The Lost NCT Unit (NCT Dream (not really) crack)

Hetvenötödik fejezet, avagy a végső terv kitervelése

Feri kellemetlen fejfájással ébredt a tegnapi sojunak köszönhetően. Amilyen hamar csak tudta, leállította a Cherry bomb-ot, mert a zaj most hihetetlenül bántotta a fülét, aztán kivánszorgott a fürdőszobába gyógyszerért. Pár perccel később már valamivel jobban érezte magát, így elkezdett felöltözni és megnézte az értesítéseket a telefonján. A YouTube jelzett három új videót, az Instagramon is volt pár reggeli kép illetve Jenő is írt egy üzenetet, a dátum szerint hajnali ötkor, hogy ne mondjon semmit Dzsének, mert nem lesz képes beszélni vele se ma délután, se máskor. Ez nem volt túl jó hír, bár Haechan azért reménykedett benne, hogy a barátja később majd meggondolja magát, így indulás előtt még írt neki egy biztató üzenetet, aztán a zsebébe rejtette a telefonját, mivel most nem akart zenét hallhatni rajta. Kint kellemesen hűvös volt, Feri pedig csak úgy a játék kedvéért a fejére húzta a kapucniját, és egészen jókedvűen sétálgatott tovább, a mosoly azonban rögtön eltűnt az arcáról, ahogy meglátta a suli előtti korlátnak támaszkodó Havananát. Mégis mit mondjon neki? Hogy Jeno már nem szereti és nem is akar beszélni vele? Vagy hazudjon valamit, ami pillanatnyilag jobbá teszi a helyzetet? Egyik se tűnt jó megoldásnak.
- Helló Feri - köszönt rá Dzsé, amikor egymás mellé értek. - Mi volt tegnap? Beszéltetek?
- Hát igen, de... Dzsé én nagyon sajnálom. Csak elrontottam mindent - hajtotta le a fejét Haechan.
- Mit mondott? - a fiú hangján nem hallatszott, hogy mérges lenne, ennek ellenére Feri mégis félve válaszolt neki.
- Hogy már nem szerelmes beléd. És hogy nem akar veled beszélni. Vagyis hogy nem tud, így mondta pontosan.
- Aha. Értem - Havanana szomorúan lehajtotta a fejét. - Ezeket már eddig is tudtam.
- Mit tudtál eddig is? - kérdezett vissza az akkor érkező Chenle.
- Hogy Nono nem akar látni - törölte meg a szemét Nana.
- Jaj ne sírj - vonta őt a karjaiba Bella, és gyengéden simogatni kezdte a hátát. - Biztos, hogy igazából nem utál téged.
- Nem, tényleg nem utál - mondta gyorsan Haechan. - Inkább csak fél eléd állni. Mintha szégyellné magát valamiért.
- De miért szégyelli magát? Nem értem.
- Talán azért mert te még mindig szereted őt, ő viszont... már nem - Haechan nem akarta ennyire direkten kimondani ezt, de végül mégis így sikerült neki.
- Ma beszélni fogok vele - mondta elszántan Dzsé és elengedte Chenle-t. - Muszáj tisztáznunk a dolgokat.
- Nem tudom, hogy hajlandó lesz-e rá - húzta el a száját Feri.
- Megoldom. Csak lehetőleg ne avatkozzatok közbe.
- Rendben - Haechan megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, most hogy már nem rajta múlik a dolog.
- Sziasztok! Miről maradtam le? - ugrált oda hozzájuk vidáman Jisung, és egy puszit nyomott Bella arcára, aki erre kérdőn nézett fel rá.
- Ez mi volt?
- Mi mi volt?
- Hát amit az előbb csináltál!
- Arcrapuszi? - tárta szét a kezeit nevetve a maknae.
- Ne csináld többször.
- Miért?
- Mert nem vagyunk egy pár - mondta közömbösen Chenle.
- De miért nem? - Jisung maga felé fordította az idősebbet, és esdeklően nézett a szemébe. - Legyünk újra egy pár, Lele - kérte, és lassan közelebb hajolt hozzá, Chenle pedig nem húzódott el tőle még akkor sem, amikor az ajkaik puhán egymáshoz értek, hanem remegő kézzel túrt bele Jisung rózsaszín hajába, aki az ő arcát cirógatta kedvesen az ujjaival, és Haechan már épp kezdte elhinni, hogy akkor most minden rendbejön köztük, amikor hirtelen mégiscsak elszakadtak egymástól.
- Ne-nem - lépett hátra Chenle zaklatottan.
- De miért nem? - Jisung arca fájdalmat és dühöt tükrözött. - Tudom, hogy te is szeretnéd!
- Nem! Nem szeretném! - sírta el magát a fekete hajú, mire a másik morcosan megcsóválta a fejét.
- Majd szólj, ha megjött az eszed - mondta és Chenle-t kikerülve a suli épülete felé vette az irányt.

