Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

69. fejezet

- MI?!- kapja rám ijedt tekintetét.- HOGY MIT HALLOTTÁL TE?

- Patrick mondta- rántom meg a vállam.- Épp ezért nem hittem neki annyira, de... nem is tudom. Nem az, hogy kinézném belőled, de... azt sem hittem el először, hogy milyen mocskos játékos vagy, de mégis ez az igazság...

Harry sértetten megforgatja a szemeit. Ilyenkor hallgatom vissza magam, és jövök rá, hogy -bár én csak az igazságot mondtam-, az sértően hangzik. De hát ha egyszer ez a véleményem...

- Ez egy... nagy marhaság. Ne higgy neki.

- És pontosan miért is?- fojtok vissza egy cinikus nevetést.- Mert te azt mondtad? Te, aki annyira az őszinte tetteiről híres?

- Miért, most inkább hinnél annak a seggfejnek?- Kalimpál idegesen.

- Nem, épp ezért jöttem utánad, hogy megtudjam az igazat. De te nem az igazság közléséről vagy híres...

- Jól van, Ally, befejeznéd végre?- Kiált pánikosan.- Igen, nem mondtam el, hogy ittam, de most ezt fogod életem végéig felróni nekem?

- Sajnlálom, de ha egyszer fáj, hogy szart sem tudok rólad, nem úgy mint mindeki más!- akadok ki én is kiabálva.

- És miért is érdekel, hogy ki vagyok, vagy voltam?- Néz rám gúnyosan.- Hisz már nem vagyunk együtt, nincs miért foglalkoznod velem.

Egy pillanatra megakad a szó a torkomon, szemem odaragad a távoli bokorra. Most az egyszer ő rukkolt elő azzal, hogy már nem vagyunk együtt és én viselkedtem úgy, mint aki még mindig  párjaként tekintene a másikra. És ez nem jó. Nem azért jöttem Harry után, hogy folytassuk a vitát ahol abbahagytuk, hanem hogy elnézést kérjek tőle. De láthatólag vesszőt tettünk oda, ahova már egy jó ideje pontot szerettem volna rakni. Nem is értem mit keresek még itt. Hisz elnézést kértem már, nincs itt keresnivalóm. Csak vitázokok a semmin Harryvel.

- Akkor ezekszerint végre eljutott az agyadig?- Sóhajtok halkan, hátha nem hallja meg amit mondtam. Biztos ezt is sértésnek venné.

- Tudod, Ally- kezdi mérgesen az ellenérvét.

- NE!-teszem szája elé kezem.- Ne folytasd. Nincs miért, felesleges. Sehova nem visz minket ez a vita. Azért jöttem, hogy tisztázzam, hogy megbántam a tapintatlanságom és nem azért, hogy veszekedjünk még pár órát. Annyira röhejes, tudod, mert nem vagyunk együtt, és mégis... úgy veszekszünk mint egy házaspár. Az egész kapcsolatunk alatt nem civakodtunk annyit, mint a napokban, holott már közünk sincs egymáshoz.

- Miért ne lenne közünk?- Veszi ő is halkabbra felém fordítva fejét. Én makacsul csak az utat bámulom. Ha belenéznék a szemébe, sokkal nagyobb hatással lenne rám.

- Hisz már nem vagyunk egy pár.

- Oké, hogy nem vagyunk... De az voltunk. És nyilvánvaló, hogy nem tudtuk lezárni a kapcsolatot, ezért a probléma folyton és folyton felugrik. Nem gondolod, hogy valamit nagyon elrontottunk, ha még mindig ugyanúgy viselkedünk? Ha nincs lezárva a téma, és ha még a mai napig minden egyes beszélgetésünk vitába torkollik?

- De hát mit kellene másként csinálnunk, Harry? Elkerülni egymást? Ignorálni a másikat?

- Szerintem csak rossz taktikát használtál.

- Magyarán rosszul döntöttem?- Emelem fel szemöldököm.

