The Lost NCT Unit (NCT Dream (not really) crack)

Huszonnyolcadik fejezet, avagy Chenle szülinapja (part 1)

Haechan az ébresztője hangjára azonnal kiugrott az ágyból, mivel tudta, hogy nagy nap ez a mai. Ma van Chenle születésnapja, ami oltári nagy bulit jelentett nem csak este, hanem napközben is, így hamar felöltözött és el is indult otthonról. Elég hideg volt kint, de ez nem igazán zavarta Ferit, sajnálkozva gondolt viszont Jisung-ra, aki nehezen bírta ki, ha fáznia kell. Szinte észre sem vette és már az iskola előtt járt, azonban a barátait sehol sem látta. Ez furcsa volt, hiszen csak nem késnek el mindannyian pont ezen a napon, Haechan azonban nem emlékezett semmilyen tervre, miszerint máshol találkoznának. Vagy csak elfelejtettek neki szólni?

Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonja, ő pedig azonnal fel is vette, mivel "A világ legnagyobb idiótája❤️" hívta.
- Szia Jisung - szólt bele, a barátja pedig szinte meg se várta, hogy végigmondja a köszönést, hanem azonnal beszélni kezdett.
- Gyere a suli mögé. Most - utasította Haechan-t, aki kicsit döbbenten ugyan, de megtette, amit kért. Az iskola épülete mögött csak egy ronda betonozott udvar volt, amit néha tesiórákon használtak, és Ferinek ötlete sem volt, hogy mit akarhat ott Jisung, amikor azonban odaért, Chenle-n kívül mindenkit ott talált, még Mark-ot is, akinek pedig az egyetemen lett volna jelenése ilyenkor.
- Mit csinálunk itt? - kérdezte úgy általánosságban mindenkitől.
- Meglepjük Chenle-t - válaszolt Jisung vigyorogva.
- Hogyan?
- Felírjuk jó nagyban a földre, hogy "Boldog szülinapot!", aztán meg felhívjuk, hogy nézzen ki az ablakon. És nem megyünk be első órára - vázolta fel a tervet Jisung.
- Ez tök jó, de én miért nem tudtam erről?
- Mert most találtam ki - röhögött a fiú, majd kivette Havanana kezéből az egyik aszfaltkrétát és az udvar közepe felé indult. - Na csináljuk, amíg nem dobnak ki minket innen.

Mark-ra bízták a felirat helyének és méretének megtervezését, mivel ő volt a rangidős a csapatban, aztán elkezdtek dolgozni Dzsé krétáival egy-egy jelen. Mindegyiket más színűre rajzolták, hogy minél szebb legyen, és a lehető legnagyobbra, hogy Chenle az osztálytermük ablakából jól el tudja majd olvasni. A szülinapos egyébként többször is hívta őket telefonon, de Junie utasítására egyikük sem vette fel, na nem mintha maguktól nem tudták volna, hogy így kell tenniük. Határozottan izgalmas volt az első órájuk helyett kipingálni az udvar aszfaltját, és Haechan külön élvezte az egész titkos voltát, hogy rajtuk kívül senki sem tudta, hogy hol vannak és mit csinálnak, így az egésznek olyan családias hangulata volt. Legalábbis szerinte.

Az óra végére készen is lettek a felirattal, amivel mindannyian nagyon meg voltak elégedve, ezután pedig végül Jenőre hárult a feladat, hogy hívja fel Chenle-t.
- Szia haver - köszönt bele a telefonba mosolyogva a fiú. - Nézz ki az ablakon.
Az egyik ablakban hamarosan felbukkant a barátjuk feje, majd mellette a barátnőié is, aztán pedig már az egész osztály az ablakoknál tolongott, hogy lássák mi ez az egész. Chenle mosolyogva integetett nekik fentről, miközben mellette valaki a feliratot fotózta, a lenti Álom csapat tagok meg visszaintegettek neki, hatalmas vigyorral az arcukon, illetve Jisung a karjaiból szívet formálva körbefutotta az udvart, mert éppen ilyen kedve volt. Bella ekkor eltűnt az ablakból, pár perc múlva pedig már futott is feléjük boldogan, hogy mindannyiukat megölelgesse.
- Halljátok, gondoltam hogy terveztek valamit, de ez még engem is meglepett! - vonta a karjaiba Haechan-t, majd utána sorban a többieket. - És Mark, te mit keresel itt egyáltalán? - kérdezte, amikor a fiú elé ért.
- Te fontosabb vagy az egyetemnél haver. Nem hagyhattam ki a szülinapodat - mondta, miután elengedte Chenle-t, aki az utolsó barátjához lépett volna egy szoros ölelésre, Jisung azonban elfutott előle.
- Előbb kapj el! - kiáltotta, az ünnepelt pedig boldogan szaladt utána, majd nem is olyan sok idő múlva sikerült levadásznia a maknae-t és elhalmoznia őt a szeretetével. Haechan szája boldog mosolyra húzódott, ahogy rájuk nézett, és abban a pillanatban semmi gond nem létezett körülötte, csak ő volt és a barátai, akiket mindennél jobban szeretett.