Kissed by the ocean {H. S.} Befejezett

4.fejezet

- Szedd össze magad, Ally, a srácok mindjárt itt lesznek!- Üvölt a konyhából Louis. Lefogadom, most azt hiszi, a tükör előtt állva próbálgatom az estélyi ruhákat, holott csak az ágyamon fekve olvasom a Pretty Little Liars izgalmas oldalait. Minek csapjak nagy hűhót a csapat érkezése miatt? Tudtommal egy héten legalább négyszer is átjönnek, nem olyan ritka, kivételes alkalom ez a mai.

- Én kész vagyok.- Támasztom ki magam a konyha ajtófélfájában.- Te vagy az, aki még mindig nem éri utol magát.

- Igen, ebben igazad van- Porolja le tenyeréről a sok fűszert.- Ezért nagyon hálás lennék, ha átvennéd egy kicsit a helyem a sütőnél.

Louis ezt úgy mondja, mintha lenne választási lehetőségem, közben meg már a színét sem látni, mert elsietett átöltözni. Lou barátai - mivel számomra még idegenek- tíz perc múlva kopogtatnak az ajtón, ha minden igaz. Őszintén szólva, nem igazán vágyom a társaságukra. Nem igazán vágyom senki társaságára, de Lou miatt és a feltűnés elkerülése miatt eldönöttem, kibírok pár percet velük. Gondolom a szokásosat fogják csinálni: vedelni a feleseket nagyokat nevetve. Nincs gyomrom ehhez a szórakozáshoz, azt sem értem, hogy lehet ezt egyáltalán annak hívni. Nem azt mondom, hogy jókislányként egy kortyot nem ittam életemben, de tökéletesen jól érzem én magam alkohol nélkül is a szervezetemben.

- Szerinted így jól nézek ki?- Sétál be Louis a fején áthúzva egy halványkék pólót.

- Azt hittem, csak a barátaid jönnek át. Nem divattervezők. - Fordítom hátra a fejem, közben kevergetve a spagettit.

- Igen, ez igaz, de...- Vakarja meg felkarját Louis szégyellősen.- Alex is átjön.

- Ááá, a híres Alex, akiért odáig vagy, ugye?

- Nem mondanám, hogy odáig vagyok tőle, de...

- Ne tagadd, Lou, már az elején láttam rajtad, hogy valaki felkeltette az érdeklődésed. - Rázom mutatóujjam, mintha csak leszidnám  mosolyogva. Louis röfihangot kiadva elneveti magát, és bátortalanul a talajt kezdi nézni. Ez az én Loum: idősebb nálam, mégis képes vagyok zavarba hozni a szerelmiéletével. Azért is olyan jó ez a játszma, mert ő nem tud bosszútállni azzal, hogy ő is cikizni kezdi a kiszemeltjeimet, nos, mivel egy sincs. De mindig azt mondom, hogy egyedül is képes vagyok tönkretenni az életemet, nem kell hozzá egy fiú, hogy megtegye.- Egyébként meg alig várom, hogy megismerjem őt. Biztos kedves lány, ha így levett a lábadról.

Mielőtt még Louis válaszolhatna, megszólal a csengő. Mindketten az ajtó felé kapjuk fejünket, majd Lou megindul, hogy fogadja a vendégeket. Egy nagy kő esik le a szívemről, amiért nem enyém lett ez a feladat, még mindig nem érzem magam teljesen feszélytelenül a társaságban. Vegyes hangmagasságú köszönések hallatszódnak az előtérben, tenorok és szopránok üdvözlik nagy boldogan az unokatesómat. Vicces, hogy minden nap együtt lógnak, mégis úgy viselkednek a másikkal, mintha ezer éve nem találkoztak volna. A vak is látja, hogy egy tökéletesen összeszokott, rendes kis baráti csoport ez. Már régóta részesei egymás életének, így pontosan mindent tudnak a másik nem olyan mesébeillő, árnyékos magánéletéről. Igazi jóbarátok, pont mint mi és Tess.

Basszus Tess. Vajon válaszolt már azóta?

Gyorsan előkapom a telefoonom a zsebemből. Hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat, amikor látom, hogy egy olvasatlan üzenetem jött a legjobb barátnőmtől. Félek, hogy a beszélgetéseink egyre ritkábbak és ritkábbak lesznek, míg végül azt sem fogjuk tudni a másikról, él-e még egyáltalán. Egy részem tudja, hogy erre a sorsa fogunk jutni, bármennyire kapaszkodok belé, de a másik felem, a jóval nagyobbik, attól tart, hogy az utolsó igazi támaszt, a gyerekkoromból magammal hozott jóbarátot elvesztem, úgy mint mindneki mást is. Mint anyát, és apát.