Vörös rózsa (II. fejezet)

Hatodik rész.

~ Jó reggelt! - szólal fel mellőlem egy férfias hang akinek gazdája Mark és érzékien végig simítja kezét a karomon.

Borzongás fog el de egyáltalán nem a jó értelemben, undorodnom kell tőle, valami megszállott pszichopatával van már megint dolgom, kicsit úgy érzem rám van írva, hogy csak nyugodtan találjanak meg, úgy sincs eléggé halál félelmem.

Lementem a nappaliba és utána be fordultam a konyhába, minden lépésemet Mark is követte, kíváncsian nézte, mit csinálok ma kivételesen reggelire.

Megtaláltam a tojást, úgy hogy úgy döntöttem mai reggeli rántotta lesz egy kis baconnel, és zöldségekkel.
Miközben folyamatosan csináltam, kettőnk reggelijét, egy erős kar fog rá a derekamra, arrébb söpri hajtincseimet és a fülembe suttog.

~ Gyönyörű vagy ma is. - nyom egy nyálas csókot nyakrészemre.

~Olyan mázlista vagyok, hogy Te vagy a barátnőm. - kezdi még jobban és még erősebben csókolni előbb említett részem, ekkor látom, hogy  a tojás át fog alakul szénné ha nem mozditom ki a serpenyő rabságából, így eltoltam és a serpenyő után nyúltam.

~ Ma mikor végzel? - kérdezi teli szájjal és rám emeli tekintetét.

~ Talán 22:00 körül. - vonom meg a vállam és egy zöldséghez nyúlok, hümmög egyet megértően és egy újabb falatot emel a szájába.

~ Annyira undorodom tőle. - sóhajtok fel az irodában, miközben a következő nyomozás aktáit bújom.

~A következő áldozat egy férfi, 180 körüli magas, barna haj, barna szem. Az áldozatot bele temették a falba, az órája jelzett, ám előtte megcsonkították, külön találtuk meg az ujjait, lábait, karjait, és egyéb testrészeit. Viszont egyet nem találtunk és az a pénisze. - közölte határozottan a nyomozó, és lopva felém nézett, én viszont nem tudtam a szemébe nézni, így egész végig az ablakot bambultam.

~ Szóval az ügy Mrs. Smith és Mr. Parker ügye, jó munkát. - csapja össze a kezét a főnök és ki viharzik a teremből sosem láttuk ennyire furcsának, valamiért feszült mostanság, és a legtöbb munkát nekünk adja a nyomozóval, egyébként nem említettem de a főnökünk 65 éveiben járó férfi, személyesen Wang Hedvig.

~ Szóval az első helyszín a lakás, ahol megtalálták, ki kérdezhet néhány embert. - megy el mellettem a nyomozó én pedig megfogom a karját, és felém fordítja teljes terjedelmét.

~ Majd én eldöntöm, hogy melyik részét fogom csinálni a nyomozásnak. - szemeim szikrat szórtak felé, és az övé csodálatomra nyugodtak voltak.

~ Még mindig nagyobb beosztású vagyok, mint maga, Smith. - húzza fel orrát és mélyen a szemembe néz, kislányos zavaromban éreztem ahogy a pír megjelenik az arcomon, de továbbra sem hagytam annyiban a dolgot.

~ Nem akarom ismertetni a szabályzatot, elég ha csak annyit mondok, hogy egy ilyen nyomozásnál egyenlő felek vagyunk, Mr. Parker. - vonom még a vállam és diadalmasan elmentem volna, de csak volna ugyanis elém állt hatalmas testével és közelebb hajolt, leheletét éreztem a számon.

~ Csak nehogy máshol kössünk ki, Smith. - el indul az ajtó felé, de látva hogy teljesen ledermettem tesz egy elégedett mosolyt és hátat fordít.

~ Jön, vagy itt akar aludni? - felébresztet szavai hatásából és követtem alakját, be szálltunk az autóba, és neki láttunk a tetthely felkeresését.

A ház az inkább egy hotel volt, fehér falak, arany csíkozás a falon, és csomó világítás. Mint egy karácsonyi fa úgy nézett ki csak házban, meg arany csíkokkal. A hely viszonylag drága így következtetve, a férfi jómódú volt.

Fel értünk az emeletre, ahol utoljára látták, és ahova befalazták és meg csonkították. Érdekes módon akiket meg kérdeztünk, csak annyit válaszoltak hogy nem láttak senkit, de egy kisfiú oda jött hozzánk és beszámolt.

