Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

2. fejezet

A forró homok perzseli a meztelen talpam. Sirályok keringenek felettünk ételmaradékot keresve. A sós szél bele-belekap a hajamba. Az ócéán erősen morajlik. Gyerekek és strandolók töltik meg a sekélyebb részeket bolondozva a vízben. Kicsit távolabb egymás hegyén-hátán a szörfösök egyensúlyoznak a két méteres hullámokon. Megcsap a frissen sült hal és sültburgonya illata. Mellettünk nem messze egy sereg fiatal nevetgél. Louisszal az oldalamon szlalomozunk a kiterített pokrócok és törölközők között. A strandpapucs a kezemben lóg, pont mint az unokatesómnak, aki már egy szokást vezet azzal, hogy mezítláb közlekedik a parton. Óvatos vagyok a szilánkokkal kapcsolatban, a nevadai tavak mentén mindig elhagyott szemetet találtam, amiben könnyen meg lehet sebesülni. Viszont Santa Teresa partja tiszta és hulladékmentes. Úgy tűnik, a község ügyel a turisták épségére, ami a lakosoknak is csak bónuszt jelent. Annak ellenére, hogy elég ismeretlen város, hemzsegnek a kirándulók. Főként családok, vagy szerelmes párok, de megfordulnak idős házastársak is csevegve a napozóágyakon. A kutyások csapatokba verődve beszélik meg kedvencük vicces szokásait, míg a szóban forgó állatok nyugodtan, határozottan sétálnak a vízpart mentén. Látni, hogy megszokták ezt a kedves környezetet. Irigylem őket ezért.

- És mennyire volt nehéz hátrahagyni Nevadát?- Kezd beszélgetést Lou.

- Hát erre mit kéne mondanom?- Rántom meg a vállam.- Ott éltem 17 évig. Igazi nevadai lakos voltam, eljártam gördeszkázni a parkba a barátaimmal, minden  pletykáról hallottam, ami a mi lakótelepünkön terjengett, az embereket az utcáról megismertem, az általános iskolás barátaimmal még mai napig összefutottam a boltban... Szerettem ott élni. Ha egész életedben csak egy helyen élsz, nem kell a honvággyal, a hátrahagyott barátokkal és új környezettel megbírkóznod.

- Hm...- Hümmög a gondolataiba merülve.- Értem én mire gondolsz. Amikor elköltöztem a szüleimtől jó messze tőlük, én is kicsit bizonytalan voltam az önálló élet kapcsán. A felnőtté válás egyszerre zúdult a nyakamba. Költözés, munka, vadidegen környezet, semmi ismerős vagy barát. Mindent hátrahagytam, csakhogy ideköltözhessek.

- Na és tetszik itt?

Louis elmosolyodik.

- Naná! Egy álmom vált valóra azzal, hogy itt vertem gyökeret. Nem is tervezek elköltözni innen, a családom is Santa Teresa-i lesz. Megtanítom őket szörfözni, és reggelente közösen jógázunk majd.

- Ez aranyos elképzelés.- Ragad át rám is Louis mosolya. Nekem nem igazán voltak terveim a családalapítás vagy elköltözés kapcsán, mégis, a sors úgy hozta, hogy mindent hátrahagyva több ezer kilométerre kell elköltöznöm az otthonomtól. Úgy terveztem, hogy a gimit Nevadában fejezem be, és valami közeli egyetemre megyek, de soha semmi nem alakulhat ilyen zökkenőmentesen.

- Megérkeztünk.- Mutat egy hawaii stílusú étteremszerűségre.

- Ez lenne az a hely, ahol gyülekeztek?

- Ez bizony. Nagyon hangulatos, és mivel a tulaj fia a barátunk, örömmel fogadnak minket.

A kis épület, amiből árad a jókedv és otthoniasság, alig pár négyzetméter széles. Nincsenek ajtajai, se ablakok, teljesen nyitott. Szalma fedi a tetejét, ami mint egy frufru, úgy lóg a tartócölöpök tetejére. Az egész talaj falécekből áll, egy darabka csempe, vagy szőnyeg nincs a láthatáron. Gumiabroncsok sárga, zöld és piros változatai vannak egymásra erősítve ülőalkalmatosság gyanánt. Az asztalok a kalyibát eltartó oszlopok köré vannak erősítve kör alakban, így egy szem négylábú bútort nem lehet látni. Kiszúrok egy egzotikus helyet, ahol a székek kék faléceket tartó kötelekből állnak két egymással szemben levő hintát alkotva. A pult felett tengerkék szalmaroló van felhajtva, egy fiatal srác és egy másik lány sürög-forog a vevőket kiszolgálva. A falak bambusznádból vannak összetákolmányozva, kék és sárga műanyag halak és poszterek díszítik őket. Néhány szörfdeszka a nádakhoz van erősítve a falu stílusát nem meghazuttolva. Az ingatlan előtt szintén falécekből összebarkácsolt székek vannak, amik megintcsak nem rendelkeznek lábakkal.  Mindenféle színes mintákat és mandalákat festettek a székek háttámálájára tarka színeket használva. A másik oldalon hasonló hangulatú ülőhelyek voltak, csak most égszínkékre és pirosra festve. Egy teljesen egyszerű, amatőr kézzel összebarkácsolt faasztal állt előttük, ami olyan sekélyen volt, hogy a lábukat tehették volna fel rá a vendégek. Egy szalvétás dobozzal meg is oldották a díszletet, de azt már mondanom sem kell, az is kimintázott falécekből lett összerakva.