatba hozta, és mosolyogva lépett oda a barátai mellé, akik ma is az aulában gyülekeztek.

- Szia Feri - köszönt neki Jisung, miközben teát ivott. Mostanában mindig ivott valamit suli előtt, de addig jó volt, amíg nem alkoholt.
- Sziasztok - köszönt vissza Haechan. - A délutáni program még áll?
- Persze - Jisung eléggé határozottnak tűnt.
- Megcsinálod? - kérdezte tőle csodálkozva Dzsé.
- Naná - vigyorodott el a srác. - Megfogadom a tanácsod, haver.
- Az enyémet persze végig sem hallgattad - szólalt meg sértődötten Junie.
- Mert nem mondtál semmi értelmeset - állította le őt a legfiatalabb. - És mert Havananának van pasija, neked meg nincs senkid.
- Mert nem akarok. Attól még lehetnek használható ötleteim.
- De nincsenek.
- Neked tehetséged van ahhoz, hogy már ilyen korán felcseszd az idegeim?
- Na, nem káromkodunk Junie. Itt kicsik is vannak.
- Ki a kicsi, Nana? Ki a kicsi?
- Szerintem az, aki a nagyobbaktól kér tanácsot, hogy hogyan hívja el randira a kis kiszemeltjét.
- Lele nem a kiszemeltem!
- Akkor mid? A kutyád? - kérdezte halál komolyan Ren Jun, mire a többiekből kitört a röhögés.
- Szerintem inkább az alvósállatkája - nyögte be Haechan nevetve.
- Igaz - értett egyet vele Dzsé, miközben a nevetéstől kicsordult könnyeit törölgette.
- Mi a vicces? - érkezett meg ekkor Chenle, mire a fiúkra újra rájött a röhögőgörcs, szegény srác meg nem értett semmit az egészből.
- Semmi Lele. Csak rajtam röhögnek, már megint - legyintett Jisung lemondóan, Havanana pedig röhögve átkarolta Bellát és a szemébe nézve közölte vele, hogy nem csodálja, miért nem akar Ji-ji alvósállata lenni. Chenle erre csak értetlenül nézett a többiekre, akik már a földön fetrengtek a nevetéstől, és inkább nem szólt semmit. Haechan meg tudta érteni, hogy miért, és egy perccel később inkább feltápászkodott a padlóról, mert kicsit hideg volt neki a kő.

A délelőtt további része unalmasan telt, Jisung a telefonjába mélyedve válogatott, hogy pontosan milyen árnyalatú legyen a haja, Jeno és Havanana ketten beszélgettek valamiről, Ren Jun játszott valami mobilos lövöldözős játékkal, Chenle meg a barátnőivel tárgyalt meg valami rém fontos dolgot, mert az összes szünetet végigtrécselték. Az utolsó óra után Haechan a legjobb barátjával az oldalán elindult ahhoz a fodrászhoz, ahol az ő haját is csinálni szokták, előtte azonban még megálltak a boltnál feltankolni kajával, mert Jisung rózsaszín festése valószínűleg sokáig fog tartani.

