Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

11.rész

/Rein/

-Obito.. Én.. Szeretnék beszélni valamiről veled - Nyeltem nagyot

-Inkább aludnod kéne - Azt persze, most épp nem ezen jár az eszem! -Nem - ráztam meg a fejemet

- Amit mondtam.. hogy..

-Hogy szeretsz? - nézett rám kérdően. Na vajon mi mást te pupák, hát nem a mézes csirke receptjére gondolok.

-Én azt.. - nyeltem megint nagyot. Elment az eszem esküszöm, miért ilyen nehéz ez?

-Nem gondoltad komolyan...

-Mi?? - kaptam rá a fejemet

-Gondoltam, hogy nem gondolod komolyan, hiszen azt hitted, hogy meghalsz és.. - és ellendűlt a kezem, ami az arcát érte.

-Megvárnád, míg összeszedem a szavaimat és végig hallgatsz? Köszönöm! - morogtam rá - de ha ennyire jobban tudod, akkor nem is mondom! Obito arcára igencsak ki űlt a meglepettség és az ütés helyét fogta.

-E-elnézést, hallgatlak.. - nézte a takarómat

-Annyit akartam mondani, hogy amit akkor mondtam... hogy szeretlek... én azt komolyan gondoltam

-T-tessék?? - pattant egyből talpra - Most csak álmodok!

-Sajnos nem - dőltem hátra a párnákba

-Sajnos?

-Sajnos! Inkább utálnálak vagy valami!

-Mert hogy? - hajolt közelebb talán kicsit dühösen

-Sokkal könnyebb dolgom lenne! Nem tépném azon magamat, hogy jaj mikor szaladsz vissza Rinhez! - adtam ki magamból, ő pedig csak egy kacér vigyort húzott az arcára

-Miért szaladnék hozzá vissza, ha itt vagy nekem te? - simította végig az állam

-Mert egy fasz vagy azért - sóhajtottam majd kicsit közelebb hajoltam – csak sajnos én szeretlek téged még így is

-Ez a fasz is téged - hajolt annyira közel, hogy már összeért az orrunk

-Oh valóban? - vontam fel az egyik szemöldökömet

-Efelől semmi kétség - suttogta az ajkaimra majd amikor egy csókba akartam vezetni a dolgot az ajtót hevesen kopogtatni kezdték. Fújtattam egyet és hátra dőltem vissza a párnáimba

-Ki az? - morogtam, majd Deidara és Hidan dugta be a fejét

-ÁÁááá Obcsi megelőzött már minket! - lépett bentebb Hidan

-Pedig direkte korán keltünk - ásított Deidara

-Hogy vagy te szerencse csomag? Lassan belőled késtároló lesz

-Nagyon humoros vagy Hidan – forgattam a szemeimet, Obito pedig közben vissza ült alaphelyzetbe az ágyam szélére

-Azért jól ránk hoztad a szívrohamot! - Csukta be az ajtót Deidara – de nézd csak! - emelt fel egy ajándék tasakot – tele van nasival!

-Rátok mindig lehet számítani srácok! - vettem át nagy örömmel a kis csomagot

-Ismerünk már, mint a rossz pénzt! - legyintett Hidan – mikor engednek ki?

-Nem tudom még - turkáltam a tasakba

-Remélem minél hamarabb, rossz lesz egyedül lenni a lakásba - sóhajtott Obito

/.../

Két hét múlva ki is engedtek, Kakashi jött értem a kórházba, hogy haza vigyen.

-Végre szabad vagyok!!! - ugrottam szinte ki a kórház bejárati ajtaján