Örökké az enyém /befejezett/

7. Camryn

Itt ültem a kanapén. Egy fiúval, akit még csak pár napja ismertem. Akiről annyit tudtam, hogy a neve Asher. Basszus, még a vezetéknevét sem tudom. És most olyan közel van hozzám, hogy karjaink majdnem összeérnek. Nem tudom, mit tegyek. Közelebb menjek hozzá? Elhúzódjak? Inkább minnél távolabb kéne lennem tőle. Mivan, ha csak kihasznál? Ha csak játszik velem?

Hirtelen felállt, megfogta a kezem és elkezdett felfelé rángatni a lépcsőn. Mielőtt becsukta volna a szobája ajtaját, még kikiáltott rajta.

-Ethan! - halkan hallottam egy "Ha?"-t. - A szobámban leszünk. - azza becsukta az ajtót.

Megfordult, hogy rám nézzen, és minntha csak most vette volna észre, hogy fogja a kezem, elengedte. Hirtelen teljesen tisztában lettem, hogy a szobájában voltam. Ami ijesztő. Nagyon közel állt hozzám, mentolos illatú leheletét az arcomon éreztem. Ez még ijesztőbb. És, ami kétség kívül a legjobban megrémisztett, hogy akartam. Vele akartam lenni. Legszívesebben teljesen hozzápréseltem volna magam, megízleltem volna ajkának édes zamatát, végigsimítottam volna egész testének minden porcikáján. Szerettem... NA ÁLLJUNK CSAK MEG EGY PILLANATRA! TESSÉK? Nem szerethetem. Hiszen csak most ismertem meg. Ráadásul ezalatt annyit értek, hogy egyszer vele aludtam, csókolóztunk néhányszor és tudom a keresztnevét. Ez nem szerelem. Nem lehet. Vagy mégis? Létezik első látásra szerelem?

-Biztos le akarsz zuhanyozni. - szólalt meg, ezzel megtörve a köztünk egy örökké valóságig elnyúló csöndet. Nem tudtam mit mondani, így csak bólintottam. Aprót biccentett, majd odament a szekrényéhez, elővett egy pólót és egy melegítőt, maj odajött hozzám. A kezembe adta a ruhákat, majd csak ott állt, és nézett. Feszengeni kezdtem, majd inkább megfordultam és besiettem a fürdőbe. Bezártam az ajtót, majd belenéztem a tükörbe.

Valami megváltozott. De nem a külsőmön. Belenéztem a szemembe, és olyan dolgot láttam, amit már nagyon régóta nem. Reményt. Egy szó, mégis olyan sokat jelent. Talán lehet máshogy. Talán lehet jó életem. Ezzel a fiúval. Talán...

Levetkőztem, beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Megszagoltam a tusfürdőt. illata van. Pont, mint Ashernek. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem. A póló lelógott egészen a combom közepéig, a melegítőt jól meg kellett húznom, nehogy fogja magát és leesssen. Kiléptem a szobába, de nem találtam senkit. Úgy voltam vele, biztosan kiment vagy ilyesmi. Ezért leültem az ágyra és vártam. 

10 perc telhetett el, mikor kivágódott az ajtó, és Asher viharzott be. Az arca teljesen feldagadt, orra vérzett. Mint aki verekedett. Bement a fürdőbe, becsapta az ajtót. Összerezzentem a hirtelen hangra, és csak döbbenten bámultam magam elé. Mi történt az előbb? Észbe kaptam, felálltam és bekopogtam az ajtón.

-Asher? - kérdeztem. - Bemehetek? - mikor nem felelt, benyitottam. A mosdókagylónak támaszkodott, fejét lehajtotta és hallgattam, ahogy lihegve kapkodja a levegőt. Odamentem hozzá, megérintettem a vállát, és mintha csak most eszmélt volna fel, felkapta a fejét éskérdőn nézett rám. Sebes arcának látványától megszakadt a szívem. - Hadd tisztítsam meg a sebed. - mondtam halkan. Habozott, majd bólintott és leült a vécére. Kivettem az egyik szekrényben lévő elsősegély dobozt, majd elkezdtem fülpiszkálóval megtisztítani a halántékán lévő vágást. - Mi történt? - kérdeztem.

-Nem érdekes. - legyintett, majd felszisszent, mikot hozzáérintettem a sebhez a vattát.

-Ez igenis érdekes. - mondtam felháborodva. - Beküldesz zuhanyozni, aztán itt hagysz, 10 percen keresztül várlak, erre megjelensz szétvert képpel. Igenis számít, hogy mi történt. - fejeztem be. Nagyot sóhajtott gondterhelten, majd a szemembe nézett.

-Van egy bandám.