Vörös rózsa (II. fejezet)

Tizedik rész.

•Míra szemszögéből nézve•

Egész este, csak az járt az eszembe amit, Alex mondott, mégis, honnan tudna rólam bármit is? Jó oké, lehet, hogy maffia, és tud mindenkiről mindent, de azt az egy dolgot nem tudhatja, senkinek sem mondtam és senki sem látta.

Hamar elhesegettem ezt a gondolatot ami végig cikázott a fejemben, és jött a másik véglet, a nyomozó. Bármennyire is "harag" honol kapcsolatunkban, képes lenne, feláldozni mindent miattam, én pedig tétlenül ülhetek itt, viszont Alex szavára sem adhatok, hisz nem hinném, hogy bárkinek is jót akarna főleg nem úgy, hogy veszélybe keveri a húgát.

Lassan hajnali kettőt üt az óra, és az én agyam teli van gondolatokkal, és hogy most mi lenne a legjobb teendő? Fogalmam sincs, talán ha reggel elmennék a találkozóra, egyből megölne Argen és a bátyja többet nem segédkezne nekem, ehelyett a nyomozót keveri bajba.

Bárcsak ne kötődnék senkihez sem, ez a munka csak akkor a legjobb, ha nincs senkid, nincs mivel zsarolni. Le indultam a lépcsőn, síri csend és hullaszag ahogy szokták mondani, nem akartam hogy feny szűrődjön ki, ezért nem kapcsoltam villanyt, így viszont a lépcsőn levezető út, kicsit nehézkesebbnek bizonyult. Az utolsó négy lépcsőfokon legurultam, ami ha nem csapott volna elég zajt, még a leérkezésem is rá tett eggyel.

A kanapén ülő Alex felkapcsolta a villanyt és elmosolyodva néz rám.

~ Nehezedre esik le jönni egy lépcsőn? Kicseréljem? - gúnyos mosolyt vett fel az ajka, felém nyújtja erős kezeit.

~Lámpával ment volna, de azt hittem alszol, ezért nem akartam fel kapcsolni, bár jobban belegondolva az ördög sosem alszik. - szólalok fel, kisebb erejés hangnemben, és feltápászkodok magamtól.

Megnyalja alsó ajkait és végig nézi szerencsétlenkedésemet, ugyanis a feltápászkodás nem ment zökkenőmentesen, de sikerült.

Se szó se beszéd elindultam a konyhában, ahol tejet melegítettem, megéreztem erős alakját ahogy mögém simul, és beszívja az általam kiválasztott parfüm illatanyagait.

~ Már tudom, mit esz benned a nyomozó. - nézi tovább ahogy várom idegesen a tej végeztét, és elmosolyodik, de nem gúnyosan, nem is fölényesen szimplán elmosolyodott.

~ Teljesen megőrjíted a férfiakat, Míra.- erre egyszerűen nem tudtam nem felfigyelni, de mivel a mosolya átment kissé perverz mosolyba ezért folytattam az akkor jó ötletnek tűnt játékot.

~ Mondja, magát is? - veszi fel a szem kontaktust, amit én kezdeményeztem, beleharap alsó ajkaiba, ahol némi vért véltem felfedezni, túl erősen haraphatott rá.

~ Tán ideges, hogy lehet van szíve ott jó mélyen? - kérdezem fölényes hangvételel amikor, közelebb lép.

~ Szívem, nekem olyan mélyen van, és csak ott van. - mutat rá, kitüremkedő szervére, ezt egy szemforgatással díjaztam, ő pedig egy hatalmas mosollyal.

~ De ha szeretnéd megtapasztalni...

~ Meghagyom másnak, akinek szüksége van rá. - vágok közbe a mondani valójába, nem éppen volt a legjobb ötlet, maffia tagokról azt kell tudni legfőképpen, mindent szeretnek kontrollálni, és ha valami hiba kerül a gépezetbe idegesek lesznek. Pont ez történt,amint, mivel irányítás mániás, nem szereti ha közbe vágnak.

Megragadta karomat és erőteljesen megszorította, de én nem félek tőle.

~ Mit mondtam erről neked? - sziszegi fogai között a szavakat.

~ Hmm.. Mit is? Hmm. - intenzív gondolkodást mutattam, amire még idegesebb lett, megfeszültek izmai és közelebb hajolt.

Bele nézett mélyen a szemembe, én pedig ijedtséget nem tanúsítva,farkasszemet álltam.

~ Többet ne forduljon elő. - engedi el kezeimet, és indul ki amikor suttogva ugyan de felszólalok.

