Vörös rózsa (II. fejezet)

Nyolcadik rész.

Minden nőnek boldog nőnapot kívánok, illetve Zoltánoknak boldog névnapot! ❤

•Míra szemszögéből nézve•
~ Mesélned kell, Hardin. - faggatom haza felé menet a kocsiban a férfit, aki egy hangosabbat sóhajt.

~ Mindent a maga sorjában, Míra.- csapok rá a lábára, és felé nézek.

~ Hardin! Muszáj titkolóznod? Mégis elmondanád mire jó? Vagy össze játszol Ellievel? - folytak ki a könnyeim hisztérikus állapotomban, Hardin nyugodtan vezetett tovább, bennem lévő düh csak egyre jobban és jobban termelődött.

~Állj félre. - nézek ki újra az ablakon, kijelentésemet figyelmen kívül hagyva ment tovább. Egy óvatlan pillanatban kinyitottam a kocsi ajtaját amikor hirtelen félre húzódott és megállt a közeli fás részen, lecsukta az ajtót és felém fordult.

~ Meg vagy bolondulva? Mégis mi a franc bajod van? Az nem jut eszedbe, hogy mindent azért teszek hogy védjelek? Nem sajnos nem jut el az agyadig. - forgatja meg szemeit, letörlöm szemeim, és rá emelem szigorú tekintetem.

~ Legjobb lesz ha azzal védesz, hogy örökre békén hagysz, Hardin. - percekig egymás szemeit bámultuk, amikor közeledett én pedig kinyitottam az ajtó zárat és vele együtt az ajtót.

~Míra.. - szólít de nem érdekel többé, legjobb társ saját magad, nem árulod el saját magadat és meg is véded.

Meg szálltam egy kisebb hotelben, odáig pedig taxival mentem, az tűnt a legjobb megoldásnak mert bérlettel, sem jeggyel nem rendelkeztem.

~ Ki vennék egy szobát, 6 hónapra. - nő bólintott oda adta a kulcsot én a pénzt, és fel mentem a szobába, fura egyedül lenni, de mindig saját magam társaságában találom magam. Felhívtam Scarlettet, aki próbált meg vigasztalni de nem igazán sikerült neki, címet elkérte, hogyha bármi történik ő tudja hol keressen.

El indítottam egy 2010-es zenei listát, és elmentem fürdeni, holnaptól nem szeretnék senkitől sem függni, és szeretném lezárni az Argenes ügyet minél előbb.

~ Híreim vannak, Míra. - jön be az irodámban másnap Scarlett.

~ Argen tartózkodási helye meg van, és hát elég sok halálos dologgal büszkélkedhet, Ellie Rubyval elhagyták a várost, de bármikor le tudjuk őt tartóztatni nyom követő van benne.

~ Míra beszélhetnénk? - ront be az ajtón Mark, Scarlettel meglehetősen meglepődve álltunk az ajtó túl oldalán, Scarlett kiment de ajtó közelben maradt. Mark becsukta az ajtót és beletúrt haj tincseibe.

~ Én nem akartam, hogy..

~ Hogy megtudjam, mit tervezel a hátam mögött? Szép kis terv lehetett, kár, hogy füstbe ment, menj a nagy szerelmed után. - kelek ki magamból, és kinyitom neki az ajtót, rossz néven veszi és nekem támad, szerencsére jók a reflexeim és hamarabb elkaptam a kezeit és térdre rogyott.

~ Azt hiszed a körülötted lévők mások? Ugyanolyanok mint mi, nem tudhatod kik dolgoznak még Argennek, én a helyedben nem bíznék meg a szép szemű nyomozóban sem. - nevet fel és felkapja a tekintetét. Ekkor a nyomozó fogja meg a férfit és fel rángatja a földről, és be mos neki egyet.

~ Fáj, hogy elmondtam az igazat, Parker? - nevet egyre jobban, Hardin pedig egyre erősebben kezdi el ütni, ha nem lépnek közbe a kollegák valószínűleg már halott lenne Mark, így elvezették, nyomozó pedig figyelmeztetve lett.

Felém fordul és végig néz rajtam, látja azt az elveszett kislányt bennem, ölelésre húz de el lököm testét.

~ Magában sem lehet bízni. - vonom meg a vállam, és ott hagyom, helyette megkeresem Scarlettet, de elkapja a kezem.