Amikor beléptek a kis fodrászatba, az ajtó nyitódásával egyszerre megszólalt az afölé szerelt kis csengő.
- Á Haechan! Milyen rég láttalak - jött oda hozzájuk az ötvenes éveiben járó mosolygós Jimin, aki eddig minden alkalommal tökéletes frizurát varázsolt a fiúnak.
- Jó napot asszonyom - köszönt vissza illedelmesen, mögötte pedig Jisung is motyogott valami hasonlót. Őt túlságosan lekötötték a mindent beterítő színes hajú emberekről készült képek és a hatalmas tükrök.
- Mi történt veled, amióta nem láttalak? Gyere mesélj egy kicsit. És ki ez a másik fiú, akit magaddal hoztál? - kérdezte, miközben beljebb terelte őket a helyiségben.
- Ő a haverom Jisung, és elsősorban miatta jöttünk.
- Milyen hajat szeretnél kedvesem? - fordult a fiatalabb fiúhoz, akit meglepett a hirtelen közvetlensége, de Jimin asszony már csak ilyen volt. Haechan-nal is rögtön összebarátkozott, pedig ő ilyen szempontból különösen nehéz eset.
- Rózsaszínt.
- Rózsaszínt? Régen festettem rózsaszínt, izgalmas lesz. Na és milyen árnyalatra gondoltál?
- Hát olyan világos pink, ha létezik ez a szín - mondta bizonytalanul, és elővette a telefonját, hogy mutasson egy képet a nőnek.
- Á értem. Meglesz, csak előtte ki kell szőkítenünk a hajad. Volt már festve valaha?
- Nem.
- Akkor majd óvatosak leszünk. Rendben, és vágjak is belőle?
- Csak egy nagyon picit. Szeretném, hogy ilyen hosszú maradjon és bele tudjak túrni - mutatta be a szexinek szánt mozdulatot, mire Jimin elnevette magát.
- Meglesz. Ülj ide kérlek - húzta oda egy székhez, majd Haechan-hoz fordult. - Neked mi lesz, fiam?
- Fekete. És nincs vágás.
- Fekete? Hol van az izgalmas vörös? Vagy a fakó barna?
- Most csak valami egyszerűt szeretnék.
- Rendben, te ülj ide - mutatott a Jisung melletti helyre. - Szükségünk lesz mégegy pár kézre. Jinsoul! Gyere, munka van! - kiáltotta, mire egy náluk alig pár évvel idősebb lány jött elő a bolt hátuljából. - Egyszerűvel kezdesz, fesd feketére a fiú haját.
Jinsoul szégyenlősen meghajolt Haechan-ék előtt, akik ezt ülve valahogy igyekeztek viszonozni, majd elszaladt festékért és egyéb kellékekért, amikre még szüksége volt.
- Ez nem az én kezem munkája. Ki bánt el veled így? - nézte meg Jimin alaposabban Feri barnára festett haját.
- Egy barátnőm - válaszolta, bár nem tudta, hogy Sooyoung annak számít-e.
- Na majd Jinsoul kijavítja. Ügyes kislány, de új még itt, ne ordibálj vele.
- Úgy ismer engem, mint aki ordibálni szokott?
- Jaj édes fiam, azért néha tényleg kinyithatnád a szád jobban is. Így sose lesz barátnőd.
- Ami azt illeti van kiszemeltem. És ő fiú.
- Mit érdekel engem, hogy fiú-e vagy lány? Majd mutasd be nekem, szólok pár jó szót az érdekedben.
- Feltétlenül, asszonyom.
- Ne szemtelenkedj! Nem is érdemled meg a figyelmem. Hogy is hívnak, kis drágám? - lépett Jisung mögé, aki a tükörbe nézve válaszolt neki.
- Jisung vagyok.
- Nos Jisung, ígérem nagyon jól fogunk szórakozni - rendezgette el egy kicsit a fiú haját, és elmosolyodott. - Imádni fogod.

Hiába mondta ezt Jimin asszony, mert addig még várni kellett nem is kicsit, mire Jisung elkezdte élvezni a dolgot, a szőkítés része ugyanis szerinte rém unalmas volt.
- Mikor jön már a rózsaszín? - nyűgösködött, mint egy ötéves, aki nem kaphat ebédet, amíg az nincs kész.
- Mindjárt fiam, mindjárt.
- De nem igazság, hogy Haechan már majdnem kész, én meg még egy csepp rózsaszín festéket sem láttam!
- Türelem rózsát terem, vagyis ebben az esetben rózsaszínt... á jó napot kedvesem! - köszönt Jimin az ajtón belépő vendégnek, akit a fiúk azonnal felismertek.
- Yuna? - lepődött meg Jisung, és egy pillanatra még azt is elfelejtette, hogy jelenleg nem lesz rózsaszínebb a haja.
- Jisung - köszönt mogorván a lány, már ha ezt egyáltalán köszönésnek lehet nevezni.
- Ismeritek egymást? - kérdezte Jimin asszony, a fagyos hangulatot látszólag nem érzékelve.
- Osztálytársak vagyunk - szólalt meg Haechan, hogy megpróbálja menteni a helyzetet.
- Akkor hogy összegyűlt a társaság - kísérte Yuna-t a fiúkkal ellentétes oldalon lévő székhez Jimin. - A hajtöveid miatt jöttél, igaz?
- Igen - felelt Yuna. Élénkvörös haja alól csakugyan kilátszott már eredeti sötétbarna hajszíne.
- Rendben, elkezdem én, mert Jisung-nak amúgyis várnia kell még egy fél órát a szőkítésre, utána pedig majd Jinsoul folytatja - vázolta fel a tervet.
- Fél óra?! - akadt ki Jisung, mire Yuna és Haechan szájából kárörvendő nevetés hangzott fel.
- Első alkalom, Jisungie? - kérdezte gúnyosan a vörös hajú lány, aki a tükrök segítségével az exe szemébe tudott nézni.
- És az utolsó is. Én nem megyek végig ezen mégegyszer, az biztos - jelentette ki.
- Kár, pedig szívesen látunk. Ugye Jinsoul?
- Igen - válaszolt halkan a fodrászlány Jimin-nek. - Mindjárt készen van, már csak meg kell szárítani - mondta szavait Haechan-nak címezve, és a kezébe vette a hajszárítót.
- Köszönöm - szólalt meg Haechan is bátortalanul. Nem tudta, mit beszéljen Jinsoul-lal, vagy hogy mit illik mondani ilyenkor.
- Nem kell megköszönnöd, ez a munkám.
- Tudom, csak jó munkát végeztél, és gondoltam megköszönöm.
- Hát... akkor szívesen - pirult el halványan a lány, ezután pedig bekapcsolta a hajszárítót, aminek a hangja miatt nem szólt többet. Nem is lehetett volna hallani.

