Vörös rózsa (II. fejezet)

Kilencedik rész.

• Míra szemszögéből nézve•

~De honnan tudja, hol lakom? - letette, hát jól van Alex Fairey, akkor fél nyolckor.

~ Üljön le kérem, a főnök nem sokára meg érkezik. - Hát hogyne, még ő várat meg, nézzenek oda milyen úriember, most épp kit öl meg?

Pár perc elteltével belép az ajtón Alex, és egy mosollyal az arcán konstatálta, hogy örül meg jelenésemnek, le lőjjem a poént, hogy hamarosan elmegy a jó kedve?

~Minek köszönhetem, újbóli felbukkanását, nyomozónő? - kortyol bele pohárjába.

~ Húgáról lenne szó. - említem meg, egy hangos sóhajt ejt és szájához emeli a poharat.

~ Ti lányok annyira ki ismerhetők vagytok, és mind egyformák.

~ Ki kérem magamnak! Nem is tud rólam semmit. - csapok az asztalra, előrébb dől és elmosolyodik.

~ Többet tudok rólad, mint hinnéd, Míra.- frusztrált a nyugodtsága, habár a bérgyilkos szerephez kell a nyugodtság azt hiszem.

~ Azt akarod tudni, hogy hol van és mit tervez, veled? -bólintok egy aprót amire rám emeli tekintetét és felnevet.

~ Hány éjszakát kapok érte? - húzza fél oldalasra ajkát később beleharap és felméri szemeivel alakom.

~ Nem gondolta ezt komolyan, igaz?

~ Úgy nézek ki mint aki viccel? Míra, ugye nem gondoltad, hogy ingyen kiadom a húgom?

~ Valamit valamiért taktika, ügyes, de nem eléggé. Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt az egyezséget, nem fogok belemenni ócska játékokba, főleg nem úgy, hogy nem szava hihető az illető.- fordulok meg, szemeim sarkából látom, ahogy felkel székéből.

~ Nos akkor távozhat, nyomozónő, keressen mást,ha tud. - gyújtja meg cigaretta végét, és ki megy az ajtón, küszöbén még vissza fordul, és elmosolyodik, persze akkor amikor már nem felém néz tekintete és törzse.

Most aztán sokat érek, semmit nem tudtam meg Argenről és valószínűleg nem is fogok, ha így haladok tovább, valamit muszáj lesz ki találnom, de gyorsan.

Kimegyek az épületből amikor egy kamasz nekem jön, és meg rántja a karomat ezzel együtt landoltunk a szemetesek között.

~ Normális vagy? - suttogom erőteljesebb hangnemben, amikor felbukkan.

~ Tudok információkkal szolgálni.

~ Honnan tudsz erről?

~ Ne itt! Itt a falnak is füle van. - megfogja a kezemet és egy elhagyatott erdőbe vonszol magával, és utána egy csapat kamaszhoz érkezünk.

~ Srácok, itt a Míra. - mutat be a többi kamasznak igazából csak négyen voltak és az ötödik a mellettem álló.

~ Meséljetek mit tudtok. - kezdenek bele, egymás szájából szedik ki a szavakat de hamar össze lehet rakni.

~ Szóval az a kígyó. - üti meg a másik és folytatja.

~ Argen. Azt tervezi, hogy önt megöli, a nyomozó urat pedig lecsukatja.

~ Tehát úgy akarja beállítani hogy a nyomozó ölt meg engem? - bólogatnak hevesen.

~ És hogy tervezi?

~ Itt az a kérdés hogy nem? Argen amióta kiszabadult, csak azt tervezi és mindenféle opciót igénybe vesz.

~ Honnan tudtok ennyit? - kérdezem felvonták szemöldökkel.