Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

4.rész

/Rein/

-Ooh.. - a telefonom – Mondd Madara!

-Rein.. Kérlek ne e légy ideges, és miután elmondtam, amit akarok... kérlek ne tégy semmi meggondolatlant.. Csak egyből gyere ide, Kakashi már kint vár... Figyelj nagyon rám kérlek...

Shisui.... Shisuit megtámadták, feltehetően tudjuk kik... Itt van a magán kórházban... Nagyon kérlek, NE MENJ ODA BOSSZÚT ÁLLNI.

Majd együtt megoldunk mindent, rendben? Csak könyörögve kérlek, hogy... - le tettem.

Az arcomon a horror uralkodott leginkább.

Legyek nyugodt? Ne menjek egyből szétbaszni a fejüket azoknak a...

Nagyot nyeltem, majd szó nélkül rohantam kifelé. A magánkórház a város másik végében van.

-Rein! - kiabált utánam Obito

-Maradj itt! - fordultam felé dühösen - csak maradj a kibaszott seggeden! Most Kakuzu és Hidan fog pesztrálni! - szinte köptem a szavakat.

Nem rá voltam mérges igazából, csak egyszerűen most nincs a más világi faszságaihoz...

Sarkon fordultam majd lerongyoltam a lépcsőkön. Ahogy ugrottam át szinte a lépcsőfokokat, egyre jobban gyűltek a könnycseppek a szemembe. Mire kiértem már alig láttam valamit is.

-Gyere.. - ölelt meg oldalról Kakashi – minden rendben lesz...

-menjünk.. - nyeltem a könnyeimet

-Rein! Mi történt?? - rontott ki utánam Obito. Na most mindenre van szükségem csak rá nem.

Szó nélkül a kabátján fogtam Kakashit és berángattam a kocsijába.

-Ez meg mi volt? - nézett rám értetlenül

-Indíts...

-Tudom, hogy nem rá haragszol

-Csak kérlek menjünk már....

-Igazad van, sajnálom - indította el a kocsit és végre úton voltunk.

Másfél óra volt mire oda értünk, és én csak úgy pattantam kifelé a kocsiból amikor leparkolt.

Meg sem álltam a kórteremig, ami előtt Madara várt idegesen, és természetesen meg is állított.

-Hohohoo - karolta át fél kézzel a hasamat

-Engedj! - martam a kezébe - Látnom kell!

-Nem mehetsz be - ölelt magához, hogy megtartson - és nem érdekel mennyire vájod belém a körmödet, se foglak beengedni. Higgadj le.

-Már, hogy higgadnék le?! Egyáltalán mi történt? Hogy van? - kapálóztam még mindig

Csak szorított magához görcsösen és nem szólalt meg. - Madara? - néztem rá és egyre jobban nőtt bennem az aggodalom.

-Ha tudtam volna... ha ott lettem volna... - És görcsösen tartott a karjaiban - valaki.. valaki elkapta, és.. és feltehetően.. feltehetőn megkínozta... egyszerűen alig lehet rá ismerni.. és az roosok se tudják, hogy mi lesz vele...

-M-Mi...? - és szinte elszállt belőlem a lélek is. Ha Madara nem tartott volna, akkor a földön kötöttem volna ki.

-Sajnálom Rein.. - ölelt szorosabban. Tudta, hogy mekkora fájdalom ez nekem, mert csak ő marad már, ő volt az egyetlen közeli családtagom, a testvérem. Madarához is közel állt, ezért ő is megvan viselve, főleg, hogy ő az egyik legjobb barátja. Úgy tekint rá, mint az öccsére.