- Nem mondom azt,hogy rosszul döntöttél, mert én sem tudom mi lett volna a helyes lépés. De láthatod, hogy már így, hogy eldöntötted, nem akarsz velem lenni, még mindig csak a konfliktus van konfliktus hátán. Nem tudjuk megoldani a dolgokat, ha te annyival lezárod az egészet, hogy azt sem érted mit csinálsz még itt, ha már nem vagyunk együtt. Félbehagyod a problémát és ez egy másikat szül.

- De hát mit kéne tennem, Harry?- csapok idegesen combomra.- Azt mondani, hogy oké baba, értem én, hogy egy közhelyes senkiként kezeltél, de megbocsátok, mert hát nélküled úgysem tudok békében élni, úgyhogy inkább lesüllyedek arra a szintre, hogy visszamegek egy olyan fiúhoz, aki közelt sem szeret úgy, mint én azt gondoltam.

- De hát miből veszed, hogy nem szeretlek annyira, mint ahogy gondoltad?- emeli fel a hangját.

- Látod, Harry, már megint kiabálunk- fújom ki a levegőt, orrnyergem ujjaim közt masszírozva.- Egyszerűen csak nem tudunk ezen túlgördülni. És akkor hogy akarsz ezek után velem lenni, ha láthatóan képtelenek vagyunk megoldani ezt a témát?

- Én nem értelek, Ally- suttogja a földre.- végig én vagyok az, aki küzd azért, hogy együtt lehessünk. Te nem is akarsz velem lenni? Úgy, hogy már megtudtad, hogy hogyan kezeltelek a tudtod nélkül, már minden érzelem odaveszett?

- Dehogyis!- horkanok fel.- Nem, nem erről van szó. Még mindig tetszel Harry, még mindig szeretlek, de abszurd lenne tőlem, ha ezek után is veled ma...

És hirtlen fejen kólint a valóság. A hangok elhalkulnak, a világ egy pillantra megszédül körülöttem. Számon beáramlik a friss levegő, ahogy sokkomban leesett az állam.

Nem. Hizem. El.

Ez nem lehet, nem, nem nem! Végem van, te jóságos úristen!  Ennyi, kész, nekem kampec.

- Ally?- néz rám fejtegetve rémültségem Harry.- Mi... mi történt? Mit látsz?

Hát ezt nem hiszem el! Hogy lehetnek a férfiak ennyire bambák?

Látom, ahogy Harry a tekintetem felé kapja a fejét, mint aki keresi azt  furcsa dolgot, ami ennyire meghökkentett. Nyújtogatja, nyújtogatja a nyakát, de csak nem lát semmi képbe nem illőt! Nem csoda, hisz nincs is, te húgyagyú!

Pánikosan válogatom az ötleteim, hogy mihez kezdjek ezek után. Addig, amíg Harrynek nem esik le a helyzet, tehetek bármit, hogy elsimítsam a történteket. Nagy csalás lenne tőlem, ha eljátszanám, hogy egy macskát láttam a bokorban, amire azt hittem az enyém, vagy ijedten Harryre néznék, és bevallanám, hogy egy űrlények pillantottam meg? Egy szent, a bűntudatom nem hagyna aludni.

- Al, mi van már, mondd! Mi történt, fáj valamid? Még mindig megvan, ugye? Hozzak neked gyógyszert? Ilyenkor egyáltlán gyógyszert vesznek be a lányok? De, de biztos, hogy gyógyszert vesznek be, mert este azt mondtad, nemsoká...

És hirtelen elnémul, mint akiről levették a hangot. Álla lassan leesik, kezével nyitott szája elé kap. Az ő arcára is kiül a sokkolt kifejezés, de ellentétbe az enyémmel, ami fehér, mint aki szellemet látott, az ő arcán lassan megjelent egy tátott szájú mosoly. Nagyokat pislogva mosolygott, ahogy neki is leestek a történtek. Én nyelni sem tudok a tényen, hogy nagyjából most csesztem el az életem.

- Ally, te...- Mondja még mindig sokkoltan és telejsen derűsen mosolyogva.

- Ne, Harry- suttogom magam elé még mindig lebambulva.

- Babuska, ez... ez...- kapkod levegő után vidáman.

- Harry...- hunyom be fájdalmasan a szemem. El sem hiszem mit akarok kimondnai, undorodom a szavaktól..

- Én.... Én... Elvesztettem a játékot.