17. RÉSZ

14.8K 113 0
                                    

- Mi történt? - rohantam oda hozzá értetlenül.

Átölelem, hogy érezze vele vagyok mindenben, legyen az bármennyire is rossz az a valami.

- Apám írt, mert nem ért el ebben a két napban.

- És....? - egyre jobban furdalt a kíváncsiság.

- Összejött egy tinipicsával és most azt akarja hogy a héten repüljek ki hozzá Londonba.

- Ne bassz fel! - kiáltottam fel a dühtől, s közben a pulton lévő üvegeket is egy lendülettel a földre sepertem.

- Katit is dobta. Nem hiszem el a kurva életbe. Mért pont most, amikor jóra fordult minden? - Rita térdre rogyott, s kezét arcát borítva patakokból hullt a könnye a keserűségtől.

Mellékuporodtam, a úgy öleltem, mint még soha. Mintha ez lenne az utolsó pillanat. Csak hallgattunk és egyikünk se tudta megtörni a csendet. Néztünk mereven a nagy semmibe, miközben Rita szétnyílt köntösén keresztül bőrünk összesimult. Valahol szüntelen kattogott az agyam és a megoldást kerestem. Semmi sem jutott eszembe. Csak Ritára tudtam gondolni. Az elmúlt két napra. Az orgiáinkra és arra, hogy mennyire szeretem. Nem tudom mikor láthatom utoljára, érezhetem a csókját, az érintését, az illatát. A félelem kapott el, hogy elveszítem és kint talál egy csávót aki engem pótol. Megbántam az Adrival töltött éjszakát és csak Rita zakatolt agyvelőm rostjain és a kialakuló kongó űr hagyott üresség.

- Találunk megoldást, meglátod. - hozzábújtam, s vállunk összegért. De ő csak megrezzent, s zokogását nem tudta abba hagyni. Magamhoz szorítottam, s lassan mindketten ott a földön a széttört üvegek között álomba szenderültünk.

A Mostohahúg   <BEFEJEZETT>Where stories live. Discover now