Vörös rózsa (II. fejezet)

Ötödik rész.

•Míra szemszögéből nézve•

~Mit csináltatok? Gondolom nem sakkoztatok. - forgatja meg a szemeit miközben idegesen nyomja a gázt, pedál konkrétan be süppedt a földbe.

Féltem, féltem, hogy mit fog tenni, de semmi joga így bánni azzal, akit szeret, erőt véve magamon, könnyeimet vissza fojtva, ajkaim elhagyták egymást és erőteljes hangom szűrődött ki.

~Tudod, semmit nem csináltunk az ég világon, viszont ha nem innál mindig gyengeségedben és nem akarnád rám erőszakolni a gyerek vállalást, akkor talán nem tartanánk itt. - fejezem ki magamat minél érthetőbben, reakciója révén feleslegesen, fel nevet, és le parkol a házunk elé, miután be csuktam az ajtót, nekem támadtak ajkai és fel szántották az én ajkaimat.

Nyomozó csókja sokkal érzelem dúsabb volt, nem volt felhőtlen kapcsolatunk sohasem, de mindig ott voltunk a másiknak, véletlen találkozás árán örök emlékét hordozunk. De ez a múlt. Családja van, és épp a barátom próbál levenni szó szerint a lábamról, én meg csak Rá tudok gondolni.

Mire fel eszméltem már a bugyimban matatot, de elég kellemetlenül éreztem magam, egyáltalán nem vágytam érintéseire, de nekem nyomta dudorodását mutatva, neki bizony szüksége, de nem lehet ennyire önző.

El toltam nagy feszültséggel teli testét, és tördeltem ujjaim.

~Ugye most csak viccelsz? Hányszor akarsz velem ilyen elutasító lenni? Ebből már elég, Míra! - neki lökött az ajtónak, a kötés ami a kezemen pihent felszakadt, és a vér folyt mindenhova, Mark nem törődött vele, és a nyakam rá az hintett erőteljes csókokat.

~ Nincs idő most másra. - csap az ajtóra, és felemeli lábaim, amik a dereka köré fonódtak, sós könnyeim eleredtek, és elzárták könny csatornámat. Hogy lehetek ennyire gyenge? Mi történt azzal a Mírával, aki semmitől sem fél, vagy csak a nyomozó mellett nem félek semmitől?

Hatalmas szervét nyársként használva,mozgatni kezdte, iszonyú fájdalom hasított végig bennem, vártam a percet, hogy el élvezzen és vége legyen az egésznek, egy hang nem jött ki a torkomon, ez feltűnt Marknak aki, megsimogatta az arcom.

~Ha engedelmeskedtél volna, most nem így kéne magamévá tenni. - ezután ki húzódik belőlem, és a kanapé részlegre élvezz, fehér váladékat nézegeti, ezután felém fordul, egy utolsó csókot akar adni de elfordítom fejem, amire erősen rá fog és megadja a hiányzó csókot.

~Akarsz még egy menetet? - meg rázom nemlegesen a fejem, már amennyire lehetett ő pedig bólintva felment az emeletre, térdre rogytam, és feltűnt hogy az a szekrény rész ami eddig zárva volt mindig most nyitva, össze szedtem minden bátorságomat, és kijjebb nyitottam, hogy lássam mi rejtőzik benne.

A dobozban 4 fegyver, lövedékekkel, útlevelek, hamis személyik, és három akta. Hallom, ahogy elmegy fürdeni és megengedi a csapot, gyorsan kinyitom az aktákat, az egyik akta minden ami rólam szól, a második akta Hardin életéről szól nem is tudtam hogy 12 évesen vesztette el a szüzességét, na de a harmadik akta viszont Mr. Johnsonról szólt.

Mit keres újra itt? Meghalt a szemem láttára, Argent letartóztatták, igazán nem értem mi folyik itt. Mindenesetre sokat elárulnak ezek a mappák, egyből le is fotóztam a pisztolytól kezdve az aktákig mindent, holnap be viszem és megmutatom Scarlettnek.

És kivételesen minta feleség leszek, muszáj lesz valahogy jobban a bizalmába férkőznöm még úgyis hogy most erőszakolt meg. Nem szabad bízni senkiben, és ez is jól mutatja. Vissza tettem mindent a helyére és eredeti állapotában hagytam a szekrényt, elindultam felfelé, és a fürdőbe vettem az irányt.

Megláttam Mark csupasz testét ahogy megfordul és szemét az idomaimon pihenteti, miközben tagjára fog.

~ Csatlakozhatok? - teszem fel a kérdést amire meghúzza tagját és bólint, bármennyire is undorom ettől a helyzettől, meg kell tennem, hogy úgy viselkedek vele, mintha a rózsaszín köd el vakítana.

