Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

5.rész

Obito/

Egész éjszaka Rein mellett maradtam, és be is aludt rajtam, természetesen vele aludtam, már ha neki ez annyira nem is az.

De reggel, amikor felkeltem, üres volt az ágy.

Kómásan másztam ki és fésültem át a házat, mert azt gondoltam, hogy biztos itt van valahol, de nem jártam sikerrel.

Oh, biztos csak a kórházban van- gondoltam, ezért leültem kaját készíteni.

Kaja után pedig elkezdtem felfedezni a házat.

Először az ő szobájában kutakodtam. Tudom, nemszép dolog, de jobban meg akarom ismerni az itteni Reint.

Először egy csomó cigis dobozon akadt meg a szemem, illetve piás üvegeken és valami dobozos innivalón, elolvasva valami energia ital. Mi ez? Valami főzet mitől energiát kap? De fel se tűnt tegnap este, hogy mennyi minden van itt! Ennyire csak rá figyeltem volna?

Hmm, azt mondta, hogy itt cigiztem, vajon milyen lehet? Fogtam egy szálat és egy gyújtót és rágyújtottam.

Csak egy kicsit szívtam bele, de már olyan köhögő roham jött rám, mintha gethes lennék. Jó, elnyomtam, nem érdekel.

Tovább turkáltam, de persze mindent a helyére raktam.

Találtam a könyvek és papírok között egy fotó albumot is.

Az elején, pár gyerekkori kép volt, Az elején Shisui és ő volt, meg a szülei. Utána, már csak a két testvér volt pár képen, de hamarosan bejött pár képen a fiatal Madara is, így rájuk nézve boldogok, utána hamarosan Kakashi is képbe jött, majd az itteni énem is.

Ahogy lapozgattam, egyre több kép volt velem, és ahogy nőtt a "branccsal" is. Viszont, ahogy haladtam el-el tűntem a képekről.

Szóval közel kerültem hozzá, aztán csak úgy ott hagytam? Erre gondolt, hogy ne hagyjam magára tegnap éjszaka?

Már a végére értem, de kicsúszott belőle egy fotó a földre. Szépen leraktam a mappát, és kézbe vettem a fotót, még megfordított állapotban.

Amikor megfodítottam, hogy lássam, meglepően néztem a kis papírra.

Mi voltunk rajta, egy kicsit sötét volt a kép. Ágyban voltunk, egymáshoz bújva, és csak a takaró takart minket. Mi? Mi ketten..? Szinte lefőttem, eddig abban ahitben voltam, hogy valamilyen szinten utál, vagy tudja a fene, tegnap összezavarodtam kicsit, de most még jobban... Nekünk..nekünk itt is van közös múltunk?

Elmélkedésemet a csengő zavarta meg, és sietségemben csak az asztalon hagytam a képet.

-Rein?! Itthon vagy?! - hallottam Madara ideges hangját. Trappoltam a folyosón, és szinte kitéptem az ajtót.

-Madara.. - lihegtem - nincs - ráztam a fejemet- nem a kórházban van?

-Az istenit! - morgott - gyere velem! - indult ki én pedig loholtam utána

-Most mi a baj? - szálltunk be a kocsiba, ahol idegesen rágyújtott

-A nyakamat teszem rá, hogy elment a Hyugákhoz..

-A Hyugákhoz? Minek?? - ráncoltam a szemöldökömet

-Bosszút állni - taposott a gázpedálra és már úton is voltunk.

Első utunk, egy panelhez vezetett, ahol Madara csengetett, de semmi válasz nem jött, ezért lelőtte a zárat és feltrappolt.

De, amikor visszajött még idegesebb volt.