Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

50. fejezet

- Kinyitom!- kiáltok Louisnak miközben már a kilincset fogom. Kitárom a bejárati ajtót kíváncsian, vajon ki jött meg elsőnek.

- Szia- mosolyog rám szelíden Alex.- Remélem nem baj, hogy ezegyszer eljöttem.

- Hogy baj-e?- Akadok ki.- Már vagy ezer éve nem jártál nálunk, Alex! El sem hiszed hogy örülök, hogy megjöttél!

-Már azt hittem nem vagyok szívesen fogadva a háznál- húzza el kínosan szája sakrát, majd átnyújt egy csomag csipszet a bandának. Hiába, Alex sosem változik.

- Louisnak is szeretnél köszönni, vagy...- hagyom lógni a mondatot.

- Persze, semmi gond. Nem vagyunk rosszban, tisztázva lettek a dolgok. Tiszta lappal indulunk, tehát semmi akadálya a csevegésnek.

- Tényleg, mesélj, hogy telt az a bizonyos tisztáztuk a dolgokat?- Kísérem őt be a nappaliba, ahol Louis a telefonját nyomkodja lezseren.

- Majd beszámolok róla- mormogja orra alatt, majd mintha mit sem tett volna, hangosan és vidáman beköszön Lounak egy sziával. A srác egyből felkapja rá a fejét. Amint észleli ki áll előtte integetve, arcára ráfagy az ösztönös kedves kifejezés. Egyszer rám néz Alex válla felett, egyszer vissza Alexre. Majd mint aki magához tért, megköszörüli torkát és eldörmög egy sziát.

- Csak köszönni jöttem,meg átadni ezt- teszi le a Lou előtti asztalra a nassolnivalót.- Al szobájában leszünk, ha kell valami nyugodtan szólj. A srácok úgyis nemsoká ittlesznek, nem leszel magányos évekig.

- Oké, persze menjetek csak- int.- Úgyis egy csomó dolgom van.

- Persze, neked mindig- mormogja orra alatt, miközben hátat fordít Louisnak és se szó se beszéd megcélozza a szobám nem törődve azzal, követem-e. Valószínűleg elég magabiztos már e téren, elvből tudja, hogy menni fogok utána. Én pedig, mint egy elveszett kis bárányka, követem is a határozott, összeszedett léptekkel haladó juhászt.

- Ez hosszú lesz.- Csukja be mögöttünk Alex az ajtót ügyelve, hogy véletlenül se hallják meg a beszélgetésünket.

- Időnk mint a tenger- huppanok le a matracomra, ami szokásához híven rugózik egy sort.

- Nem is tudom hol kezdjem...- motyog magának Alex.- Igazából szakítottam vele, de ezt már sejthetted. Elmondtam neki, hogy mi a helyzet, hogy babát várok, és hogy inkább folytatnám egyedül, mint egy ilyen gyáva emberrel, mint ő. Ha a kezdeteknél, amikor még minden a lehető legegyszerűbb, amikor még nem hányok és képes vagyok felmenni a lépcsőn, magamra hagyott, mi lesz majd egy gyerekkel? Amikor éjjel az alvás helyett csukódó szemekkel kell fent lenni a babával, mert az nem tud aludni, hogy fogja egy Louis féle megoldani a dolgokat? Igen, tehát pontot tettem a dolgok végére.

- És Lou hogy viselte?- markolászom idegesen ujjaim várva a folytatást.

- Hát...- Húzza el száját gondolkodva.- Nekem úgy tűnt nem akar eret vágni a hír hallatán. Annyi volt az egész, hogy egy ideig nem szeretett volna megmukkani és sokat nyelt, mint aki a könnyeit fogja vissza. Nyilván senki sem fog mosolyogva végighallgatni egy a szakítást indokló monológot, de nem sértette volna az önbecsülésem, ha jobban fáj neki, hogy elhagyom.

- Lehet jobban fájt neki, csak nem akarta kimutatni.

- Lehet- bólint.- De attól függetlenül a dolgok nem változtak, mostantól csak barátok vagyunk és semmi több. Megbeszéltük, hogy minden úgy fog menni, mint a kapcsolatunk előtt, és egyikőnk sem akarja szétszedni a bandát a szakításunk miatt. Tehát így állnak a dolgok.

- Értem...- bólogatok halványan értelmezve az elhangzottakat.- Alex, kérdezhetek még valamit?

- Persze.

- Ugye mondtad még a medencében, hogy te várni fogsz az első sexszel a házasságig. De akkor már terhes voltál, tehát hazudtál. De miért? És Louis miért vágott olyan rémült képet?

- Öhhh...- Jön zavarba Alex.- Ez... Bonyolult. Nem is tudom, Al... Nem, nem akarok róla beszélni.