- Na végre! - kiáltott fel boldogan Jisung, amikor meglátta Jimin kezében a festékes ecsetet. Haechan haja közben teljesen készen lett, és a falnak támaszkodva figyelte az eseményeket, miközben egy zacskó csipsz tartalmát igyekezett eltűntetni.
- Hallod, szerintem én is megvárom, hogy milyen lesz - szólalt meg a szoba másik oldaláról Yuna, akinek a haját éppen Jinsoul festette.
- Már nem vagy olyan ellenséges? Ne is legyél, unom már, hogy haragban vagyunk - mondta Jisung.
- Azért nem lettünk most egyből legjobb barátok, jó?
- Persze hogy nem. Nekem Haechan a legjobb barátom.
- Nem úgy értettem - sóhajtott fel a lány fáradtan.
- Jó, tudom hogy nem kellett volna járnom veled. Nem volt valami fair.
- Azért volt pár jó randink.
- Ja, volt. Összességében tök jó volt, csak nem mehetett már tovább.
- Hát igen. Akkor béke van?
- Béke. De csak ha megvárod milyen lesz a hajam, és utána szétoltasz érte.
- Meglesz - nevette el magát Yuna, majd Jinsoul-hoz fordult. - Már mondani akartam, de nagyon csinos vagy. Hogy csinálod, hogy ilyen sima a bőröd?

A két lány elbeszélgetett magában mindenféle krémekről, meg hasonlókról, Haechan pedig azzal szórakozott, hogy úgy tett, mintha adna Jisung-nak a csipszéből, de az utolsó pillanatban elhúzta a zacskót, hogy a fiatalabb ne tudjon venni belőle.
- Hallod ezt egyszer még visszakapod - ígérte összehúzott szemöldökkel a már félig rózsaszín hajú fiú.
- Jaj de félek - tettetett ijedséget Feri, de végül adott a barátjának a kajájából. Nem akarta túlfeszíteni a húrt.
- Na mindjárt készen vagyunk - dolgozott precíz ecsetvonásokkal Jimin. - Hamarosan csinálhatod a hajbatúrós mozdulatodat.
- Ezaz! - örült a fiú magának, és fél óra elteltével tényleg ki is próbálhatta az új haját. - Ez nagyon menő lett. Lele imádni fogja - vette elő a telefonját, hogy lőjön egy szelfit.
- Te komolyan Chenle miatt csináltad ezt? - nevette ki őt Yuna. - Ennél sokkal több kell, hogy levedd a lábáról.
- Majd meglátjuk - mosolyodott el Jisung, és beletúrt a hajába. - Ez elég szexi így? - pózolt a kamerának, mire Yuna kijavítgatta őt, Haechan meg csak a sarokban állva somolygott magában. - Kész. Elküldtem - jelentette ki boldogan a telefonra nézve. - Ú látta! Most ír... írja már le... mi az, hogy "Ez most komoly?". Igen, komoly vagyok. Teljesen komoly. Annyira komoly, amennyire ember rózsaszín hajjal csak komoly lehet.
- Vagyis nem nagyon.
- Kuss Yuna, senki nem kérdezett. Komoly vagyok. Komolyan elhívom egy randira. Komolyan...

Gyerekek, ma van egy éve, hogy kpopper vagyok! Ennek örömére hoztam nektek tortát, szóval jó étvágyat hozzá. Remélem szeretitek az epret😊🍓
🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰🍰