Vörös rózsa (II. fejezet)

Hetedik rész.

A szemem elé tárult, ahogyan, Mark és Ellie egymásba gabalyodva, a saját ágyunkon, egymás élvezeteibe hajszolják a másikat. Egyáltalán nem a féltékenység fogott el, hanem az, hogy minél előbb le kell zárnom a Mark ügyet, és a nyomozóval beszélni.

Amikor észre vett a két kis gerle pár, riadtan elugrottak egymástól, és rémülten rám meredtek.

~ Mióta vagy itt, szívem? - húzza magára a takarót Mark, és próbál úgy tenni, mintha nem történt volna semmi.

~ Elég régóta. Mark, ez így nem mehet tovább. - fogom meg a szoba sarkában lévő bőröndöt és a ruháim nagy részét belepakolni.

~ Tudod Míra ez a te hibád. - veszi fel alsónemüjét, és mellém áll panaszkodni.

~ Ó, igazán? Én dugtam bele a farkamat Ellie tág lyuk részébe? Nem hinném. - forgatom meg a szememet és valamennyivel erősebb hangnemmel közöltem.

~ Ha esetleg, nem kínzol azzal, hogy nem fekszel le velem legalább egyszer egy héten, akkor ne is várd, hogy nem csallak meg. -mondat végére össze pakoltam, és utoljára rájuk néztem.

~ Te igazán hálás lehetnél, hogy van egy olyan barátod, aki ott van melletted mindig, te pedig idegenek faszán lógsz. - nézek rá Elliere aki csak egy mosollyal díjazta megszólalásomat.

Kiléptem a küszöbről felsóhajtva telefonomért nyúlok ami nem található a zsebembe, vissza kellett mennem a nappaliba, amikor hallom ahogy Ellie és Mark konzultálnak.

~ Ez egész jóra sikerült, nem gondolod? - húzza magához Markot, aki egy mélyebb csókot nyom ajkaira.

~ Most már csak el kéne tüntetni láb alól ezt a Mírácskát, ahogy Argen megírta táviratban. - közli Ellie undorodva, és Mark rá fog a derekára.

~ Csak nem féltékeny vagy? Eddig sikerült, elhitetnem vele, hogy miatta vagyunk együtt, de jó újra önmagamnak lenni, folytassuk amit be fejeztünk, egészségedre! -koccintanak össze egy pezsgővel teli poharat, én felkapom sietősen a telefonom, és kifutok az épületből, segítségre van szükségem.

Egyből Hardin számát pillantom meg a kijelzőn szóval gondol rám. Nem tétovázok felveszem.

~ 2 perc és érted megyek,találtam egy biztonságos helyet neked, ahol lakhatsz. - ezzel le is tette, de meg láttam a fekete autót, amiben személye ült, be invitált, és útközben kijött belőlem amit eddig tartottam, neki álltam zokogni.

Megint, újra az életemre akarnak törni, lassan sosem lehet nyugtom, de az jobban érdekel, hogy a nyomozó mindezt mióta tudja, és miért nem szólt?Annyi megmagyarázatlam kérdés maradt bennem.

~ Szépen sorjában elmondok mindent, ne aggódj! - teszi a kezét a kézfejemre. Hihetetlenül megtud nyugtatni a hangja, a kisugárzása, érintése az egész lénye. Megérkeztünk egy elég eldugott kis házhoz, bent van a belvárosában de mégis kis pihenő helyként néz ki.

Kinyitja az autó ajtaját, és kezemért nyúl, bevezet az új otthonomba, és kezét zsebbe teszi, amíg körbe nézek.

~ Tetszik? - mosolyodik el édesen a reakcióm láttán, és közelebb lép. El időzik csillogó szemeimben, ami a fény meg világítása miatt, szebb, mint valaha.

~Nos, akkor én mennék is, ha bármire szükséged van, ide küldöm az inast, illetve kint vigyáznak rád az embereim, nem eshet bántodásod. - hajtja le fejét, és a kilincsre fog, a hátsó karja után nyúlok és magamhoz szorítom.

~Kérem, maradjon velem. - nyöszörgöm kia szavakat, amikor izmai megfeszülnek és hátra néz és megenyhül amikor kétségbeesett arcomra találkozik a tekintete.

~ Miért is, Smith? - fogja meg államat, és másik kezét pedig vöröslő arcomra teszi.