- Ji-ji! - Haechan a termükben érte utol a barátját, így a padjuk tetejére ülve néztek szembe egymással.
- Jöttél megmondani, hogy milyen paraszt voltam? - mosolyodott el gúnyosan a rózsaszín hajú. - Úgyis tudom, hogy mindig én vagyok a bad guy.
- Nem - Feri belenézett a barátja szemeibe, amik már egy sokkal felnőttebb fiú lelkét tükrözték, mint öt hónappal ezelőtt. - Nem minden a te hibád, ezt te is tudod.
- De ő ezt érezteti velem - sóhajtott fáradtan Jisung.
- Akkor lehet jól is jönne nektek egy kis szünet - mondta ki halkan Feri. - Az idő néha begyógyítja a sebeket. És sokmindent megváltoztat.
- Én már meguntam a várakozást - állt fel a padról a fiatalabb, ahogy meglátta Chenle-t belépni az ajtón. - Ha nem kellek neki, akkor ő se kell nekem. Majd kellek másnak - mondta, és elővette a telefonját, feltehetőleg azért, hogy ráírjon valakire.

Haechan és Jisung között már nem esett több szó aznap erről a témáról, mivel mindketten Jenő és Havanana furcsa macska egér játékát figyelték. Utóbbi egyre kétségbeesettebben próbálta szóra bírni a volt pasiját, aki viszont mintha megnémult volna. Ha éppen nem sikerült elbújnia Dzsé elől, akkor csak pár szóban, vagy egyáltalán nem válaszolt neki, és ez így ment órákon keresztül, amíg az utolsó kicsöngetést követően Jeno ki nem viharzott az iskola kapuján, hogy aztán másnap reggelig eltűnhessen a világ szeme elől. A többiek a korlát mellett gyűltek össze egy kis megbeszélésre a történteket illetően, Ren Jun pedig jó szokásához híven ismét kezébe vette az irányítást.
- Feladom. Kész. Én ezt nem csinálom tovább, vagy akkor zárjuk be a srácot valahova, amíg nem lesz hajlandó beszélni végre - akadt ki.
- Nem, biztos van megoldás. Nem kell bezárnunk őt - igyekezett magát is meggyőzni Havanana, amikor Jisung hirtelen elvigyorodott, mint mindig amikor valami elképesztően eszement ötlet jutott az eszébe.
- Zárjuk be! Zárjuk be a terembe Dzsével együtt, és addig ne engedjük ki őket, amíg ki nem békülnek egymással!
- Ez őrültség. Nem zárunk be senkit - ellenkezett Bella.
- Amúgy van benne valami - Junie komolyan elgondolkozott a lehetőségen, aminek következtében Haechan már az ő elméjének épségét is megkérdőjelezte. - Haechan, van jobb ötleted?
- Nincs - jelentette ki pár másodpercnyi gondolkodás után a fiú. Ezen a ponton már abban is teljesen biztos volt, hogy ő maga is megőrült.
- Dzsé?
- Ha nincs más megoldás akkor...
- Remek! Holnap utolsó óra után Jeno és Jaemin kibékülnek - jelentette ki büszkén Ren Jun, a többiek pedig ráhagyták, hadd örüljön már előre a sikernek. Úgysem volt biztos, hogy holnap bármi okuk is lesz az ünneplésre, akkor meg már mindegy volt, hogy most örülnek vagy éppen szomorkodnak. Az első pedig mindenki szerint jobban hangzott.