Vörös rózsa (II. fejezet)

Tizenkettedik rész.

•Míra szemszögéből nézve•
+18 jeleneteket tartalmaz
Másnap reggel Scarlettre és a kisgyerekre keltem, ahogyan berontanak az ajtómon, valahogy nem tudtam aludni az ágyamba ezért a kanapé részlegén nyúltam el, amikor sikerült végre egy kicsit is aludnom, akkor kell nekik megjelenni persze, mikor máskor?

~ Megjöttünk! - ordít fel Scarlett aztán beljebb jön a kisfiúval a kezében.

~ Tudom, jobban nem is vonhattad volna magadra a figyelmet. - ülök fel a kanapén és a szemeimet dörzsölöm, a kisfiú a nyakamba ugrott és meg ölelt.

~ Mondja az aki után két pasas fut. - dobja le magát mellém, a megszólalásra felé fordítottam az arcom.

~ Scarlett, nekem nem kell egyik sem, csak a baj van velük, és most sem tudom ki iránt mit érzek vagy hogy higyjek újból Hardinnak. - vonom meg a vállam, Scarlett aggódóan felém pillant, és megfogja a vállam.

~ Csak hallgass a szívedre, de örökké nem lehetsz egyedül, gondolj arra, hogy már 30 éves vagy, Míra.-fújja ki a bent tartott levegőjét, nehezen mondta ki, hiszen tudja, hogy utálom ha a korommal pedáloznak, de tényleg igaza van, lassan gondolnom kéne a gyerek vállalásra és úgy unblock a jövendőbeli családra.

~Hallottam van új munka? - kelek fel, és elindulok a gyerköccel a konyha felé, Scarlett követ, és leül a konyhában az egyik székre.

~ Hardin megoldotta idő közben ügyet, éjjel nappal ezen dolgozott, hogy le tudja a terhet, sajnos ami azt illeti a gyereket árvaházba kell tennünk, egyik szülője sem képes az eltartására sem a nagyszülők. - kortyol bele az imént általam elkészítet kávéjába én pedig sokkoltan állok, én nem hagyom, hogy ez a kisfiú árvaházba kerüljön, mármint ott nem kapja meg azt a szeretetet, törődést amit más a szüleitől, nem lehet rossz gyerekkora.

~Nincs más választás? - ahogy kimondom Scarlett elmosolyodik.

~ Kettő van. Az egyik, hogy Te örökbe fogadod, a másik pedig, hogy minél előbb úgy két héten belül találsz neki szülőket. - mondja el kihangsúlyozva az első részt, nem vagyok rá képes hogy elég szeretetet és törődést adjak neki, hisz állandóan dolgozok és Argen bármikor elvághatja az élet vonalam milyen költői vagyok ma, szóval nem tehetem ki ekkora veszélynek Markot, ő még kicsi, élveznie kell a kis gyerekkorát.

~ Találok neki szülőket. - ezzel belekortyoltam én is a kávéba, Scarlett rosszallóan rám néz, tudom miért teszi, de meg kell értenie, hogy nagy veszélynek lenne kitéve ha velem maradna.

~ Tehát akkor az új ügy, igazából annyit tudunk, hogy hét embert találtak egy parkban. Valószínűleg egy sorozat gyilkost keresünk, viszont semmi kötődés nincs az áldozatokban tehát egyre nehezebb megtalálni az illetőt, főnök szeretné ha minél hamarabb lenne gyanúsított, 8-ra legyél bent, Míra, és a porontynak addig kerestem bébiszittert, nemsokára itt lesz. Köszönöm a kávét, bent találkozunk. - állt fel helyéről és megsimogatta Mark arcát aki mint mindig nevetve fogadta.

~Tehát maga Smith Míra, igaz? -jön be egy idősebb hölgy az ajtón.

~ Igen, elnézést a kinézetem véget, mindjárt össze szedem magam, addig tessék helyet foglalni. - szaladok fel az emeletre körülbelül 10 perc alatt rendbe is tettem magam, ugye a tisztikar képzés közben megtanultam gyorsan készenlétben lenni.

~ Szóval meddig szeretné,hogy maradjak ma Markkal? - teszi ölébe a kisfiút aki inkább hozzám mászik át.

~ Legkésőbb 19:00-kor érek haza ha minden jól megy, de tudja ebben a munkában kiszámíthatatlan, mikor végez az ember, de próbálok sietni. - közben Markkal a kezemben keresem a kulcsaim és a cipőm, ekkor észre veszem ahogy az idősebb hölgy akit történetesen Abigel-nek hívnak, mosolyogva figyel.