~ Szeretnék egy olyan ember közelében lenni, aki számomra a legnagyobb biztonságot hordozza. - jelentem ki és a végére megrendül a hangom, el sem hiszem hogy ki mondtam, és úgy mint a tini szerelemnél a gyomrom görcsbe rándult, minthogy ha szerelmet vallott volna, tenyereim izzadni kezdtek és alig kaptam levegőt.

~ Míra, el nem tudom mondani, mennyire hiányzott ez az érzés, amit te szabadítasz fel bennem. - hajolt közelebb de a szemeink továbbra is egymást szemeztek.

~ Esetleg..? - néz le egy pillanatra a számra, egy bizonytalan bólintás kereteiben válaszoltam a befejezetlen kérdésre, amikor feleszméltem, hogy égetően puha ajkai rá feszültek az enyémre. Nem is tudom, hogy bírtam ki ajkai nélkül. Továbbra is érzelmeket tartalmazott, de még mennyi érzelmet.

Egyre mélyebb és mélyebb csókok lettek, a félénknek induló csókból, végén a derekamra karolt, én pedig mellkasára tettem kezeim.

Ebből a meghitt hangulatból egy telefon rázott fel minket, a kijelzőn Scarlett neve villant fel, nyomozó egy morgással jelezte, hogy nem igazán örül annak, amiért ilyen rosszul időzít barátnőm.

Kisebb habozás híjján,de felvettem.

~ Új fejlemény, meg van a fickó akit a kisfiú látott és a nő is. Viszont a rossz hír, hogy a nő az Argen. - megremegtem a neve hallatán, mit keres ő szabadlábon? Le lett életfogytiglannal ültetve, valószínűleg megszökhetet.

~ És ki a fickó? Hol lakik? Holnap reggel elmegyünk érte. - kérdezem amikor végre össze kapom magamat.

~ Fickó Cliff Mallory. Drog csempész. Az otthona a város legvégén van. -közli ijedten Scarlett, megköszöntem, és a nyomozó felé fordultam, aki mindent hallott. Egyből hatalmas ölelésébe fogott és egy puszit nyomott a homlokomra.

~ Ez a holnap zenéje, ne aggódj. Menjünk pihenni, Míra. - invitál az ágyba, ledőlünk és már csak a nyomozó szuszogására leszek figyelmes. Legalább ő jól alszik.

~Készen állsz? - kérdezi az előttem álló rendőr még mielőtt berontunk a fickó házába. Bólintok és elindulunk befelé, lekapcsoltuk a fickót és kihallgatásra vittük.

~ Szóval, miért ölte meg, és rajta kívül a többi férfit? - kérdezte a nyomozó az aktát levágva az asztalra.

~Maga szerint be fogom vallani? - kérdezi gúnyos hangnemben, nyomozó ki akart kelni magából de megfogtam a kezét és leült.

~ Figyeljen, úgyis börtönbe kerül nem kell a vallomása, meg amúgy is sok mindent elárul valakinek a kéz tartása ha érti mire gondolok. - fogom össze az aktát és kifelé vettem az irányt, amikor hátat fordítottam megszólalt a fickó.

~ Rendben, meggyőzött. Igen, meleg vagyok. Azért vágtam le a férfiak nemi szervét, mert szeretem gyűjteni őket, csak drogokat árulók de néha szerelembe esek, és aki elárul annak le vágom. - hagyta el a száját a szavai, nyomozó már nem bírta ezt az információt ezért inkább elhagyta a termet, én pedig továbbra is figyeltem szavaira.

~ Az a néha, mennyi pontosan? - kérdezem félve amikor sóhajt egy nagyobbat.

~ 22.- hát ha én ennyiszer szerelembe tudnék esni, kész öröm lenne az életem, de amúgy sem tudnék, mindig csak a nyomozóra tudnék gondolni.

~ Argen hogy kerül a képbe? - nézek le az aktára, amikor közelebb hajolt.

~ Nem kéne elmondanom. De jó embernek tűnik maga, vigyázzon magára, Argen megszökött két hónapja és a maga megölését tervezi, én csak a drogot árultam neki, hogy gyorsabban dolgozza ki a tervét, tényleg legyen óvatos, mindenre képes. - fogta meg a kezem, megszorítom és megígértem neki, hogy próbálok enyhítő körülményt keresni.

~ Hogy vagy? - megyek oda a nyomozóhoz, aki egy mosolyt vet felém.

~ Jobban mint akkor. - nevetjük el magunkat, és komoly témára váltunk.

~ Argennel és Mark, Ellievel mi legyen? -sóhajtok fel, megfogja a kezemet és közelebb jön.

~ Ketten megoldjuk, bárhogy is lesz.