Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

1. fejezet

- Ez lenne az.- Tár ki egy fehér, vaskos ajtót Louis. Belépek a vadidegen szobába. Pardon, a vadidegen szobámba. Szemem körbefuttatom a helyiségben. Leesik az állam. Nem, szó szerint, a levegő beáramlik az ajkaimon.

- Ez a szoba valami mennyei!- Lépkedek lassan körbe. Az egész kék és fehér színben pompázik. Oldalt egy gondosan megvetett ágy egy lenge pokróccal és díszes párnákkal: csíkossal, szőrössel és flitteressel. Felette a falon az óceán hullámai játszadoznak felülnézetből, a hatalmas poszter mellett pedig apró vízről készült művészi fotók láthatóak. Az ágy lábánál egy gigantikus teraszajtó, ami egyenesen az óceánra nyílik. Lágy, meleg fény önti el a szobát, a hullámok susogása, a sirályok éneke és a strand jellegzetes dallama tölti meg halkan a termet. Fehér, stílusosan választott drága bútorok várják, hogy megtöltsék fiókjaikat élettel. Bézs, selymes szőnyeg a lábam alatt, hatalmas tükör velem szemben. Az említett tárgyon mindenféle matricák díszelegnek néhány fotóval keretezve.

- Tudtam, hogy tetszeni fog.- Hallom Lou hangjából, ahogy mosolyog.- Amikor megtudtam, mi történt, gondoskodtam róla, hogy az egyszerű, selejtes bútorokkal teletömött vendégszobából egy csinos lányosat varázsoljak. Alex belesegített.

- Ki az az Alex?- Huppanok rá az ágyamra. Egy kicsit elidőzök a rugózással, tetszik, milyen kényelmes alattam a matrac.

- Az egyik szörfös csaj, imádni fogod.- Támaszkodik nagyfiúsan az ajtókeretnek.

- Gondolom ezzel nem csak én vagyok így...- Huzogatom huncutul a szemöldököm játékos hangszínt megütve. Louis elneveti magát a cukkolásom hatására. Hiába az öt év korkülönbség, mindig is értettem a szivatáshoz, főként,ha Lou szerelmi élete volt a téma.

- Csak mellékesen megjegyzem, hogy ez a nagyon szimpatikus Alex - forgatja szemeit mosolyogva- pár óra múlva itt lesz a többi haverommal. Nem ártana addigra összekapnod magad, hogy ne a rumlidra jöjjenek be.

Nyelvemet gyerekesen kiöltöm felé, de aztán nekiállok a kipakolásnak. Nem hoztam sok cuccot magammal, itt volt az ideje, hogy megválljak a kisgyerekkori emlékeimtől. Most már kész nő vagyok, nem utaztathatom fél Amerikán keresztül a mamától kapott nyúl plüssömet! De ha már a lányos témát rebesgetjük, nem is volt sok holmim amit a korombeli csajok hordanak. Pár Converse, néhány trikó és rövidnadrág, ez minden. Magas sarkú, push up melltartó, smink, drága parfümök és piperék meg sem fordultak a szobámban. Nem arról van szó, hogy fiús lennék, inkább csak nem áll a kezem a nyavalyás tusvonal meghúzására, arról meg nem is beszélve, hogy sosem értettem, hogy bír ki bárki is egy napot tíz centivel a föld fölött.

- Segíthetek valamiben?- Udvariaskodik Louis. Ismerem őt annyira, hogy tudjam, imádkozik, hogy nemet mondjak. Ha megkérném, hogy pakolja be a ruháimat a gardróbba, szanaszét és gyűrötten találnám azokat.

- Nem kell, köszi.- Mosolygom rá hálásan.- Elmehetsz nyugodtan, várd a vendégeket. Én megleszek addig.

- Rendicsek.- Kacsint rám elrugaszkodva az ajtóból. Most hogy elment, végre van egy kis időm magamra. Az utazás idefelé teljesen kifárasztott. Szeretek repülni, meg minden, de egy idő után már megunja az ember, és a folyton síró kisbaba, vagy a  kettővel arrébb ülő büdös bácsira összpontosul minden figyelmünk. Arról nem is beszélve, hogy végig koplaltam, mert hogy én nem vagyok hajlandó tíz dollárért száz gramm mogyorót enni, az is biztos.

Véletlenül a kezem közé került a szépen bekeretezett fotó a barátaimról. Egyből elkapott a honvágy és a szorongás. Vajon meddig fog kitartani a barátságunk? Meddig lesz téma, amiről tudunk mesélni? Meddig fogunk merni mindent elmondani a másiknak? Meddig vesszük a fáradságot, és írunk rá mi először a másikra? Meddig teszik majd félre a büszkeségüket, hogy egyáltalán keressenek? Tess, akivel a legközelebb állunk egymáshoz, és Tom, akinek a búcsúcsókját még mindig érzem a számon... Nem akarom őket elveszteni.