Vörös rózsa (II. fejezet)

Első rész.

~3 évvel később~
•Míra szemszögéből nézve•

~Szívem, hová mész ilyen korán? - szólal fel egy mély rekedtes férfi hang, aki épp a közös ágyunkban fentreng és nem képes ki kelni, személyesen Mark Edward, aki a barátom két éve.

Ügyvéd és épp egyik ügyfelét védte velem szemben, de hát nyilván elvesztette, de amúgy sikeres ügyvéd, és elég jó anyagi háttérrel rendelkezünk, amit sokan nem mondhatnak el.

Kapkodásokban magamra kapom az ingemet és az egyik alig használt nadrágom, fel húzom a redőnyt, amin a napsugarai sütnek be, a kis álom szuszék kinyitotta szemeit és fel szisszentett, de nem zavartattam magam, a tükör elé álltam és kezdtem bele a  szőke hajam ki fésülését.

Ekkor egy kéz fonódik a derekamra természetesen Mark-é. Minden reggel akármennyire is fáradt, egy puszit nyom  a nyakamba és hisztizik, mint egy kisfiú akinek nem jutott a legfinomabb cukorból.

~ Nem maradsz még egy kicsikét, kis csibe? - nyögi lehangolóan a nyakamba, és rá néz a tükörben lévő arcomra.

~ Tudod jól, hogy hív a kötelesség. Későn jövök haza, az ebéd...

~ A hűtőben, tudom,tudom. - jelenti ki és be esik az ágyba, össze fogom a hajam, minimális sminket teszek az arcomra és oda megyek a nagy gyerekhez, hogy fejen pusziljam, ekkor elkap és maga alá gyűr.

~Még meg gondolhatod magadat, és tovább maradhatnál itt, és esetleg lehetne szó a gyerekről. - suttogja ajkaimra és egy árnyalatnyi csókot hint az említett részre.

~ Ne most, Mark. A munkám miatt, nem szeretnék még a gyerek vállaláson gondolkodni. - mondom neki nyugodt hang színnel, erre idegesen le mászik rólam és bele túr hajába, tudom, hogy nagyon szeretne egy gyerköcöt de nem vagyok még rá készen meg kell értenie.

~ Míra, lassan harminc leszel, nem gondolod, hogy ideje lenne már egy gyereknek? Nem akarlak sürgetni, de nem szeretném ha túl késő lenne. - igaza van, amikor válaszolni szerettem volna meg szólalt a telefonom a főnök nevével, rá néztem Markra aki el suttogta, hogy "vedd fel" és lement a nappaliban.

Ez sajnos nálunk egy normális reggel, mindennap ugyanolyan. El köszöntem tőle, és elindultam a munkába, Scarlett várt aki a boncolási eredményeket rakta le az asztalra, nem is mondtam, ő lett az új bonc mesternőnk, és nagyon büszke vagyok rá.

Csak, hogy kicsit Scarlettről is legyen szó, négy gyerekük született, a legnagyobb már nagy csoportos az óvodában, és szeretnének egy ötödik gyermeket is, nem tudom hogy bírják de az Argenes ügy óta, egyszer sem veszekedtek és teljes harmóniában élnek.

Ilyenkor el gondolkodom, milyen lenne az életem ha a nyomozóval...

~ Hé Míra itt vagy? - zökkent ki a gondolat menetemből Scarlett, bólintok és neki lát a következő ügy beszámolásáról.

~ Holnap az ügy helyszínén találkozunk, Míra. - fejezi be a monológját, egy elég nehéz gyilkossági ügyet kaptunk így már sokkal érdekesebb az egész, alig várom a másnapot.

• Mr. Parker szemszögéből nézve•

~Mikorra várható az esküvő? - kérdezi tőlünk Ellie anyukája, amióta megszületett Ruby azóta ezt kérdezik, már teljesen az agyamra mennek.