Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

24.fejezet

- Kész is van. - Mosolyogtam rá a fiatal lányra a bódéban. Elvette tőlem a jelentkezési papírt, és hadarva felsorolta a fontos dolgokat, amiket észben kéne tartanom. Bólogatva jegyzeteltem fejemben minden egyes utasítást, kezdve a fizetéssel, az óraszámmal, a kiképzést illető napok mennyiségével és az egyenruhával. Mint új alkalmazott, nekem is saját vízimentőruhám lesz, ami egy piros sortból és egy fehér mezből áll majd. Egy Liam nevű sráccal fogok együtt dolgozni, aki velem nagyjából egyidős, és ő lesz az, aki megtanít minden alapvető csínyra-bínyra.

-Ha gondolod már most összeismerkedhetsz Liammel, ott ül az úszómesteri székében. - Ajánlja fel az elsősegélyt nyújtó lány.

Elfogadom ajánlatát, és megkeresem az ifjú vízimentőt. Harryt sikeresen lehagytam a napernyők közt cikázva, így valószínűleg még most is engem keres.

- Te vagy Liam? - Emelem árnyékolóként kezemet szemem fölé, és felfelé bámulok a telefonozó fiatal srácba. Barna haj, kigyúrt test, tetoválás... Jó kondit adhatott neki ez a meló.

-Igen? - Válaszol bizonytalanul.

-Szia, én Ally vagyok. Holnaptól itt fogok dolgozni.

Most, ahogy már a szemkontaktust tartja velem, jobban szemügyre veszem arcát:kerek orr, pufi ajkak, sűrű szemöldök. Derengeni kezd valahonnan ez a srác, csak arra nem tudok rájönni, honnan.

Egy pillanat alatt egyből beugrik a felismerés: Ő volt az a fiú, aki kimentett a vízből. Ő volt, aki lélegeztetett és aki megmentette az életem. Azon nyomban elfogott a szégyen, amiért az első találkozásunk ilyen kínosra sikeredett. Persze, hogy én voltam az a nagyon ritka eset, akit ki kell menteni a vízből. Persze, hogy én voltam az az idióta, aki viharban a vízbe csobbant. Persze, hogy csak én lehettem az, aki fittyet hányt a parton kalimpáló Liamre, aki próbálta jelezni, hogy életveszélyben vagyok. Minden nap legalább háromszor megbánom, hogy elkövettem életem legfelelőtlenebb tettét. Sosem voltam az a gyerek, aki mellé öt szülő kell, mert anyira nem lehet vele bírni. Én a csendes, fegyelmezett, jólnevelt csoportot erősítettem, ahol a tanárok mind rajongtak értem. Magam sem értem mi ütött belém, amikor minden aggályomat félrevetve, beleugrottam az óceán közepébe egyenesen a méteres hullámok közé.

- Te vagy az a lány, akit pár napja újjá kellett éleszteni?- mászik le a magas székből. Szorosan lehunyom szemem, és egy éleset szippantok a levegőből. Nesze, néhány hete vagyok csak itt, de az egész part ismeri a nevem a kamikazem miatt, vagy ha netán arról lemaradt volna bárki is, akkor ma végignézhette, ahogy Harryvel egymást szidjuk.

- Öm, igen...-Fonom össze karomat hátam mögött, lábammal köröket rajzolok a homokba.- Izé, én sem tudom mi ütött belém, sajnálom az egészet. Kérlek ne gondold hogy ilyen bugyuta vagyok, komolyan nem szoktam eféle ostobaságokat művelni.

- Oké, Ally, aki holnaptól itt fog dolgozni.- Mosolyog rám kedvesen. Látva, hogy nem ítél el, vagy nem tart gáznak, felerősödök, és kedvesen visszamosolygom rá. Liam észrevétlenül végignézi a testem azzal a tipikusan mohó férfistíröléssel.

Lépteket hallok meg mögülem, amik egyenesen felém tartanak. A normális emberek mellettünk haladnak el, és nem jönnek ilyen közel hozzánk, de ez a személy teljes erejéből felénk tart. Meg sem kell fordulnom, egyből tudom ki az.

Harry megáll mellettem. Direkt fel se nézek rá, úgy teszek, mintha itt sem lenne. Egyenesen Liam szemébe bámulok, aki most Harryt méregeti. Próbálja összerakni a képet a fejében, hogy vajon barátok vagyunk-e, egy pár, vagy csak simán idegenek.

- Szia, tee...- Kezd bele Liam gondolkodva.

Szemem sarkából látom, ahogy Harry rólam átnéz Liamre. A tapintatlanságának hála nem csoda, hogy nem vette észre, hogy Liam kérdőn bámul rá. Csakúgy ide áll mint egy fa, és bámul engem. Tipikus Harry.