Vörös rózsa (II. fejezet)

Negyedik rész.

•Mr. Parker szemszögéből nézve•

~Hardin.. - szólítja nevemet gyenge és erőtlen hangon, vezetés közben nem igazán lehet rá nézni, de minden figyelmemet, mondanivalójának szenteltem.

~Dobj ki a hotel előtt. Menj haza, nem akarom, hogy balhézz miattam Ellievel. - néz el az ablak irányába, haj tincsei befedik piros árnyalatú orcáját, gyönyörű volt, ahogyan ott ült mellettem, ahogyan mozog az apró szája,mondja a szavakat, amik értelmére csak később eszméltem fel.

Megérkeztünk a hotel helyszínére, le állítottam járó autómat, Míra egyből a kilincsre helyezte kis kezét, de még mielőtt le nyomhatta volna, bezártam, és felém fordult a szokásos kérdő kinézetével, amit már évek óta nem láthattam.

~Míra.- szólítom fel riadt pillantásából, és szólásra nyitja ajkait.

~Ne, ne Míráz. Engedj ki a járműből! - jelenti ki határozottan és cseppet megemelkedett hangnemmel, viszont hangja nagy, de a szemei félelmet sugároztak, semmi féleképpen nem
hagyom, hogy egyedül menjen be a hotel ajtaján, akkor sem ha le üt, vagy többet nem lehet gyerekem, mert képes ilyen rafinált rúgásokra.

~Remélem tudod, hogy nem érdekel, vagy ketten megyünk be azon az ajtón vagy egyikünk sem. - fordulók meg az ellenkező irányba, és pasztázom a koszos autó ablakát, amikor egy nagyobb sóhaj és egy 'Pukkadj meg, Hardin. 'Kijelentés elhangzik.

~ Akkor mehetünk? - aprót bólint, megnyílik az ajtó, türelmesen megvárja, még ki szállok jó magam is és be zárom az említett járművet. Elindulunk befelé az ajtón, egy szobát kértem kettőnknek, nem fog okozni gondot, mert már aludtunk együtt sőt...

Ahogy be értünk az említett helyiségbe, Míra el terül az ágyon és fel sóhajt, egész nap el tudnám nézni gyönge testét, ahogyan a paplanok közt fekszik. Felül és figyelmét rám szegezi, elkezdtem óvatosan levenni a cipőm illetve a kabátom, így elegánsabb külsőm tárulkozott ki feléje, reflexből megnyalta alsó ajkait, de megbánva, csak el nézett vörösödő arccal. Ha tudnád én mennyire vágyók rád, Míra.

~Elmegyek fürdeni. -felkapja kis pulcsiját és be vonul, most rajtam a sor, hogy el terüljek az ágy részén, viszont hason, szerettem volna érezni a paplanokon Míra illatát, ami beivodott a paplanok közé, már el is felejtettem milyen isteni illat anyagot hordoz, és mennyivel jobb lenne vele kelni, egy barom vagyok, amiért hagytam elmenni.

Lassan eltelt 1 óra is és még mindig nem fáradt ki a kisasszony a fürdőből, így elindultam utána nézni, amikor egy szál pulcsiban lévő gyönyörű vizes hajú nőt látok, ahogy a fogkrém tubusával vesződik. Oda lépek hozzá, pulzusunk megemelkedik közelségünk által és a levegő is felforr.

~ Azt hittem már elmentél Narniába. - nevetek fel és el veszem tőle a tubust, amit egy mozdulattal fel nyitok.

~ Persze, már meglazítottam, azért volt ilyen egyszerű kinyitni. - forgatja meg a szemeit, és egy apró kunkor keletkezik a szája szélén, elmosolyodott.

~Jöhetsz amúgy fürdeni. - vonja meg a vállát, és az üres kabinra néz, kiköpi az utolsó vizet, ami szájában maradt és meg törli pofiját, kifelé veszi az irányt, de még egy utolsó pillantást vet rám. Megőrjítesz, Míra.

Zuhany nagyon jól esett, néhol hidegett engedtem meg néhol a forró víz érintette testemet, amikor befejeztem, fogtam a Míra mintáját, és fogat mostam, amikor kiléptem a küszöbről, Míra éppen pakolta össze a cuccainkat, amik már egyébként "koszosak".

Az ingem ami elég keveset fedett felső testemből, a minimális szellő hatására nagyobb kilátást tett Míra elé, aki akaratlanul is megsimogatta kidolgozott felső testem, mivel más örömöm nem volt, így edzésbe fektettem, bár ahogy idősödőm egyre nehezebb, de arra tökéletes, hogy Míra érintse.

Hirtelen el húzza kezét, mintha égetne, és az ablak felé fordul.

~ Nem kellett volna, magának van egy barátnője, és egy lánya. - böki ki, én pedig csak nézem, ahogyan bele remeg a szavak hallatán, igaza van, de sosem szerettem egyiket sem, se Elliet se Rubyt.
Mírától akár 5 gyereket is vállalnék, és nem érdekelne semmi, mert akárhogy is tagadnám, ő az akit szeretek.

~Boldog vagy Markkal? - bukik ki belőlem a kérdés, még mielőtt válaszolhatott volna, az említett személy behatolt az ajtón, de úgy hogy az ajtóból tűzi fa teremtődött, sokkoltan nézz maga elé Míra én pedig egyből magam mögé tolom gyönge testét.

~ Szóval nekem nem akarsz gyereket szülni, se lefeküdni velem, de ezzel a nyomozóval csak így sunyiba kufircolsz? - ordítozott az illető, hogy beszélhet így azzal akit állítólagosan szeret? E szavak hallatán, felforrt bennem a vér, és muszáj voltam megütni, amivel elkezdődött egy verekedés, amikor a földön volt, belé akartam ütni egy utolsót de Míra megfogta kis kezével az én ökölbe szorított kezemet, és fülembe súgta, hogy most már elég.

~Veled megyek, haza. - jelenti ki Míra üveges tekintettel, nem engedhetem, végén még bántja őt.

~ Ideje lenne. - szólal fel a földön lévő ember, amikor neki szorítom a falnak.

~ Ne merd bántani egy ujjal sem. - sziszegem fogaim közt, amikor sejtelmesen el mosolyodik, én ekkor leteszem a földre és arrébb állok.

~Azt majd én eldöntöm. - gúnyosan el mosolyodik.

Ráncigálva levitte Mírát,utánuk menni nem tudtam, és el is vesztettem őket, idegesen haza tántorogtam Ellie várt, telefonnal a kezében.

~Mégis hol a francba voltál? Csomószor hívtalak! - ordítozott Ellie velem, én nekem csak a fejemben az jár, hogy mégis mi lehet Mírával, holnap mindenképp megfogom látogatni.

~Amióta meg láttad újra ezt a kis csajt azóta minden szörnyű! - folytatja tovább, de nem tud érdekelni, fogtam magam és egy bor keretein belül fel mentem iszogatni a külön szobánkba, többet nem bírok vele aludni, én már csak egy nő mellett fogok aludni és az Míra.