~ Pedig elő fog. - nem fordult meg, de megállt az ajtóban, és egy kis ideig ott maradt, én figyeltem minden kis rezzenését, bármennyire is, igazán csábító fickó, nem csodálom, hogy bomlanak érte a nők, karizmatikus, legjobban áll rajta az öltöny, és ez a passzívitás is vonzó benne. Te Szent ég, miket beszélek? Amíg ezen elméláztam, ő neki már hamva sem volt, kivettem az elkészült meleg tejet, és felszaladtam a szobába, letettem a tejet az asztalomra, és egy erős kéz fogott meg hátulról.

~ Mit művelsz? - kérdezem meglepődve, amikor megéreztem Alex erős férfias illatát, bele szívott a nyakamba, ami következtében egy kisebb nyom maradt ott, büszkén elmosolyodva pasztázta azt, és lehelt egy csókot rá, közben mindvégig ölelte a derekamat. Jó érzés futott át a nyakamon, teljesen megbabonázott érintésével.

De nem hagyhatom, hogy megőrjítsen, nyomozó képe villant fel, ezért ahogy tudtam ellenálltam, annak hogy meg ismételődjön még akkoris ha minden porcikám kívánta őt.

Elmosolyodva figyelte, ahogyan próbálok kimászni erős kezei közül, persze sikertelenül, ekkor maga felé fordított de ugyanúgy egymásnak simulva.

~ Bármit megtehetnék önnel, nyomozó nő. - szemei vágyat sugároztak, bágyadtan lökte ki a szavakat elém.

~ Eresszen el, hatalom mániás paraszt. - és ekkor lágyékán rúgtam, amire elengedett, de vissza is húzott magához.

Egy utolsó nézést villantott szemeimbe, és kisétált az ajtón. Olyan érzéseket szabadított fel bennem, amit még a nyomozó sem, ez nagyon betegül hangzik ezért inkább, el is felejtem ezt az érzést, és a gondolatot is, most a nyomozó megmentése, Argen kivégzése a cél.

Másnap reggel felkeltem, és elindultam le a lépcsőn, immáron láttam is a fokokat, és hamar leértem, egyszerűen görcsbe rándult a hasam, ha csak rá gondolok hogy Argen és a nyomozó, ennek ellenére, neki álltam reggelit csinálni, kómásan le vánszorgot, de öltönyben Alex, nyakkendője nem volt megkötve, és az ujjai sem voltak be gombolva.

~ Nem lett volna szükséges reggelit készítened, hívtam volna valakit. - mondta a szokásos jeges hangnemében én pedig szóra sem méltattam, megállt a tükör előtt és próbálta megkötni nyakkendőjét de nem igazán sikerült neki, oda léptem hozzá, lábujj hegyre támaszkodtam, és elkezdtem be kötni, szemeivel végig kísérte az egész momentumot, és a belenyalt ajkaiba.

~ Ha nem jönne össze a nyomozói munka, szívesen alkalmaználak. - ekkor meg fogtam a kezét és begomboltam rajta  lévő gombokat, megszólalását figyelmen kívül hagytam. Amikor végeztem vissza vonultam a konyha főző részlegébe, ekkor megcsörrent Alex telefonja.

Kiment a szobából, de engem furdalt a kíváncsiság ki hívhatta, ezért felmentem a szobájához ahol, beszélgetett.

~ Hugi,hát nem is üdvözölsz? - szólal fel Alex, de hamar elkomorodik, és csak hallgatja amit Argen mondd neki.

~Nem gondolod, hogy túlságosan megörültél? Már bennem se bízol? Mondtam, hogy itt tartom ameddig kell, úgyse ellenszegül. - forgatta meg szemeit a férfi, nekem ennyi elég is volt, felvettem a ruhát amit tegnap találtam és elindultam ki az ajtón, őrönek megmondtam, hogy Alex kiengedett a boltba, és felszálltam a legelső buszra ami jött.

A városba indultam, hogy megmentsem a nyomozót, de se ő se Argen nem volt a megbeszélt helyen, gondoltam leülők és várok, közben felvettem egy újságot és egy napszemüveget.

Lassan két óra ülés után, őszintén meguntam, senki sehol, még csak a nyoma sincs egyiknek sem, úgy döntöttem arrébb sétálok, és át gondolom mihez kezdjek, ekkor neki mentem egy férfinek, akitől bocsánatot is kértem, viszont a férfi megfordult, és szembe jött velem az a nyakkendő amit reggel én kötöttem meg.

~Ó, a francba. - elkezdek futni a másik irányba, Alex pedig utánam, de közben felhívta az őreit telefonon, és a szemem sarkából fel is tűntek.

Argen pedig előttem állt meg, és arra késztette a testem, hogy megálljak előtte.

~ Nyomozó nő, milyen régóta várok erre a pillanatra. - mosolyodik el, mögötte a nyomozó is felbukkant.

~ Ez egyre jobb lesz. - sóhajtok fel.