The Lost NCT Unit (NCT Dream (not really) crack)

Kilencvennyolcadik fejezet, avagy a könyv 127. vagyis utolsó része

... Olvasnál Haechan Feriről?...

Ha erre a kérdésre az volt a válaszod, hogy igen, akkor elképzelhető, hogy eljutottál idáig, és végigolvastad az egész könyvet. Amennyiben ez igaz, akkor gratulálok, elolvastál 151692 szót, azaz kb 606 oldalt erről a hét hülyegyerekről. Büszke lehetsz magadra.

Viszont ez nem egy akármilyen könyv, mivel én írtam. És van pár dolog, amit most szívesen elmesélnék róla. Először is hogy hogyan kezdődött. Mert Haechan Ferivel kezdődött az egész, pontosabban a nevével, ugyanis egy szép csütörtök délután két autót is láttam, amiknek a rendszáma úgy kezdődött, hogy HCF vagyis HaeChan Feri. A többiek meg jöttek maguktól, G-Sung, Chenle Bella, Jenő, Ren Jun... Havanana neve egy Havana videóból van. Majd belinkelem. Mark pedig simán csak M. Mark lett, de hogy mit jelent az M, azt senki sem tudja. Talán csak Haechan. Az ő kis Haechanie-ja.

Az első fejezetet Zico Any Song-jára írtam, meghallgathatjátok ha szeretnétek. Akkor még szinte semmit sem tudtam magáról a sztoriról, hogy mi fog történni, hogy mit akarok kezdeni vele, csak írtam, ami épp az eszembe jutott, aztán ebből szép lassan összeállt az a történet, amit ti is ismertek. Az első részt február harmadikán tettem fel Wattpadra, ezt az utolsót pedig július utolsó napjaiban fogom (mert egyáltalán nem írtam meg előre ezt a részt, á nem). Fél évem munkája van benne, és ez alatt az idő alatt sokat tanultam és fejlődtem az írás terén, valamint én magam is változtam. Sokat köszönhetek a srácoknak, mert gyakran naponta írtam a részeket, egyfajta terápiás jelleggel, úgyhogy mindannyian eléggé a szívemhez nőttek, az pedig, hogy ti is szerettétek őket, csak még boldogabbá tett, mert nekem szinte ők voltak az életem, amíg a történetüket írtam. Nehéz is csak úgy elengednem őket, de itt szeretném lezárni a könyvet, a szám szerint 127. résznél, mert NCT127❤️ és mert most a kedélyek is lecsillapodnak. Nehéz elhinni, de innentől sokkal kevesebb lesz a dráma velük, ha folytatnám, csak önmagamat ismételném.

Hogy miért pont a Dreamről írtam, annak egyszerű oka van. Akkor még viszonylag kevés fiúbandát ismertem, és ők beleillettek az elképzelt koncepcióba, elég fiatalok, hogy diákként legyenek ábrázolva, és se túl sokan, se túl kevesen sincsenek egy baráti társasághoz. Ezen kívül azonban... nem sokat tudtam róluk. Megvolt a tagok neve, illetve pár dalt szerettem tőlük, de a személyiségüket egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit ismertem. Ezért lehet az, hogy a karakterek ennyire különböznek az igazi fiúktól, és ha elképzelek velük egy jelenetet, akkor kvázi színészekként gondolok rájuk. Mondhatni ők az összes róluk írt fanfictionben színészek. Mi pedig hálásak lehetünk, hogy eljátsszák a rájuk osztott szerepeket.

Köszönettel tartozom a daloknak és előadóiknak, akik egy-egy fejezetet ihlettek. Ilyen volt a legendás Yestoday rész, a Señoriták, az I can't stand the rain, a Fake and True, a Candy Sour candy páros, a Dance the night away, a Sherlock, a Ha how you like that, a Do or die, a Stay, a Welcome to my playground és még egy csomó másik is, aminek nem zene van a címében. Továbbá köszönöm a barátnőmnek, aki meggyőzött, hogy nem akkora hülyeség, amit írok, és igenis rakjam fel ide, valamint nektek olvasóknak is, akiktől rengeteg motivációt kaptam, hogy folytassam az írást. Kiemelnék közületek néhányat, mert szeretlek titeket❤️

blankatll Te kezdtél el először rendszeresen vote-olni. Ez lehet neked nem is tűnt fel, de nekem sokat jelentett, köszönöm.

JuhaszEniko Te voltál az első, aki kommentelt, és végig itt maradtál. Nagyon élveztem a bekezdésenkénti véleményeidet olvasni, mindig vártam hogy gyere. Köszönöm hogy olvastál.

yugbam1117 Baba, te voltál az egyik kedvencem a szerelmes leveleiddel. Remélem nem vagy rám nagyon kiakadva, amiért befejezem a könyvet, ha nagyon hiányzik, elkezdheted elölről. Köszönöm hogy itt voltál.