~ Tegnap 6-8 körül ordibálást hallottam, két férfi és egy nő veszekedett, nevüket nem tudom, de kinézetileg a nő barna hajú és 20 körül lehetett, és a férfi lehetett vagy 40 körül. Ezután egyszerre elhagyták a házat, de a férfi még utoljára bement, és sajnos nem tudom mennyi időre rá jött ki, épp a haverokkal fociztunk lent a téren. - közli egy szúszra a kisfiú akinek megköszöntük hogy szolgált valamivel, felhívtam Scarlettet, hogy nézze át a kamerákat, és akkor meg lesznek a gyanúsítottak, be invitáltam a kisfiút holnap egy meghallgatásra, és azonosításra.

~ Siet haza, Smith? - porolja le kabátját a nyomozó és elő vesz  egy dohányt.

~ Attól függ. - válaszolom röviden, meggyújtja a cigi véget, és bele szív, aztán el sétálunk a közeli étteremhez.

~ Talán meghívnám magát egy közös vacsorára, persze ha nem bánja. - nyújtja kezét felém, elfogadom és másik kezéből eldobja az alig el szívott cigi csikket, és előre enged az ajtóban.

~ Nem is tudtam, hogy ismer ilyen szép helyeket. - néztem körbe miközben levettem a kabátom, elvette  a kabátom, és letette a szék háttámlára, és kihúzza a széket.

~ Ennyire hihetetlen? -kérdezi tőlem, miközben bontja le magáról a zakóját, bele mosolyogtam kérdésébe, amire egy szintén mosollyal válaszolt.

~ Üdvözlöm Önöket, mit hozhatok? - jön a pincér fiú, és előveszi kis jegyzet tömbjét.

~ Szeretnék egy ásvány vizet, és ezt a hármas menüt.
~ Igen hölgyem, és az Úr mit kíván? - tekint a nyomozó felé, aki erősen bújja a lapokat, hirtelen fel tekint és szólásra nyitja ajkait.

~ Szeretnék egy vörös száraz és édes bort, és az ötös feltétett. - bólint és el szeretné vinni mindkét étlapot, amikor a másikért utána nyul a nyomozó.

~ Hölgy biztosan eszik desszertet, tessék az egyiket itt hagyni. - pincér fiú bólint én pedig bele pirulok, tudja, hogy mindig szoktam desszertet enni ami általában fagylalt szokott lenni, tömény étel után lenyomja.

~ Mit tudtál meg róla? - dől előre a széken és rám irányítja figyelmét.

~ Mégis kiről? - követem példáját, ekkor jön a pincér és hozza az italokat, megköszöntük, és vissza hajoltunk eredeti pozíciónkba.

~ Markról. - ejti ki a nevét, és idegességét leplezve bele kortyol frissen érkezett italába.

~ Miért tudtam, hogy van valami szándékod ezzel a vacsorával. - forgatom meg a szemem, ő pedig rá fog a kézfejemre.

~ Nem, nem volt szándékom, de szeretném, ha tudnád Mark nem az akinek mutatja magát.

~ Mások sem azok. - húzom el a kezem, és el nézek a másik irányba, nem fog manipulálni, de azért érdekelt volna hogy honnan van információja Markról.

Ételt csendben fogyasztottuk el, ezután felkeltem a helyemről, én részemre ott hagytam a pénzt és eljöttem. Fél perc után a nyomozó esik ki az ajtón a pénzem a kezében.

~ Tartsd meg. - nyomja a kezembe, másik kezével megfogja a karom és behúz egy fagyizóba.

Vettünk 5 gombóc különféle ízű fagyit és le ültünk enni, a közeli padra. Ment le a nap, mi pedig mint ha tinédzserek lennék egy padon esszük a sok fagyit a naplementében, ha ezt 17 évesen kapnám odáig lennék meg vissza.

~ Honnan tudod, hogy Mark nem az akinek mutatja magát? - földet nézem, miközben mesél.

~ Utána néztem, és direkt lekódoltam Scarlett előtt, hogy ne lásd mit titkol. De az biztos hogy veszélyben vagy, iszonyú veszélyben. Ezért kérlek Míra,ha bármi történik, és bármennyire is nem lennénk jóban, kérlek hívj. - bólintottam és ennyiben hagytam a dolgot, tudja, hogy rá fogok jönni, mit titkol.

Haza sétáltam, nyomozó nem jött velem, viszont megláttam a házba belépve, női fehérneműket szét dobálva, és a Mark ruháit.

Elindultam felfelé a lépcsőn és amikor felértem és be nyitottam, egyszerűen nem hittem a szememnek. Mit keres Ő itt?