Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

23.fejezet

Harry forró, nehéz teste tapadt az enyémre. Annyira kellett pisilnom, hogy egy rossz mozzanat, és vizes a lepedő. Erre még Harry behajlított térde is a húgyhólyagomon hevert. Oldalra fordulva aludt, bal kezét átvetve rajtam, bal lábát pedig az enyémen pihentette. Nehéz volt Hazz teste az enyémen, de annyira élveztem a közelségét, hogy még egy percig visszatartottam az engem gyötrő ingert. Aztán amikor már attól tartottam, hogy ültömben bepisilok majd, lassan kikecmeregtem Harry mellől. Egyik lábam már a talajt érintette, másikat épp az ágyról húztam le. Annyira tele volt a húgyhólyagom, hogy lábujjhegyre kellett állnom, hogy enyhítsem a fájdalmat.

Hirtelen megéreztem Harry karját az enyémbe kapaszkodva. Hátrafordultam, hogy lássam mit akar. Még mindig csukott szemekkel aludt.

- Maradj.- Mormogta az alapból mély, rekedtes hangján, ami most még dörmögősebb volt a korareggel miatt.

- Harry, kell pisilnem.- pattogok egyik lábamat a másikon átvetve.- Mindjárt bepipilek.

 Harry mérgesen a hátára fordult, jelezve, hogy szabad vagyok, mire én lábujjhegyen bespuriztam a toalettbe, lehúztam  Harry boxerét, - amit tiszta alsónemű gyanánt adott nekem- és kieresztettem a Niagarát. Hatalmas sóhajjal dőltem hátra a vécén ahogy az utolsó csepp sárga nedű is távozott a testemből. Gyorsan kezet mostam, és visszaaraszoltam Harryhez, aki szemlátomást nem akart még felkelni. Engem is vonzott a henyélés és Harry érintésének gondolata, ezért átvetettem magam a fiún, és magamra húztam a takarót. Nyár volt, de mégis nyakig rajtam hevert a paplan. Harry felé fordultam, aki csukott szemekkel feküdt velem szemben. Mosolyognom kellett, olyan helyes volt, ahogy így nyugodtan, békésen pihent mellettem. Szemhélya meg-megrebbent, kezével lágyan kapaszkodott az összegyűrt ágyneműbe.

Karom megindult kócos feje felé, és lágyan simogatni kezdtem barna fürtjeit. Egy elégedett morgást hallatott jelezve, hogy többet akar, ezért közelebb gurultam hozzá, hogy kényelmesebben simogathassam őt. Utáltam a gondolataimat, amik folyton folyvást azt szajkózták, milyen káprázatosan szép ez a férfi. A testem egy részét már a kezdetektől fogva levette a lábáról, de a nagyobbik énem, a racionális és megfontolt, nem került ilyen könnyen a csapdájába. Tisztában vagyok azzal, hogy sokáig tart, hogy megtetsszen valaki, ami Harrynél a hasznomra fog még vállni. Bár tény, hogy nem nehéz beleszeretni, mert ritka az olyan fiú, aki ennyire vonzó. Ezt még a vak is látja.

-Mit szólnál, ha találnánk nekem valami munkát?- Kérdezem, mert egy ideje motoszkált már bennem a nyári brigád gondolata. Végülis nem élhetek mindenféle kereset nélkül Lou nyakán.

-Látom nem akarsz hagyni aludni. - Mormogta lecsukott szemekkel. Igaza volt, ha már egyszer felébredek, onnantól hasznossá kell tennem magam, mert nem bírok a fenekemen ülni. - De egyébként jó ötletnek tartom.

- Lehetne szerinted valahol a parton? - Vetem fel a legideálisabb gondolatot.

Harry a hátára veti magát, beletörődve, hogy nem fogom őt hagyni aludni. Lassan kinyitogatja szemeit, kábán, kómásan, majd válaszol.

- A vízimentőknél van egy szabad hely.

Egyből elmosolyodtam, mert az nem lenne olyan szörnyű munka, sőt mi több, csobbanhatok a tengerben is ha akarok, és csak a magasban kell végigülnöm a napot.

- Az szuper lenne. Be tudsz ajánlani?

- Én egy teljesen más egységnél dolgozom, közöm sincs a vízimentőkhöz. De tapasztaltabb vagyok e téren, úgyhogy persze, elkísérlek és meglátjuk hogy alakulnak a dolgok.
..............................

Harryvel egy hosszas traccsparti után az ágyban eldöntöttük - pontosabban én-, hogy hasznosítjuk a mai napot. Ígyhát egy egyszerű ham&eggs után bepattantuk Harry autójába, és lekocsikáztunk a partra.  Vasárnap lévén, rég látott tumultus fogadott a tengerhez érve, ráadásul az őrült szélnek hála a szörfösök is tucatjával rohangásztak be a vízbe. Minél többet nézem őket a hullámokon egyensúlyozni, annál szimpatikusabbá válik a sport. Meg szeretném tanulni, hogy én is meglovagoljam az óceánt, de amíg Harry csak a parton magyaráz, nem fogok rá egyhamar kedvet kapni.

