Elveszett emlékek 2. évad [Obito x oc]

14.rész

-Hogy micsodaaaa???? - akadt fent Obito

-mi az? - ittam bele a sörömbe, ha már megállított

-Nem azt mondtad, hogy nincs közötök a másikhoz??

-Hát, hogy ilyen értelemben MOST nincs.

-Mióta?

-Megvárod amíg befejezem, vagy a közepéről meséljek?

-Jó na... Folytasd.. - húzta meg a sörét

-Köszönöm, szóóval!

/ Rein emlékei/

-Hogyan tovább? - Nézett le rám Kakashi, én meg a mellkasán feküdve a szegycsontjára köröket rajzoltam az ujjammal.

-Mármint?

-Egy hete játszuk ezt – simogatta a hátamat - De még semmit se mondtunk senkinek se, hogy ugyan mi összejöttünk. Netalántán letagadsz? - csípett az oldalamba, mire felnevettem.

-Dehogy is, ilyenre ne is gondolj! - nevettem – csak... Obitonak, hogy mondjuk el?

-Hmm... jogos - sóhajtott - Ki fog akadni - dörzsölte meg az arcát - előtte még titokba kéne tartani, de akkor a többiek előtt is mert tuti kikotyognáák

-Ohh - húztam vonallá a számat

-Kinek mondtad el? - sóhajtott hangosan

-Hidaaan... Jó na! Ő az egyik legjobb barátom utánatok!

-Na na! - fordult felém - Én már a pasid vagyok!

-Elnézést kérek uram! - nevettem és egy csókba húztam le, amibe bele dörmögött

-Most az egyszer elnézem neked – puszilta meg az orromat végül

/.../

-Szóval most Madara folyamat visz engem ilyen mini küldikre - tömte az arcát Obito – igen fárasztó tud lenni, olyanokat hord össze, hogy jaj majd én leszek a főnök

-És az baj? - kérdeztem vissza. Kicsit feszengve ültünk Kakashival Obito előtt

-Nem baj, csak fárasztó - sóhajtott - amúgy jól elvagytok tűnve az utóbbi pár hétbe

-Tanulok, jövőre vizsgázok és az egyetemre se kerülök be magamtól.

-Én csak dolgozok - rántott vállat Kakashi

-Jaj, tényleg, felvettek az egyik boltba igaz?

-Aha - bólogatott.

Próbáltam a beszélgetésre koncentrálni, de alig ment mivel az asztal alatt végig a combom fogta és birizgálta valahogy.

-És ti nem akartok magatoknak végre valakit? - kérdezte a semmiből Obito

-Tessék? - mondtuk szinkronba, azaz kérdeztük kicsit hangosabban a kelleténél

-A fejem azért le ne szedjétek! Csak gondoltam mind a kettőtökre rá férne a környezet váltás, állandóan csak dolgoztok vagy tanultok vagy néha velünk lógtok. Tényleg mostanában elvagytok tűnve mind a ketten.

-Megesik – szorított Kakashi a combomra, amitől csak nagyra nyitottam a szemeimet.

-Minden rendben Rein? - mért végig Obito

-Uhu – nyeltem egyet és közbe alig észrevehetően sípcsonton rúgtam Kakashit – minden

-Furcsák vagytok.

-És ezen te még meglepődsz? - rázta a fejét szürke hajú barátom

Délelőtt volt még mikor Obitoval és Kakashival az oldalamon kisétáltunk a mekiből, mivel már rágta a fülünket, hogy üljünk le kajálni és dumálni.