- Okéé....- gondolkodok el Alex reakcióján. Nem állnak össze a dolgok a fejemben, nem értem mi oka lehetett Alexnak hazudni ilyet.

- Baaaa-bus-kaaaaa- Énekel egy ismerős hang a folyosóról közeledő lépésekkel vegyítve. Alexszel egymásra mosolygunk a helyzet aranyosságán, majd én izgatottan ajkamba harapva felkecmergek az ágyról és kiviharzok a szobámból. Hazz pár lépéssel előttem sétált felém, amikor meglátott. Egyből futni kezdtem és beleugrottam az ölébe, mire Harry ösztönösen, szinte automatikusan körém fonta karjait tartva engem a levegőben. Mindkét lábam a csípője köré fontam, kezemmel a nyakába csimpaszkodva csücsörítettem várva a csókot. Harry halkan felnevetve összefűzte ajkainkat, ám a csók nem tartott soká, mert a folyosó végéről megszólalt egy ál öklendező Niall, aki szemmel láthatóan nincs hozzászokva ilyen helyzetkhez.

- Jaj, be ne falják egymást- forgatja szemét Niall.

- Niall, csaknem lekoptatott egy ribanc a bárban?- Lépked elő Alex a szobámból. Egy pillanatra Harry is és Niall is lefagytak, de Niall egyből rendezte a zavaros arckifejezését és a csípős nyelvével megszólalt.

- Jaj Alex- vinnyog női hangon- csaknem megjött a menzeszed, hogy ilyen piszkancs vagy?

- Jólvan na, te kisgyerek.- Forgatom fejem nevetve Niall gyerekességén.- Majd egyszer neked is megadatik egy olyan barátnő, aki így rádcsimpaszkodik.

- Inkább gyertek le, mert nem tudjuk milyen pizzát szeretnétek.- Forgatja szemét Niall.

- Én egy...

- Már kértem neked pizzát- szakít félbe hirtelen Harry.

- Ójaj...- húzom el a szám.- És milyent rendeltél?

- Ananászosat.- Rágja ajkát idegesen.- emlékeztem, hogy nálunk azt ettél, ezért megkértem, hogy kétharmad Mamma pizzát adjanak csípős szósszal egyharmad ananászossal, mert úgysem eszel két szeletnél többet, plusz annak ellenére, hogy idézem, leég a szám és nincs is különösebbb íze a csípős szósznak, enni fogsz az enyémből is csakúgy kedvtelésből.

- Óh...- bénulok le.- Ez szerintem... Mármint nem tudom honnan raktad ezt így össze a fejedben, de valószínűleg tényleg nem kérek két szeletnél töbet.

- Tudom- bólint.- Megjegyeztem múltkor, hogy mennyit eszel, meg hogy az enyémből is harapdosol csak úgy.

- Te... ennyire figyeltél rám?- Döntöm oldalra fejem összezavarodva.

- Jaaj, be ne fossak!- cincog egérhangon Niall.- Na gyerünk, Nyálas Hármas, mert Alexnek még mindig nincs megrendelve a pizzája.

- Á!- legyint semlegesen Alex- Én majd csipegetek a többi pizzából és megeszem a maradékot.

- Akkor a szokásos felállás- bólint Niall.- Nem is értem miért küldött fel Louis, ha ő is sejtette, hogy ez lesz.

Alexre néztem Louis terve hallatán, de ő simán lekezelt egy amolyan "ne gondolj mindent túl, Ally!" nézéssel. Harry elvolt a maga kis álomvilágában, fogta  a kezem és ennyi neki elég is volt, nem figyetle már az eseményeket, ezért szinte vak lett a körülötte forgó titkos drámára. Niall még csak-csak ellenőrizte a reakciónkat, de őt sem érdekelte különösebben Alex élete.

- Téged is látni még?- Kiált fel Megan, majd megöleli Alexet, aki enyhén odabújik hozzá. Számat rágva várom Megan következő lépését, vajon engem is üdvözöl-e a szokásos lányos gesztussal.

- Hi, Ally.- Néz rám komoran a lány, majd bátortalanul és határozatlanul széttárja karjait sima illedelmességből. Félig hálásan, félig mérgesen, de visszaölelem őt, viszont amint meglátom Naomit, gyorsan odafutok hozzá és szorosan átkarolom. Neki kimondottan örülök. Érzem, valami nem okés a pózzal, Naomi csak fél kézzel ölel vissza. zavarodottan elhúzódok tőle megpillantva a kínosan toporgó Zanyt.

- Hát ti...- makogok összezavarodva, de mikor lepillantok kezükre, hirtelen minden megvilágosodik előttem.

Zayn és Naomi egy pár.