-Hazz? - kezdek bele. Harry hümmög jelezve, hogy figyel. - Ugye ma már belemegyünk a vízbe?

-Hogy érted? Nem fürödtünk tegnap eleget?- Borzolja össze szemöldökét.

-Úgy értem a szörfdeszkával. Nem mehetünk ma már bele a csekély vízbe?

-Nem is tudom, Ally....

-Naaa, nemár! - kezdek kutyaszemeket mereszteni rá. - Nem vagyok olyan béna, és végig velem leszel. Kérleeek!

Megfogom puha kezét, és közelebb hajolok hozzá. Ugrálni kezdek lebiggyesztve számat

-Kérlek-kérlek-kérlek-kérleeek. - Vinnyogom az arcába.

Harry jól szórakozott mosollyal felém fordítja fejét, és egy enyhe puszit nyom az orromra. Kicsit meglepett aranyos gesztusa, de tovább folytattam a kérlelést.

-Ugy tudod, hogy csak azért nem akarlak még beleengedni a vízbe, mert múltkor is elmebeteg módra belefojtottad magad a vízbe.

-Majdnem belefojttottam magam a vízbe. - Javítom ki komoly arckifejezéssel. - És az sem fog többé előfordulni, ígérem. Én sem akarok meghalni, elhiheted.

- Nem is tudom, Ally. Akkor sem hallgattál rám, és lehet most sem fogsz.

Mérgesen eleresztem kezét. Igen, egyszer felelőtlen voltam, de attól még nem kell hatévesként kezelnie. Megtanultam a leckét: nem megyünk a viharos vízbe ha Harry nem engedi. Úgy csinál, mintha neki lett volna ez az egész nagyobb trauma, holott én voltam az, akit majdnem elnyelt az óceán. Mindenen én mentem keresztül, ő csak pánikba esve keresett. Ennek ellenére úgy kezel, mintha az apám lenne.

-Most mérges vagy? - dünnyögött a kezemért nyúlva. Elrántottam ujjai elől enyémeket, nem kívántam tapintását. Nem arról van szó, hogy mérges lennék rá, inkább csak zavar a bánásmódja.

-Nem. - Fonom össze mellkasom előtt karom.

-Naa, kicsim- szólitgat kedvesen- ne haragudj ezért rám.

Kezével megfogja derekamat, de én ugyanúgy lerázom tapintását.

-Ígérem, nemsoká kimegyünk a vízre. De most még nem bízom benned.

-Nem bízol bennem?! - Fakadok ki. - Azok után, hogy én mennyi első pillanatomat neked adtam? Veled fürödtem, basszus. Láttad a testem! Nekem kéne annak lennem, aki nem bízik benned, mert te csak szexre használsz mindenkit!

-Hát ezt gondolod rólam? - horkan fel mérgesen. - Hogy csak szexre kell minden lány?

- KI NE GONDOLNÁ EZT RÓLAD?!! - Fordulok felé kiakadt tekintettel. - Mindenki tudja, hogy csak egy kanosállat vagy! Ne is tagadd le, Harry! Ha nem tettem volna fel a szüzességem a játékra, akkor bele se mentél volna, basszus! Nálad minden a szex körül forog!

-Ne merd ezt mondani a tegnapi nap után! - kiált rám. - Ha minden a szex körül forogna az életemben, akkor helyben megbasztalak volna abban a nyavajás kádban! De nem, én simogattalak és puszilgattalak, hogy megbízz bennem!

-Emlékeztetnem kell téged, hogy belém nyomtad az ujjad?!- Kiabálok már én is. - Annak meg mi köze volt a kedvességnek, Harold? Így mutatod ki, hogy fontos vagyok neked? Hogy kedvedre molesztálsz?!

- MÉGIS MIT AKARSZ, HOGY KEZELJELEK TÉGED, HA A KEZDETEKTŐL FOGVA EGY KURVA VOLTÁL?! - Ordít rám.

Lehervad a felbőszült arckifejezés a fejemről. Elpang minden haragom, és egy pillanatra ürességet érzek. Aztán egyből szíven üt a megbántás érzése. A torkomat mardossa, és görcsberándítja gyomrom. Harry ijedten a szájához kap, és az ő arca is megváltozik: pánikba esetté, félőssé változik.

Nem akartam hallani amit mond. Biztosra veszem, hogy vissza akarja majd szívni, vagy bocsánat kérésekbe elegyedne.

Gyorsabbra vettem a tempót, és elsiettem mellőle. Most, hogy már a figyelmem nem Harry körül kering, kiszúrom a kíváncsi tekinteteket. A part egy része végignézte a veszekedésünket. Bár idegenek, és valószínűleg soha többé nem fogom látni őket, elfog a szégyen.

Hallom, ahogy Harry utánam kiált, és szalad utánam, de ez nem állít meg. Könnyeimet visszafojtva sietek az elsősegély búdéhoz, hogy egyedül kelljen jelentkeznem vízimentőnek. Most az egyszer nem akartam Harryvel mutatkozni. Nem kívántam az érintését, a szavait, a közelségét. Nem akartam őt látni.