Vörös rózsa (II. fejezet)

Tizennegyedik rész.

•Mr.Parker szemszögéből nézve•

Egy teljes kerek év telt el amióta megtörtént az incidens, azóta elég sok mindenki átment a fájdalmon, sosem fogom elfelejteni ahogy Míra élettelennek tűnő  testét viszik be a kórházba.

Mindennap bejövök és meglátogatom, de sajnos nem kelt fel azóta sem a kómából, szülei mindennap felhívnak, hogy hátha végre öröm hírrel szolgálhatok de mindennap csalódniuk kell, őszintén semmi reményünk nincs, hogy valaha is felkel.

Mindennap gyötröm magam emiatt, hogy nem voltam ott neki, nem segítettem, iszonyú fájdalom amikor azt látod haldokolni, vagy kómában akit a világon  a legjobban szeretsz. Sosem hittem volna, hogy ennyire szeretni fogom őt, már elsőre megfogott a lénye, bármennyire is akartam az elején keménynek mutatni magam, nem kellett sok idő, hogy megpuhítson.

Idő közben, kaptam egy emailt, amiben az állt, hogy Ellienek a gyereke nem is tőlem van, amit tudtam már rég, de mégis felfoghatatlan, hogy miatta hagytam ott Mírát, hogy ne maradjon apa nélkül, de mind hiába, remélem Elliet soha többet nem látom, és soha többet nem lesz közöm hozzá, Argent felakasztották, és a bűnszervezetet is amit maga mögött hordott, végre.

Alex minden este meglátogatja Mírát, közvetlen akkor jön amikor én távozok, sokszor fáradt és kisírt szemmel látni, de ez az ő hibája is, hogy ide jutott.

Míra közöttünk a legjobb ember, mindig mindenkinek segített, fantasztikus nyomozó, gyönyörű nő, és még olyan maffiózóban is megtalálta a jót, mint Alex.

De mi, akik körülvették folyton, tönkre tettük, nem ezt az életet érdemelné, sokkal jobbat és szebbet.

Amíg elidőztem rá nézek az órámra ami 20:30-at mutat, így ideje mennem, lassan Alex vált fel, de ekkor meglátom,ahogy kis keze megmozdul, először megtörlöm szemeim, hogy jól e látom, és végül fel is emeli, te  jó Isten, hisz felkelt.

Egyből futottam az orvoshoz, akkora már, nyitva voltak Míra szemei de tekintete üres maradt.

~ Hogy érzi magát, Míra? - nézi a mellette lévő gépezetet az orvos, Míra maga elé nézve válaszol.

~ Mint akit leütöttek. - nevet fel keserűen és rám emeli tekintetét, ez a tekintet az amit mindennap halálomig látni akarok, gyönyörű arca enyhén pirosas, de egyébként fehér nagy részben, szemei pompázva csillognak, ajkát enyhe mosolyra húzza.

~ Nyomozó. - csukja le szemét fáradtan, de az ajkát továbbra is mosolyban tartja.

Közelebb lépek, megfogom gyenge kezét, és megpuszilom, nem szeretnék semmi gyors mozdulatot tenni, vagy bármit amivel törékeny testét bántanám.

~ Meddig voltam kómába? Ilyen egy két hét?- néz az orvosra, aki felé tekintet boldogan.

~ Egy évig, de ahogy látom, minden rendben van, viszont két napig bent tartunk megfigyelésen, ha bármi fáj, vagy bármire szüksége van, nyugodtan hívjon, vagy szóljon a fiatalembernek, úgyis itt van mindig. - lép ki a szobából én pedig kezet fogok vele, lassan felül az ágyán és hirtelen elhervadt a mosoly az arcán.

~ Mark.. Vele mi lett? -könnyel telik meg szemei.

~ Nos.. - kezdek bele amire megszorítja a  karom.

~ Nem akarlak felzaklatni, Míra. - sóhajtok, ő pedig közelebb húzza magát hozzám.

~ Mondd el, Hardin. - csukja le újból szemeit.

~ Mivel nem találtak neki normális gyámot, ezért egy kis időre bezárták az árvaházba, utána pedig két alkoholista emberhez kerültek, akik csak a pénz miatt vették őt a nyakukba. Ennyi információm van róla. - fel sír hangosan, és magához húz, szinte már mellette ülök.

~ Nem ezt érdemli! Holnap elmegyek érte. - jelenti ki dühösen és csalódottan.

~ Míra..

~ Nem! - vág közbe, végülis haza mehet holnap saját felelősségre de egyáltalán nem ajánlott, főleg nem, hogy zaklatott állapotban van.

~ Míra, kérlek. - próbálok arca után nyúlni, feleemelni és szemeim rá szegezem.

~ Most kaptalak vissza, egy kurva hosszú év után, nem veszíthetlek el újra, értsd meg, én belehalnék, ha nem maradnál velem. - hajolok közelebb szánkat egy kisebb tér választja el, de Míra hamar megszünteti és ajkamba harap, hosszú csók után, fejét az én fejemnek dönti.

~ De ígérd meg, hogy elmegyünk érte, és megszerezzük. - hevesen bólogatva csókolom meg újra, iszonyúan hiányzott édes ajka, bármi legyen, ha ő boldog lesz, ha vissza szerzi a kis Markot, akkor én állok szolgálatába.