~Scarlett beszélnünk kell. - másnap első dolgom volt kimondani ezt a mondatot, amikor el meséltem az egész történetet vegyes érzelmekkel fogadta, hol a nyomozót imádta, hol Markot ásta el a lelki szemeivel, és hol sajnálta ami történt. Viszont, amikor meglátta a képeket és a bizonyos személy nevét, akkor eldobta a telefonom ami szerencsére nem törött be, és riadtan rám nézett.

~ Mindenképp meg kell tudnunk mi történik. - egyből neki látott Mark múltjának rá keresésére, és hogy milyen kapocs lehetett Mr. Johnson és Mark között. De egyelőre zsák utca.

Kis idő elteltével kaptuk egy hívást a határon lévő rendőröktől, hogy megtalálták a két szülőt de menekülő fogták, egyből felkeltünk a helyünkről és erősítéssel neki indultunk, az autós üldözésnek.

Útközben csatlakozott a nyomozó is hozzánk, de elég rideg és zord tekintette volt, másokra nézett, és még köszönni sem köszönt felém.

Nagy küszkődések árán de elfogtuk a szülőket, felvettük a vallomásokat és rá indultunk a másik ügyünkre, de előtte beszélni szerettem volna a nyomozóval a tegnap történtekről, így amikor megláttam fel bukkani hatalmas testét elindultam felé.

~Mr. Parker, tudna rám szánni egy kis időt? - futok felé amikor megfordul felméri ruhámat, belekortyol italába, és felszólal.

~ Új üggyel kapcsolatban? - ismételten bele kortyol gőzölgő italába.

~A Tegnap estéről... - bele vág a szavamba és össze ráncolja homlokát.

~ Nem történt semmi érdekes, és én csak az üggyel kapcsolatban szeretnék hallani, magánügy problémákat hagyja kint a küszöbön. - veszi át az aktámat és elindul az irodája felé, most csak álmodom vagy tényleg ennyire nem érdekli mi van velem? Ennyit csalódni egy emberi lényben rég csalódtam.

Köszönöm szépen, Hardin, hogy ennyit érek neked. Csak meg akartál fektetni gondolom azon az éjszakán, de nem jött össze ezért el dobsz, bár ez igazán rád vall.  Férfiak, mind egyformák, inkább halok meg egyedül,mint velük.

~Míra van egy perced? - szól gondolataim közbe Scarlett és behúz a bonc terembe.

~Szóval az egyetlen kapocs köztük, hogy Mark minden cikket elolvasott róla, illetve minden portálon rá keresett a nevére. - suttogta a szavakat, miért kereshetett rá folyton?

~ Elég furcsa, nem gondolod? - zökkent ki Scarlett, kavargó gondolataimból, ez túl kevés ahhoz, hogy bármit is megállapítsunk.

~ Nem furcsa, inkább durva, mintha valami megszállott rajongója lenne, nem?

~ Ehhez hozzá fűzve, ugyanazokban a városokban, sőt országokban is jártak, de más időpontokban. - folytatja Scarlett, de ez még mindig kevés, azt ki kell deríteni, hogy mi áll mind ezek mögött, és ezután elkezdtünk normális hangnemben beszélni az új hulláról aki egy idősebb korát élte néniről, aki szörnyet halt egy zuhanásban.

Késő este felé járt, amikor haza tántorogtam, Mark az ajtóban állt egy nagy csokor rózsával amint ods értem egy cuppanos puszival köszöntött.

~ Mire ez a nagy felhajtás? - nézek fel rá, amikor felkap és be visz az ajtón, ahol jó illat csapja meg az orrom, biztosan rendelt főzni képtelen, nem mondanám az erősségének, még a rántottát is félteni kell tőle.

~ Gondoltam, bocsánatot kérek a tegnapi kirohanásomért, szívem.  Meg tudsz nekem bocsátani? - térdel le elém, pff, persze hogy nem. Legszívesebben fejbe ütném és elköltöznék jó távol tőled.

~ Hát persze. - válaszolom mosolygós  tekintettel, bár belül már elterveztem a halálát is. De a színjáték az színjáték, itt muszáj most megcsillogtatni a tudást, amit össze kukáztam a török filmekből, egész hatásosan hat valljuk be.

Miután lefeküdtünk aludni, én csak forgolodtam,és próbáltam nem a nyomozóra gondolni, bár biztosan épp a kis Elliekét pakolja azért remélem a karma vissza adja neki mindazt amit én kaptam tőle.

Mostantól végképp elfelejthet, nem fog érdekelni sem ő, sem a szaros kis élete.