Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

1.rész

/Obito/

Fázok, szóval ilyen lenne a halál? Hideg? Sötét? Sajnálom Rein, úgy tűnik mégse találkozunk...

Rázott a hideg, azt hittem megfagyok és a sokféle fájdalom mellé társúlt a hatalmas zaj is. Fáj minden porcikám, és alig kapok levegőt... Levegőt?

Ahogy felültem köhögni kezdtem, mintha újra megtellne a tüdőm levegővel. Nem haltam meg? Vagy ez vár ránk a halál után? Mi folyik itt?

Körül néztem, egy sikátornak tűnt, előttem pár méterre a bejárat és irdatlan zaj mellé a fények kavalkáda is hozzá járult.

Jobbra balra cikázott a sok fehér-sárga és piros fény.

Nagy nehezen felálltam és elindultam előre, de a lábaimat mintha egy tonna húzta volna le.

Hát ez lehetetlen, hogy élhetek még? Hol vannak a többiek?

Pillanatra megálltam, hogy körbe nézzek magamon, de igazából egy karc nem volt a hasamon, de a jobb felem megváltozott, nem volt ott többé a Hashirama sejtekből összetákolt toldás, hanem.... olyan volt mintha csak égési sérülést szenvedtem volna, de ezt leszámítva teljesen jól voltam. Az arcomat ahogy végig tapogattam is rendben volt, az azt hiszem maradt ugyan olyan, de valamit észrevettem a balkaromon volt valami, vagyis... talán a hátam közepéig is tarthatott volna, csak addig nem látok el. Tele vagyok tetoválásokkal, mi a fene? Mi történt a testemmel?

Egyre jobban fáztam és ahogy jobban elnéztem a dolgokat, esett a hó is. Nagyszerű, fél pucéran, ki tudja hol, a többiek nélkül flangálok, úgy, hogy én azt hittem kipurcantam.

Kaguya elküldött egy másik univerzumba vagy valami genjutsu alá helyezett volna?

Végülis, akkor mondjuk úgy, hogy ismét együtt lehetk Reinnel, még ha csak az álmaimban is...

Lassan kiértem a sikátorból, de valami nagyon fura világban találtam magamat. Mindenhol négy keréken guruló szekerek, és belőlük jött ez a ricsaj is, meg a fényözön is.

Jobbra és balra néztem, és az emberek igazán... hétköznapiak voltak. Mindenki valami telefonhoz hasonló dolgot használt, de nem olyat, amit mi ismerünk, ez inkább egy világító tábla volt.

Ahogy agyon fagyva és ázva sétáltam az utcákon páran jót röhögtek rajtam, én pedig kezdtem feladni, hogy valaha is rájövök, hogy hova kerültem, de szinte elém farolt be egy ilyen guruló akármi.

-Hogy a kurva életbe tudsz eltűnni így hetekre, hogy senki meg se talál, egy kurva telefont baszol felvenni és egy sms-t is cseszel küldeni, úgy akárkinek is? És hogy találunk meg? Félpucéron! Gratulálok! Remélem megint Izuna rángatott bele a tököm drogos kis bulijaiba! - szállt ki Rein és eléggé mérgesnek tűnt.

A másik ajtó is kinyílt és kiszállt.... Kakashi???

-Madara szét fogja rúgni a seggedet tesó - mi a fene folyik itt? Úgy néznek ki mint Rein és Kakashi, de mégse olyanok

-OOooooh még, hogy Madara! Hát még Rin! Megint jött nekem sipítozni, hogy "jááááj én biztos el akarom őt venni és én dugdosom valahol, és hogy én mennyire meg fogom keserülni, ha kiderül, hogy az én kezem van benneee" - figurázta ki, öhm, jól értettem? Rint?

-Én abba bele sem akarok már gondolni – vette le Kakashi a kabátját és rám terítette - egy köszönömöt kinyöghetnél Reinnek, ha nem falaz neked mindenki előtt, illetve nem keres téged éjjel nappal halálra, szerintem itt fagytál volna ma éjszaka halálra.

-K-Köszönöm... - nyögtem ki, pedig köpni-nyelni nem tudtam a megilletődöttségektől

-Minimum – húzta előre az egyik ülést - irány befele a kocsiba, otthon szépen helyre pofozunk téged, meglátogatjuk a brancsot aztán szépen kirakunk a világ legidegesítőbb nőjénél - morgott