RetardNoobKaneki Neked is köszönök minden kommentet, szerettem őket olvasni. Ja és jó a profilképed.

kikofujino YAAAASSSSSS... khm akarom mondani yay. Köszönök mindent neked is.

zsaniuwu nemahang adriennedikdimenzio imnotfakebitch Bundaskenyir Nektek nagyon köszönöm a vote-okat.

És mindenki másnak is köszönöm az olvasást, akik inkább láthatatlanok maradtak. (és annak is, akit véletlenül kihagytam volna, eskü nem direkt volt)

Ha valaki itt nem csak Ncitizen, akkor nézzen fel a profilomra, hátha talál még valamit. Ilyen, mint ez nincs másik, és nem is lesz soha, de esetleg... you know. Please read me.

És akkor... itt a vége. Sziasztok. Az erő legyen veletek, ahogy Junie mondaná.

Azaz... lenne még valami. Emlékeztek a szilveszterre? Remélem hogy igen, mert az a helyzet, hogy meg lett írva az a jelenet Haechan és Mark között...

Ez lenne itt a hiányzó Secret Special POV: Haechan Feri
Ami szilveszter éjszakáján történt...

Haechan egész este Mark-ot nézte. Csodálatosnak találta a fiú minden porcikáját és hiába csak messziről figyelhette őt, szinte felfalta a tekintetével. Akarta őt, mégha ezt nem is tudta pontosan kifejezni, és még konkrét gondolattá sem állhatott össze a fejében a mérhetetlenül sok alkohol miatt, ami aznap este lecsúszott a torkán. A tekintetét aztán egy idő után Mark is észrevette magán, és onnantól kezdve már ő sem tudott máshova nézni, csak az őt meredten bámuló Haechan-ra. Közelebb akart kerülni hozzá, de a józan esze nem hagyta. Hiszen neki barátnője van! És ha nem is lenne, Chanie-val akkor is csak lassan akart haladni, hogy ne ijessze meg őt, aki még sosem tapasztalt olyasmit, amit Mark mutatni akart neki. De ha egyszer annyira kívánatosan nézett ki a mélybarna szemeivel és a csókolni való szájával! Mark meg akarta tenni, de nem tehette, az agya megakadályozta ebben. Amikor azonban az egyik barátja menet közben egy teli poharat nyomott a kezébe, nem habozott elveszteni azt a kevés eszét sem, ami eddig még megmaradt, és miután lehúzta a keserű löttynek több mint a felét, el is indult a szíve választottja irányába. Már nem gondolkodott, csak cselekedett, Haechan-hoz érve pedig magához húzta őt a derekánál fogva és mohón az ajkai után kapott. Haechan először azt se tudta mi történik, de amint felfogta, hogy ez bizony Mark, aki ezt teszi vele, minden igyekezetét beleadva csókolt vissza. Az idősebb alig hagyta őt levegőhöz jutni, a fiút most viszont ez egyáltalán nem zavarta. Majd lélegzik, amikor végeztek ezzel! És ha rajta múlik, soha nem fogják abbahagyni. Azonban nem rajta múlt a dolog, végig Mark irányított, és amikor a fiú a fiatalabb feneke alá nyúlt, ő engedelmesen ugrott fel az ölébe, és hagyta, hogy a szerelme oda vigye, ahová csak akarja. Eközben továbbra is vadul csókolóztak, alig tudtak egymással betelni, amikor pedig Haechan valami puhát érzett meg a háta alatt, még közelebb húzta magához az idősebb fiút. A nyelveik egymás szájában voltak, Haechan szinte már azt se tudta, melyik az övé, de ez nem is nagyon érdekelte akkor, Mark keze viszont annál inkább, ami valahol a pólója alatt járt, kellemes sóhajokat kicsalva ezzel belőle. Haechan nem tudta mi lesz ebből, fogalma sem volt, hogy hol vannak, mit csinálnak, csak azt tudta, hogy Mark-kal van, és hogy még többet akar belőle. Egyre többször nyögött bele a csókjaikba, ahogy az idősebb keze egyre merészebb területekre tévedt a testén, és ott alul is érezni kezdett valamit, ami csak még izgatottabbá tette őt. Mark azonban hirtelen elszakadt az ajkaitól és elkerekedett szemekkel, levegőért kapkodva szállt le róla.
- M-Mark... - nyögte szaggatottan a szerelme nevét Haechan, a fiú azonban megrázta a fejét.
- Nem Chanie ezt... nem lehet. Nem tehetem - suttogta csalódottan a hirtelen rátörő tiszta pillanatában. - Csak... aludjunk. Azért vagyunk itt az ágyban, hogy aludjunk - győzködte magát, majd Haechan mellé feküdt, aki még mindig nem sokat fogott fel az eseményekből, de szorosan hozzábújt az idősebbhez, aki szintén átkarolta őt, majd egy percnek sem kellett eltelnie és máris mindketten mély álomba merültek.

Az eddig az ajtóban álldogáló Ren Jun megnyugodva hagyta ott őket, reggel pedig egyedül ő emlékezett az éjszaka történtekre, amiket meg is tartott magának.